2010 és 2020 között közel egymillió diák bukott ki a tunéziai iskolákból. Évente tehát átlagosan 100 000 diák hagyja ott a közoktatást, és körülbelül ugyanennyi diákot fenyeget az iskolai lemorzsolódás veszélye is – mutat rá a Gazdasági és Szociális Jogok Tunéziai Fóruma (FTDES) egyik tanulmánya.
Az iskolai lemorzsolódás nem új keletű probléma, az első jelei már az 1980-as években jelentkeztek. Noha az állam jelentős összegeket öntött az oktatási szektorba, az elmúlt négy évtized során a közoktatás minősége mégis folyamatosan romlott. Ezen az 1990-es években elindított oktatási reformok sem segítettek, pedig céljuk kifejezetten az oktatási eszközök korszerűsítése, az audiovizuális berendezések telepítése, végső soron az oktatás minőségének javítása volt.
A lemorzsolódás mértéke tehát évről évre nőtt: míg 1984-ben 26 000 diák bukott ki, számuk 1994-re már az 57 000-et is elérte. A vízválasztó a 2011-es év lett. A „jázminos forradalmat” követően állandósuló gazdasági nehézségek és a biztonsági környezet romlása miatt a regnáló kormányok elsődleges célja az ország egyben tartása lett, így az oktatásra már alig jutott pénz. Ez az iskolai lemorzsolódás mértékében is megmutatkozott: 2011-ben már a 100 000 főt is meghaladta, ami a diákoknak több, mint 11 százalékát jelentette.
A helyzet azóta csak romlott: a koronavírus megjelenését megelőző évben már 110 000 diák hagyta ott az iskolát. Michel Le Pechoux, az UNICEF tunéziai irodavezetőjének 2024 januári nyilatkozata alapján Tovább rontja a helyzetet, hogy az iskolákban egyre inkább terjed az erőszak és a drogfogyasztás.
Az iskolai lemorzsolódás leggyakoribb okai
A témában készült tanulmányok a lemorzsolódást az iskolákba való eljutás nehézségeire és a családok szűkös pénzügyi lehetőségeire vezetik vissza. Iskolabuszból kevés van és mivel Tunéziát − különösen a vidéki lakosságot − magas munkanélküliség sújtja, a családok nem engedhetik meg maguknak, hogy saját költségen utaztassák a gyerekeket az iskolába, majd haza.
Emellett a diákok jelentős része olyan családból származik, ahol már a szülők is korai iskolaelhagyókká váltak, így érdemben nem tudnak segíteni a gyerekeiknek a tanulásban és nem is képesek meggyőzni őket arról, hogy maradjanak az iskolapadban, mert érdemes tanulniuk. így nem is tanúsítanak különösebb érdeklődést a tanulmányaik iránt. A helyzetet súlyosbítja, hogy Tunéziában rendkívül magas (40 százalék) a fiatalokat, közöttük is a diplomás fiatalokat sújtó munkanélküliség.
A lemorzsolódásnak leginkább kitett diákok
A tunéziai oktatási minisztérium hivatalos adatai szerint az iskolai lemorzsolódás minden tizedik középiskolás és minden századik általános iskolás diákot érint. A középiskolásoknál ez sok esetben az érettségi évében következik be: a 2021-es adatok szerint a végzős diákoknak csupán a fele tette le a vizsgát.
A közoktatást elhagyó diák tipikusan serdülő (általában 16 év körüli) fiú, aki már legalább egyszer évet ismételt, s akinek az iskoláztatása anyagi nehézséget jelent a családnak. Az iskolából kibukó fiatalok többnyire hátrányos szociális hátterűek, így szüleikre nem tudnak támaszkodni.
A 2018/2019-es tanévben az iskolaelhagyók 66 százaléka fiú volt. A lányok átlagosan hosszabb időt töltenek el az iskolapadban, és jobb eredményeket is érnek el. Ennek oka, hogy ők általában jobb pszichológiai felkészültséggel érkeznek az iskolába. A család és a társadalom is tudatosítja bennük, hogy a megfelelő iskolai teljesítmény − az iskolai végzettség − nagyban elősegíti az emancipációjukat és a munkaerőpiaci beilleszkedésüket.
Mi történik az iskolaelhagyókkal?
Az FTDES tanulmánya szerint több mint 44 százalékuk a tanulmányok feladása után különböző képzési központokban szakmát tanul, míg 23 százalékuk a munkaerőpiacon helyezkedik el. A lemorzsolódott fiatalok 32 százaléka azonban lehetőségek nélkül marad: nem talál utat sem a szakképzés, sem pedig munkaerőpiac felé. Megfelelő képzettség híján nem tudja alkalmazni őket a tunéziai gazdaság, így vonzóvá válik számokra az ország elhagyásának a gondolata. A körükben megfigyelhető a bűnelkövetés iránti fokozott hajlandóság. Az iskolaelhagyók fennmaradó része vallási tanulmányokba kezd.
A lemorzsolódó diákok nagy számát látva a tunéziai állam az UNICEF-fel együtt több olyan programot is elindított, amelyekkel megkísérlik visszacsalogatni az iskolapadba az elkallódókat. Az őket megcélzó programok azonban mindössze néhány ezer diákot tudtak eddig megszólítani. A „Második esély iskolai program” eddig 4 000 diákot tudott eredményesen integrálni, a France Éducation International által irányított „M4D” programot pedig 2019 óta hat kormányzóságban csupán kilenc intézményben alkalmazzák.
Az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemben még hosszú évekig nem számíthatunk jelentős eredményekre, emiatt pedig az észak-afrikai ország iskolarendszere továbbra is közvetlenül hozzájárul majd a kibukó diákok társadalmi marginalizációjához és az elvándorlási kedvük növekedéséhez.
A szerző Kmeczkó Sára, a Migrációkutató Intézet munkatársa.
