Az elmúlt napokban több olyan esemény is történt, ami szűkítheti Magyarország mozgásterét az Európai Unióban.
Az egyik az, hogy Orbán Viktor Pekingben, az Övezet és út konferencián tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. A magyar miniszterelnök az első európai uniós vezetők egyike, aki Ukrajna lerohanása óta találkozott az orosz elnökkel. Karl Nehammer osztrák kancellár személyesen egyeztetett ugyan Putyinnal 2022 áprilisában, kevéssel a háború kirobbanása után, de elbeszélése szerint a találkozót még korábban egyeztették, ő pedig számon kérte az orosz elnökön Ukrajna megtámadását. Most ilyen nem történt, sőt Orbán a találkozó során nem háborúként, hanem az orosz narratívának megfelelően katonai hadműveletként említette az ukrajnai háborút.
Ennek a találkozónak konkrét következménye valószínűleg nem lesz, bár Orbán nemzetközi megítélésén, kormánya politikai elszigeteltségén és Magyarország mozgásterén aligha segít. Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja, ezek a szövetségi rendszerek pedig nem csupán igazságtalan háborúnak tartják Oroszország támadását, de a megtámadott Ukrajna mellett állnak, katonailag és pénzügyileg is támogatják Kijevet.
Ugyan a NATO-tagok vezetői közül nem Orbán az egyetlen, aki találkozott Putyinnal, hiszen Erdogan török elnök rendszeresen egyeztet vele, az EU vezetői egy szűkebb belső magot alkotnak, amiből Orbán mára nyilvánvalóan és látszólag indok nélkül kilóg. Pedig Magyarország számára nem egyértelmű érdek az, hogy ennyire szoros kapcsolatot ápoljon Oroszországgal. A magyar kormány ezt az energiafüggőségünkkel magyarázza, de egyrészt nemigen tesz ellene, másrészt Oroszország rendszeresen drágábban ad el Magyarországnak földgázt, mint amennyiért a világpiacon tudnánk venni.
Szintén nem látszik az az érdek, ami miatt Magyarországnak érdemes volna vétóznia Svédország NATO-csatlakozását. A háttérben NATO-tagországok diplomatái is arról beszélnek, hogy magyarázattal már a kormányzati elit sem tud szolgálni, mindenki Orbánra mutat, hogy csak ő tudja, miért éri meg ez az egész.
Ennél konkrétabb következménye lehet annak, hogy Lengyelországban kormányváltás lesz. A vasárnapi választást ugyan a kormányzó párt nyerte meg, de a Jog és Igazságosságnak nincs esélye újabb kormányalakításra, így Donald Tusk centrista-jobboldali pártjának és két kisebb pártszövetségnek a koalíciója alkothatja a következő kabinetet.
A magyar és a lengyel kormány között különlegesen szoros kapcsolat volt az ukrajnai háború előtt. Ennek a kulcsa az volt, hogy mindkét tagállammal szemben folyamatban volt az Európai Unió legdurvább fegyelmező eszköze, a hetes cikk szerinti eljárás. Ez elvileg alkalmas arra, hogy a tagállamok szavazati jogát felfüggesszék a tanácsban, elvéve ezzel beleszólásukat az EU közös ügyeibe.
A két eljárás kicsit más volt: Magyarország ellen az Európai Parlament indította meg, Lengyelország ellen az Európai Bizottság. Az előbbi a hetes cikk három alpontja közül az elsőnél tart, az utóbbi a másodiknál, ezért elvileg csak a lengyelekkel szembeni eljárás alkalmas közvetlenül a szavazati jog elvételére. Ezt viszont orvosolni tudja majd az Európai Tanács. A hetes cikk szerinti eljárás végső lépését, egy tagállam szavazati jogának felfüggesztését viszont csak egyhangú döntéssel lehet megszavazni, természetesen az érintett tagállamon kívül. Mivel Lengyelország és Magyarország is ugyanannak a veszélynek volt kitéve, kölcsönösen biztosították a másikat arról, hogy nem szavazzák meg a szavazati jogának elvételét. Ez a védszövetség volt az igazán szoros kapcsolat valódi nyitja.
Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja sem változtatott a szövetség lényegén. Bár a lengyelek a magyar kormánnyal annak oroszbarátsága miatt egyre kevésbé mutatkoztak, sőt kifejezetten durva szóváltások is voltak, illetve a Visegrádi Négyek csoportja is a tetszhalál állapotába süllyedt, a közös érdekérvényesítési törekvések két ponton megmaradtak: a migráció elutasítása és a hetes cikk ügyében.
A migrációval kapcsolatban nem sokat tudtak elérni, miután az Európai Tanács úgy döntött, hogy a szerződések szövegéhez tartja magát, nem a korábbi politikai megegyezésekhez, és a migrációval kapcsolatos döntések meghozatalához ezentúl elég lesz a minősített többség a tanácsban, ami a magyar-lengyel tandem nélkül is megvan. A hetes cikk végső szakaszának elindítását viszont meg tudták volna akadályozni. Ezért volt Magyarország számára igazán fontos a lengyel választás.
Orbánék más országok esetében is bízhattak abban, hogy baráti kormányok jutnak hatalomra, és tették is ezt Olaszországgal, Spanyolországgal és Szlovákiával. Olaszországban és Szlovákiában ez be is jött, bár Giorgia Meloni kormánya gyökeresen más politikát visz, mint Orbáné.
Az a védelmi szövetség viszont, ami Lengyelországgal megvolt, nem látszik létezni Szlovákiával. Mivel a szlovákok ellen nincs folyamatban a hetes cikk szerinti eljárás, Robert Ficónak miniszterelnökként nemigen lesz motivációja arra, hogy kimentse az Orbán-kormányt alóla. Főleg, mert ezzel adott esetben saját magára is irányíthat hasonló kezdeményezéseket. A populista, de Európában a szociáldemokrata pártcsaládhoz tartozó Fico számára a leghasznosabb útnak az tűnik, ha belföldi hatalmát minél inkább megszilárdítja, de nem nyit frontokat az unió vezetésével.
Donald Tusk kormánya persze nem fog mindent megváltoztatni az Európai Unióban. Az Európai Tanács korábbi elnöke az utóbbi időben kifejezetten kritikus lett az EU menekültpolitikájával szemben, ezért akár konfliktust is vállalhat kisebb koalíciós partnereivel azért, hogy Orbánhoz hasonlóan tiltakozzon a kötelező szolidaritásnak nevezett menekült-áthelyezéssel szemben. Ezt viszont megakadályozni a gyakorlatban már nem tudják, ez csupán politikai állásfoglalás lenne. A hetes cikk ügyében viszont Orbán szinte biztosan nem számíthat majd Tusk támogatására.
Magyarország szavazati jogának esetleges felfüggesztésével pedig megnyílhatnak olyan kapuk is, melyek komoly változásokhoz vezethetnek az Európai Unióban. A magyar kormány régóta használja a vétó eszközét politikai ügyekben, és a nagyobb tagállamok régóta szorgalmazzák, hogy a külpolitikai döntéshozatal szabályait változtassák meg, és egyhangú szavazás helyett legyen elég a minősített többség. Ahhoz viszont, hogy ezen változtatni lehessen, szintén egyhangú szavazás szükséges. Komoly jogvitákhoz vezetne, de a magyar szavazati jog felfüggesztésével erre esély is mutatkozna.
Különösen érdekes lesz megnézni, mihez kezd a lengyel kormány és az Európai Bizottság a befagyasztott pénzek ügyében. Ha a Tusk-kormány révén némi reformok után Lengyelország hozzájut a neki járó, de eddig ki nem fizetett pénzekhez, az alátámaszthatja a magyar ellenzék mondatait arról, hogy ha ők jutnának hatalomra, jönnének a pénzek. Persze a lengyel és a magyar pénzbefagyasztások között komoly különbségek vannak, az előbbiek könnyebben megszerezhetők.
Az viszont már most biztos, hogy a magyar kormánynak rég fájt ennyire elveszített választás, mint a mostani lengyel eredmény.
