„Addio Presidente” – búcsúzott a halálhír bejelentése után a 86 éves korában elhunyt Silvio Berlusconitól az Il Giornale című napilap. Egykori lapjában pártelnökként és volt miniszterelnökként is elköszöntek az olasz közélet elmúlt évtizedeit meghatározó politikustól.
Berlusconit korábban leukémiával diagnosztizálták, és alighanem egy tüdejét elért fertőzés miatt hunyt el egy milánói kórházban hétfőn.
Berlusconiról a nemzetközi sajtó elítélt adócsalóként, Vlagyimir Putyin barátjaként és a bunga-bunga szexbotrányok miatt vád alá helyezett botrányhősként írt, ám Olaszországban a „Lovag” (Il Cavaliere) néven emlegették, és hosszú időn át igen népszerű volt. Ennek fő oka persze az a médiabirodalom volt, amelynek segítségével dúsgazdag üzletemberből politikussá lett, és amely a népszerűségét is fenntartotta.
Az Il Giornalét sem véletlenül idéztük, hiszen ez az újság volt hosszú időn át a Berlusconi-médiabirodalom zászlóshajója az írott sajtóban. Az olasz politikus emellett számos médiaérdekeltséggel rendelkezett (a Mediaset cégnél egyébként amerikai tévésorozatok megvásárlásakor elkövetett szabálytalanságok miatt ítélték el jogerősen adócsalásért). Az Il Giornalét aztán az idén felvásárolta az Angelucci csoport a Berlusconi családtól.
A vásárló, Antonio Angelucci többek között abban a pártban is politizált, amelyet Berlusconi alapított és irányított, a Forza Italiában (Hajrá Olaszország). Mindez még Berlusconi halálakor is mutatja az olasz sajtó és politika összefonódásait. Arról nem is beszélve, amiről 2009-ben a brit Guardian írt: mielőtt a kilencvenes években Berlusconi megjelent volna a politikában, megerősítette kapcsolatait a szicíliai Cosa Nostrával, azaz a maffiával.
A négyszeres miniszterelnökként és üzletemberként is ismert politikus-vállalkozó halálakor három dolgot állapíthatunk meg:
- bő három évtizeden át határozta meg az itáliai politikai életet.
- E három évtized alatt Olaszország nagyot veszített a gazdasági versenyben riválisaival szemben.
- Időközben Berlusconi az ország egyik leggazdagabb embere lett (maradt), mintegy hétmilliárd dolláros vagyonával.
Berlusconi kétségtelenül tehetséges ember volt. Politikai pályája során is szépen gazdagodott – pártjával és párttársaival egyetemben –, az elmúlt három évtizedben kétszer is megalapított Forza Italia számos jobboldali kormányban vezető erő vagy nélkülözhetetlen koalíciós partner volt. 2001-ben például az olasz történelemben az egyik legstabilabb, legerősebb parlamenti többséget szerezték meg. Ezalatt azonban Olaszország válságról válságra evickélt: a 2007-2008-as világválságon és a Covid-krízisen kívül például a magas olasz államadósság is kockázatot jelent az eurózóna stabilitására.
De nézzük, honnan is indult a 86 éves korában elhunyt Berlusconi. Az Al-Jazeera szerint az „olasz Donald Trumpról” van szó, aki
Silvio Berlusconi 1936. szeptember 2-én született Milánóban, egy kispolgári családban. A média világába a Mediaset nevű vállalkozásával került be, ez egy kábeltévé-hálózat volt, amellyel konkurenciát teremtett a hetvenes és nyolcvanas években az állami tévének, a RAI-nak. 1986-ban vásárolta meg az AC Milan futballcsapatát, megmentve az együttest a szinte biztos csődtől. Az addigra öt BEK-, illetve BL-serleget nyerő csapattól 2017-ben vált meg, majd megvett egy kisebb fociklubot Monzában.
1994-ben aztán „a Lovag” belevágott a politikába. Megalapította jobboldali pártját, a Forza Italiát, ezzel új korszakot hozva az olasz politikai életbe. Rögtön meg is nyerte a választásokat, de csak egy évig maradt hatalmon. Ő volt az első olasz miniszterelnök, aki úgy került hatalomra, hogy korábban semmilyen kormányzati pozíciót sem töltött be.
A politikában való megjelenése után már nem a pártok, hanem a személyiségek határozták meg a közéletet Itáliában. „Ennek az új korszaknak vált a jelképévé Berlusconi, aki az olasz kereskedelmi tévézés aranykorának a terméke” – legalábbis Giovanni Orsina, a római Luiss School of Government igazgatója szerint.
Berlusconinak már az első kormányon töltött éve is botrányokkal volt terhes: csalással vádolták meg és azzal, hogy igyekszik az olasz média fölött ellenőrzést gyakorolni. Bár a hatalmát nem tudta megőrizni, a profi üzletember imázsát – aki gazdasági növekedést ígér az olaszoknak – igen.
Így 2001-ben jelentős győzelmet aratott pártjával, majd ezt megismételte 2008-ban is. A második világháború óta az egyik leghosszabban uralmon lévő olasz miniszterelnök lett, hiszen 1994-1995, 2001-2006 és 2008-2011 között is irányította a római kabineteket.
Ugyanakkor Berlusconi befolyása ennél is sokkal nagyobb volt, hiszen alig-alig alakult olyan jobboldali kormányzati együttműködés vagy a bal- és jobboldalt is magában foglaló nagykoalíció, amelyben pártja ne lett volna résztvevő.
A sorozatos botrányok azonban végigkísérték Berlusconi politikai karrierjét. A legemlékezetesebb ezek közül az volt, amikor állítólag tanúkat vesztegetett meg egy olyan ügyben, amelynek lényege, hogy egy kiskorú prostituált tűnt fel azokon a „bunga-bunga” partikon, amelyeket ő szervezett. Végül ebben az ügyben felmentették, a „bunga-bunga” szexparti – amelynek eredete állítólag Moammer Kadhafi líbiai diktátortól származik – viszont végül a politikai karrierjébe került.
2013-ban aztán adócsalásért ítélték el, emiatt pedig hosszú évekig nem vehetett részt a közéletben. Pártja azonban – először 2017-ben egy regionális szicíliai választáson – összefogott a radikálisabb vetélytársakkal, a felemelkedőben lévő Ligával, Matteo Salvini pártjával és Giorgia Meloni Fratelli d’Italia (Olaszország Fivérei) nevű mozgalmával. 2022 óta a Forza Italia ezzel a két párttal együtt kormányozza Olaszországot.
Bár Berlusconit egyesek inkább bohócként, mintsem „Lovagként” emlegetik, Francesco Galietti politikai elemző azt idézi fel, hogy a politikus egy időben kifejezetten sikeres volt a külpolitikában. Olyanokat is tárgyalóasztalhoz tudott ültetni, akiket másoknak korábban sohasem. A 2000-es évek elején az orosz elnököt, Putyint, a török Recep Tayyip Erdogant és az amerikai George W. Busht is sikerült időnként a nemzetközi konfliktusok enyhítésére rábírnia.
2011-es bukása azonban nemcsak a szexbulik miatt következett be, hanem azért, mert nem tudta végrehajtani az Olaszországban szükségessé vált gazdasági-strukturális változtatásokat, amelyeket Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár is szorgalmazott. Így alakult ki az olasz adósságválság és az ebből fakadó euróválság 2011-ben, és Berlusconinak ezután kellett távoznia a miniszterelnöki posztról is, ahová már nem is térhetett vissza. Olaszországon belüli népszerűsége is ekkor került mélypontra, de nemzetközi tekintélye is óriási csorbát szenvedett.
Berlusconit ugyan az EU iránt elkötelezett, Salvinihoz és Melonihoz képest mérsékelt politikusnak tartották, ugyanakkor közismert volt a Putyinhoz fűződő jó kapcsolata. Legutóbb azzal kavart botrányt, hogy az ukránokat hibáztatta, amiért az orosz invázió megindult Kijev ellen. Mára már Meloni számít „nyugatosabb” politikusnak, jóllehet a miniszterelnöknő a szélsőjobb felől érkezett a jobboldali koalíciós kormány élére. A jelenlegi olasz kormányfő ugyanis Ukrajna mellé állt, és egyelőre következetesen kiáll Volodimir Zelenszkij mellett.
A halálhír után Meloni azt nyilatkozta:
Silvio Berlusconi mindenekelőtt egy harcos volt. Sosem félt attól, hogy kiálljon a meggyőződése mellett, és éppen ez a bátorság és eltökéltség tette őt az olasz történelem egyik legbefolyásosabb emberévé.
A másik koalíciós társ, Matteo Salvini pedig csak annyit mondott Berlusconi elhunyta után: „egy nagy barát és egy nagy olasz ember” volt.
Berlusconit élettársán kívül két exfelesége, három lánya és két fia gyászolja, akik közül Pier Silvio örökli a médiabirodalmat, jelenleg is ő az alelnöke a Mediaset TV-nek.
Berlusconi politikája hatott a Fideszre is. Pártjának nevéből vehette Orbán Viktor a „Hajrá magyarok, Hajrá Magyarország” szlogent, de Berlusconi pártszervezési módszereit is átültette a magyar kormánypárt. Az olasz jobboldali politikai innovációknak is volt befolyása a polgári körök 2002 utáni létrejöttéhez. Erről a 24.-hu-n is megjelent egy elemzés, amely szerint „a Silvio Berlusconi Forza Italia nevű kezdeményezése mintájára létrehozott polgári körös mozgalom (…) megágyazott a Fidesz hosszútávú sikerének.” Orbán volt, hogy a legjobb barátjának, korszakos embernek nevezte, és hétfőn úgy búcsúzott tőle: „Elment a nagy harcos!”
