„Nincsenek jó híreim” – írta levélben pénteken este a New Yorkban pénteken helyi idő szerint délelőtt megkéselt, indiai születésű brit-amerikai író, Salman Rushdie irodalmi ügynöke. Andrew Wylie közlése szerint a világhírű szerző a késes támadás miatt valószínűleg elveszíti az egyik szemét, és a késszúrások miatt a mája is károsodott. A 75 éves írót lélegeztetőgépen tartják.
A merényletet egy 24 éves New Jersey-i férfi, Hadi Matar követte el. A New York-i rendőrség közlése szerint indítéka egyelőre nem ismert, de köztudott, hogy Salman Rushdie 1989 óta halálos fenyegetésben él, miután az akkori iráni legfelsőbb vezető, Ruholláh Homeini nagyajatollah a Sátáni versek című regényére hivatkozva nyilvánosan halálos ítéletet mondott ki rá. Az elkövető életkora azért is bír különös jelentőséggel, mert a halálos ítéletet épp Matar születésének évében, 1998-ban vonta vissza félhivatalosan az akkori iráni elnök.
A New York Times pénteken élő tudósításban követte a merénylet eseményeit. Innen lehet tudni, hogy a késelés helyi idő szerint délelőtt 11 óra körül történt. A rendőrség az elkövetőt azonnal őrizetbe vette.
Bár az iráni kormányzat hivatalosan nem reagált azonnal a merényletre, a közösségi médiában a rezsim szélsőséges támogatói közül sokan ünnepelték a tragikus eseményt. Szombat délelőtt a Kayhan című iráni napilap azt írta: „Tisztelet annak a bátor és lelkiismeretes embernek, aki New Yorkban megtámadta a hitehagyott és gonosz Salman Rushdie-t, és kézcsókot érdemel, amiért késsel megsebesítette Isten ellenségének nyakát.”
Egy iráni ellenzéki forrásunk éjszaka arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Mehrnews iráni hírügynökség nagyjából egy órával a merénylet előtt közzétett egy cikket, amelyben a Rushdie megölésére felszólító fatva történetét beszélik el.
A merénylet helyszíne, a Chautauqua Intézet egy közösségi-kulturális helyszín New York délnyugati részén, ahol minden évben kilenc héten keresztül át zajlanak művészeti és irodalmi programok. Ezeken a nyugati kultúra legjava felvonul.
Az intézetet 1874-ben alapították az idilli szépségű Chautauqua-tó partján keresztény közösségi iskolaként, ám mostanára olyan kiterjedt kulturális komplexummá nőtte ki magát, ahol a nyári kulturális programokon – zenekari és rockkoncerteken, képzőművészeti kiállításokon, tánc- és irodalmi eseteken – tízezres tömegek fordulnak meg.
Salman Rushdie 1989 óta él halálos ítélet fenyegetése alatt. Abban az évben február 14-én, nagyjából hat hónappal a Sátáni versek megjelenése után, az iráni legfelsőbb állami és vallási vezető fatvát adott ki, amelyben az indiai születésű író meggyilkolására szólított fel. Rushdie telefonon értesült a halálos ítéletről, és miután letette a telefont, kisétált a londoni otthonából, ahová azután már soha nem tért vissza. Közel tíz éven át élt ezután álnéven rejtőzködve a brit hatóságok védelme alatt. Rushdie a Joseph Anton álnevet használta ebben az időben, amelyet Joseph Conrad és Anton Pavlovics Csehov neveinek felhasználásával alkottak meg. A szerző a bujkálásban töltött mintegy tíz évéről részletesen beszámol Joseph Anton című, magyarul is megjelent memoárjában, amelyben egyes szám harmadik személyben írta meg történetét.
A Sátáni versek című szatirikus regényt már a fatva kiadása előtt is több országban betiltották, az elsők között Indiában, Bangladesben, Szudánban és Srí Lankán. Széles körben váltott ki erőszakos tiltakozásokat, amelyekben sokan meghaltak. A könyv hatására kialakult zavargásokban 1989-ban Bombayben, a mai Mumbaiban 12 ember vesztette életét, további hatan egy iszlámábádi tüntetésen. A könyvégetések szinte mindennapossá váltak, és még inkább felerősödtek a tiltakozások, miután a kötet megjelent az Egyesült Államokban is.
A halálos fenyegetésnek nemcsak maga a szerző, de több, a könyvhöz köthető személy is célpontjává vált. 1991 júliusában Hitosi Igarasit, a regény japán fordítóját halálra késelték, a könyv olasz fordítója, Ettore Capriolo pedig szintén súlyosan megsebesült egy hasonló támadásban. 1993 októberében William Nygaardot, a regény norvég kiadóját háromszor lőtték meg oslói otthona előtt, a merényletben súlyosan megsebesült.
A fatvát közel tíz éven át tartotta fenn az iráni állam, egészen 1998-ig. Ekkor történt, hogy a mérsékelt irányvonalat képviselő Mohammad Hatámi iráni elnök bejelentette, Irán a továbbiakban nem támogatja a gyilkosságot, noha a fatvát hivatalosan soha nem vonták vissza, és egy iráni vallási szervezet 2012-ben állítólag tetemes vérdíjat tűzött ki Salman Rushdie-ra. A történet folytatásaként 2019-ben, a szerzőre kimondott halálos ítélet 30. évfordulóján a ma is hivatalban lévő iráni legfelső vezető Ali Hámenei nagyajatollah a Twitteren közölte, hogy a fatva továbbra is érvényben van, és
ismételten felszólított az indiai író meggyilkolására.
A Twitter a közösségi irányelveire hivatkozva ezután törölte a Ali Hámenei fiókját.
A Sátáni versek körüli korai tiltakozások nemcsak iszlám világra, de az iszlám kultúra nyugati megítélésére is jelentős hatással voltak. Egészen addig a Nagy-Britanniában élő muszlim közösség nem volt tényező, és a született angolok számára alapvetően nem is volt lényeges, hogy az ázsiai kisebbséget milyen vallások alkotják, sokkal inkább etnikai közösségekként gondoltak rájuk. Amikor azonban több ezren vonultak fel radikális jelszavak alatt, könyveket égettek, és hatalmas, felakasztott Rushdie-bábut cipeltek, az nemcsak hogy témává tette az iszlámot az országban, de világszerte évtizedekig ható folyamatokat indított el. Miközben az iszlám kulturális megítélése Nyugaton jelentősen romlani kezdett, és megerősödtek az iszlámellenes tendenciák, ekkor lángoltak fel először azok a végeérhetetlen viták a szólásszabadság és a vallási érzékenység ellentmondásos viszonyáról, amelyek később a dán Mohamed-karikatúrák vagy akár a Charlie Hebdo-borítók kapcsán is megengedhetetlen erőszakig fajultak.
