Joe Biden nemrég hatalmas követ dobott a vakcinadiplomácia állóvizébe. Eddig alapvetően Kína és Oroszország használta az oltóanyagait arra, hogy diplomáciai és politikai eredményeket érjen el vele, de a legújabb amerikai ötlet is pont erre való. Az elnök bejelentette, az Egyesült Államok támogatná azt, hogy feloldják a koronavírus elleni vakcinák szabadalmait, így az eddiginél jóval több helyen lenne elérhető az oltóanyag a gyártók számára.
Az ötlet érthető. Az Egyesült Államok és Európa alapvetően jól áll az oltásokkal, ám a világ nagyobb részén nem ez a helyzet. Afrika és a szegényebb fejlődő országok alig jutnak oltáshoz, és Indiában is mérséklődne az a káosz, amit most látunk, ha több vakcina lenne a piacon.
Vakcinákat gyártani nem egyszerű, a Biden-terv pedig azt tenné lehetővé, hogy gyakorlatilag bárki gyárthasson oltóanyagot a jelenleg elérhető vakcinák mintájára a koronavírus ellen. A logika az, hogy a háborús helyzet erősebb, mint a szellemi tulajdon joga, ezért felül is írhatja azt. Nem ez az egyetlen eset, amikor ezt a logikát alkalmazzák a kormányok, bár alapvetően háborús helyzetben is inkább az éri meg nekik, ha beleszólnak valamelyest a cégek irányításába, de nem veszik el a tulajdonukat, ez ugyanis súlyos precedenst teremtene.
A szabadalmak eltörlése humanitáriusnak tűnő megoldás, ami látszólag egy csapásra megszüntetné a vakcinaszűkösséget. Csakhogy pontosan ez vele a baj:
Érdemes először is azzal kezdeni, hogy az egészből valószínűleg nem lesz semmi. A WTO, a Világkereskedelmi Szervezet minden országának megegyezése kellene a szabadalmak feloldásához, ami szinte lehetetlen, hiszen számos ország nem támogatja ezt az elképzelést. Az Európai Unió is ellenzi az ötletet, bár eleinte nem volt ennyire határozott Brüsszel véleménye ebben a kérdésben. Az Európai Parlament a jövő heti plenáris ülésén tervez a javaslatról tárgyalni.
A szabadalmak eltörlését India és Dél-Afrika követelte a járvány korábbi szakaszában, de az ötlet addig nem kapott lendületet, amíg váratlanul Joe Biden is beleállt.
A kérdésről szinte végtelen hosszúságú filozófiai vitát lehetne folytatni.
- Lehet-e háborúban profitot termelni?
- Felülírja-e a szellemi tulajdonhoz való jog az élethez való jogot?
- Kárpótolják-e azokat a cégeket, amelyek pénzügyi kockázatot vállaltak a vakcinák kifejlesztésével?
Ezek helyett a kérdések helyett érdemes viszont inkább arra koncentrálni, hogy ez az ötlet alkalmas-e arra, amire kitalálták, vagyis hogy több vakcinát gyártsanak a világban.
A világban jelenleg nem azért nem gyártanak elég vakcinát, mert a cégek nem férnek hozzá ahhoz a technológiához, ami a gyártáshoz szükséges lenne. Az mRNS-alapú vakcinák valóban egy rakás technológiai újítással járnak, amelyek egy részéhez új cégek nem férnek hozzá. De a Moderna már korábban bejelentette, hogy senkit nem fog beperelni, ha szeretné legyártani az ő receptjüket. Nem azért nem gyártott eddig senki Moderna-oltást a Modernán kívül, mert nem tehette volna meg, hanem azért, mert nehéz. Miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020 januárjában azonosította a koronavírust, körülbelül kétszáz különböző vakcina fejlesztése kezdődött el a világban. Ezek közül jelenleg tíz elérhető. Ez durván ötszázalékos sikerráta, ami azt mutatja, hogy vakcinát fejleszteni, sikeresen végig vinni a teszteket, engedélyeztetni, majd utána nagy mennyiségben gyártani, igen nehéz.
A vektorvakcinák és az inaktivált vírust tartalmazó vakcinák esetében pedig a technológia sem annyira úttörő, hogy elérhetetlen legyen, utóbbi százéves, kipróbált módszer, és még így is kifejezetten nehéz nagy mennyiségben gyártani belőlük.
Elég megnézni Magyarország példáját arra, hogy miért nem működne a szabadalmak feloldása. Müller Cecília korábban bejelentette, hogy Magyarország rendelne két újabb vakcinából a jelenlegiek mellé. Ezek egyike a Covishield nevű oltóanyag volt, amely az AstraZeneca Indiában gyártott változata. India azért fontos hely, mert az ottani Serum Institute a világ legnagyobb vakcinagyártó üzeme, ezért potenciálisan hatalmas játékos lehet a vakcinaiparban. Később viszont lemondtuk a rendelést, mert kiderült, hogy a világ legnagyobb vakcinagyára nem tud eleget és elég gyorsan gyártani belőle, hogy megérje onnan vásárolnunk. Hiába licenszelték a technológiát, és tették lehetővé, hogy egy másik cég is gyárthassa, a szűk keresztmetszet a gyártási kapacitás lett. És ez a világon mindenhol így van
Ahogy már említettük, vakcinát gyártani nehéz, és még nehezebb a működő technológiákat új gyárakba kiszervezni, hogy ott is gyárthassanak újabb vakcinákat. A Pfizer/BioNTech gyárai például szinte folyamatosan, napi 24 órában gyártják a vakcinákat, és a cég sok energiát és pénzt költött arra, hogy növelje a kapacitásait. Ezt azért tehette meg, mert a két cég több mint tíz éve folyamatosan dolgozik együtt. Egy új Pfizer-gyárat felhúzni viszont sokkal nehezebb és költségesebb lenne.
Elég megnézni a Novavax példáját. Ez a vakcina egyike annak a hatnak, amelyekre az Európai Unió közös szerződést kötött. Ez egy hagyományos vakcina, de fontos lehet a későbbiekben, mert az AstraZeneca és a Janssen oltóanyagait egészítené ki. Az utóbbi két vakcinánál pedig sorozatos problémák léptek fel, és hiába mondta ki szinte minden globális egészségügyi szervezet, hogy a vakcina haszna jelentősebb annál a kockázatnál, amelyet az esetleges vérrögképződés jelent, az országok egy része hezitál azzal kapcsolatban, hogy használják-e őket.
Ráadásul a két óriási gyógyszeripari cég, az AstraZeneca és a Johnson & Johnson folyamatos gyártási nehézségekkel küzd. A Novavax ehhez képest nagyon kis cég. A koronavírus elleni vakcina kifejlesztése előtt konkrétan semmilyen termékük nem volt éppen, és nemrég adták el az utolsó gyárukat is. Az, hogy belevágtak a fejlesztésbe, hatalmas kockázat volt csupa ügyes és bonyolult üzleti megoldással a gyártási kapacitás kiszervezésére. Ez a cég beletartozik abba az öt százalékba, amelyik sikeres volt a fejlesztésben, és hamarosan valószínűleg használni is lehet majd a vakcinájukat, ami az előzetes adatok alapján nagyon hatékony a koronavírus ellen.
A cég történetéről született egy érdekes cikk, amelyben felrajzolták azt is, hogy néz ki egyetlen kis cég vakcinagyártása. Így:
A Novavax vakcinájához két komponensre van szükség, amelyeket három kontinensen, tucatnyi gyárban állítanak elő. Az egyik az antigén, a koronavírus tüskefehérjéjének szintetikus másolata. Ezt rovarok sejtjeiből állítják elő, és jelenleg egy cseh vakcinagyár (ami korábban a poliovírus ellen gyártott vakcinákat), valamint a Fujifilm egyik amerikai üzeme állítja elő nekik. A másik komponens az adjuváns, amelynek az a feladata, hogy felerősítse a test immunreakcióját az antigénre.
Mindkét komponens előállításával problémák vannak. Az adjuváns előállításához a cég a chilei szappanfa kérgének egy részét, a szaponint használja, hogy ebből egy Matrix-M nevű terméket állítson elő. De a szappanfa iránti kereslet eddig messze nem volt akkora mértékű, mint a vakcina gyártása miatt lett, ezért most azzal a problémával kell megküzdeni, hogyan lehet egy egzotikus, kiszámíthatatlanul elérhető hozzávalót stabilan és nagy mennyiségben megszerezni. Ebben egy hollandiai üzem segít a cégnek, de a gyártás volumene így is kérdéses.
A másik komponenshez szükség van egy egyszer használatos speciális műanyag tasakra, amelyet a gyártás során használnak, és ebből folyamatos a hiány. Szintén hiány van azokból a szűrőkből, amelyeket a gyártás során alkalmaznak, ezeket ugyanis nagyrészt az Egyesült Államokban állítják elő. A Biden-kormányzat pedig a háborúk alatti infrastruktúra irányítására kitalált Defence Production Act nevű rendelettel kötelezi a cégeket, hogy azok először az amerikai kormány számára gyártsanak termékeket. Mivel szűrőkre nagy az igény, és nem tudnak többet gyártani, mint amennyit az amerikai piac felvesz, alig jut ki termék az országon kívülre, annak ellenére, hogy nincs rá exporttilalom.
A hozzávalók hiánya mellett a másik komoly probléma a technológiai transzfer. Átültetni a vakcinagyártás technológiáját egy új gyárba nagyon nehéz, sokszor évekig tartó folyamat. A Moderna vezérigazgatója korábban arról beszélt, hogy azért nem gyártják több helyen a cég vakcináit, mert nincs elég képzett munkaerő, amelyik képesek lenne betanítani az új embereket, és ellenőrizni a technológiai transzfert.
Példának ismét remek a Novavax esete Japánban, ahol tavaly nyáron, majdnem egy éve megállapodtak egy kifejezetten nagy vakcinagyártó üzemmel, a Takedával, hogy ott is fognak gyártani a vég vakcináiból. A technológiai transzfert nehezítette a beutazási tilalom, ezért szinte mindent online csináltak, de egy év alatt még mindig nem sikerült elérni, hogy az üzemben valóban elinduljon a gyártás.
Ráadásul a politika is közbeszól. Hiába egyezett meg a Novavax is az indiai Serum Institute-tal, hogy egymilliárd oltást gyártsanak le nekik, valószínűleg ezekből nem kerül ki semmi az országon kívülre. Ez azért baj, mert a Novavax az AstraZeneca mellett szintén része a COVAX-programnak, amely a fejlett nyugatról előállítási áron szállít vakcinákat a rászoruló országokba. Az Indiában legyártott oltások a COVAX részei lennének, de mivel Indiában hatalmas szükség lesz rájuk, valószínűleg nem engedik majd kivinni azokat az országból. Ráadásul ebben a helyzetben tényleg hibás a politika, hiszen Indiában például még mindig nem engedélyezték az oltást a Pfizer vakcinájával, annak ellenére, hogy hatalmas szükség lenne rá.
A vakcinaszabadalmak feloldását most már támogató Egyesült Államok egyébként sehova nem exportált vakcinát a járvány kezdete óta, pedig Európa, ezen belül Magyarország is rendszeresen segít más országoknak az oltásokkal és a COVAX-programmal. Nyár közepére a mostani számítások szerint az Egyesült Államokban több százmilliós többlet lesz az oltásokból; ha valóban megoldást keresnének a problémára, és nem csupán diplomáciai győzelmeket szeretnének elérni, akkor ezeket például el lehetne osztani a világban.
Ennél is jobb megoldás az, amit az USA és az EU eddig is csinált:
Az Európai Bizottság előállt már ilyen tervvel, létező gyárak átalakításáról és újak felhúzásáról, az Egyesült Államokban pedig szinte teljesen erről szólt az Operation Warp Speed nevű kezdeményezés, amelyet még a Trump-kormányzat kezdett el, és amely jelentősen hozzájárult az ország magas átoltottságához. A technológiai transzfer és a gyártás drága, fejleszteni időigényes és rengeteg pénz, de ez az egyetlen olyan út, ami közelebb visz a megoldáshoz. A vakcinák világméretű gyártása olyan logisztikai feladat, amellyel az emberiség most először próbálkozik globális szinten. Ezekre a kihívásokra pedig sosincs igazán egyszerű megoldás.
