Testvérpártjával harcol Merkel, szakadhat a koalíció

A Németországot kormányzó testvérpártok (CDU-CSU) között a menekültpolitikáról kialakult vitát két hétre – a június végi EU-csúcsig – elnapolták, de nem oldották meg. A vitára rámehet hosszabb távon a koalíció is, sőt új választások is lehetnek. Ám ez meglepő módon akár mindkét pártnak jót tehet.

Izgalmas két hét elé néz a német belpolitika, s ez máris hatással van a német-magyar kapcsolatokra is. A belső vitákkal, azaz a kancellár és a belügyminiszter menekültügyi polémiájával függhet össze ugyanis, hogy Angela Merkel berlini látogatásra hívta Orbán Viktort.

Merkel, a CDU, a német kereszténydemokraták vezetőjeként és kormányfőként is szeretne egy európai szintű menekültügyi szabályozásban megállapodni. A kancellár ezért is találkozott már a francia elnökkel, Emmanuel Macronnal.

A francia-német csúcstalálkozón Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének javaslatát elfogadva a menekültstátusz elbírálását az EU-n kívüli központokban végeznék, megerősítenék az EU határvédelmi szervezetét, a Frontexet. Mindez hosszabb távon egy egységes menekültügyi szabályozást vetítene előre, ami azonban a tagállami hatásköröket is érintené, így egyelőre csupán egy német-francia javaslatról van szó, s talán erről is akar Orbánnal tárgyalni Merkel. (A magyar kormány aligha támogatná saját hatásköreinek megnyirbálását, de a menekültek EU-n kívüli elbírálását bizonyára jóváhagyná, hiszen ezt Orbán Viktor is felvetette már korábban.)

A német kancellár és a francia elnök tárgyaltak egyfajta Marshall-segélyről is, amit a menekülteket kibocsátó államok kapnának. Ilyesmit viszont Soros György javasolt nemrégiben, nehéz lesz tehát a magyar propagandista „sorosozóknak” megítélniük: Merkelt és Macront most akkor Soros György vagy Orbán Viktor „irányítja-e”. A kérdésre a válasz nyilvánvaló: egyik sem, de ettől még megoldást kell találniuk a válságra, amely immár a politikai stabilitást veszélyezteti több európai országban. És ezek közé az országok közé tartozik most már Németország is.

Közben Orbán Viktorral egyre többet foglalkozik a német sajtó. Különösen a bajor CSU-hoz, a keresztényszocialistákhoz fűződő kapcsolatait elemezte a Spiegel Online, megállapítva, hogy a párt egyre inkább körüludvarolja a magyar miniszterelnököt. Így miközben a Fidesz április győzelme után a CDU-s Merkel csak egy udvarias üzenetet küldött, addig koalíciós partnere és testvérpártjának, a CSU-nak az elnöke, Horst Seehofer lelkesen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét.

A bajor kormányfőből az új Merkel-kormány megalakulásakor belügyminiszterré előlépő Seehofer presztízskérdést csinált a kulcsfontosságú tárca vezetéséből. Politikai bukását jelentené, ha nem tudna valamilyen eredményt felmutatni a szövetségi kormányban. Bajorországban is erősödik ugyanis az AfD nevű bevándorlóellenes párt (már kétszámjegyű a támogatottsága), s hamarosan ott választások lesznek.

Seehofer ezért a napokban bejelentette, hogy ha Merkel a menekültügyben nem jut egyezségre a többi európai országgal, akkor Németország a határain visszafordítja azokat a bevándorlókat, akiket más EU-országban már regisztráltak. Később a terveken finomított Seehofer, de abból nem engedett, hogy két héten belül önállóan, akár a kancellár akarata ellenére is bevezeti az egyoldalú német határrendészeti szigorításokat.

Mindez azonban német alkotmányos válsághoz vezethet, hiszen Merkel utalt rá: a kancellár határozza meg az ottani alaptörvény szerint a kormányzat irányvonalát. Egy-egy miniszter tehát nem mehet szembe a kormányfővel, nem hozhata kancellár kifejezett politikai akaratával ellentétes döntéseket. Németországban azonban jelenleg annyira ingatag a politikai helyzet, és a kormánykoalíció is annyira törékeny, hogy egyelőre nincs végleges döntés az ügyben: Seehofer kvázi két hetet adott a kancellárnak, hogy találjon európai megoldást a menekültkérdés újraszabályozására. Mindez egyfajta zsarolásként, ultimátumként is felfogható, miközben Seehofer taktikai hibát is elkövetett: kikotyogta, hogy nem tud Merkellel együtt dolgozni. Merkel ennél rutinosabb, személyi kérdésekbe a nyilvánosság előtt nem szokott belemenni, így Seehofer elszólására sem reagált.

Így aztán a CDU-t egyelőre maga mögé állította Merkel, amivel rövidtávon legalább saját pártjában támogatást kapott az általános európai értékek védelmezőjeként. (Miközben az elmúlt időszakban már pártján belül is sokan bírálták őt, és nyílt titok, hogy Merkelnek feltehetően ez az utolsó választási ciklusa kancellárként.) A koalíciós partner CSU-t ez azonban nem zavarja: ők állítólag már a Merkel-Macron csúcson meghozott döntésekkel sem értenek teljesen egyet.

A csúcson egyébként 2021-ig egy közös eurózónás költségvetés kialakításáról is tárgyalt Németország és Franciaország, ez az eurózóna együttműködésének még szorosabbra fogását jelentené. Mindez nemcsak a bajor CSU-t érdekelheti, hanem sokkal inkább az olasz kormányt, amelyet két euroszkeptikus párt vezet. Ráadásul Olaszországban a menekültkérdésben és a bevándorlók esetében radikálisan elutasító hangot megütő Liga párt vezetője, Matteo Salvini az elmúlt napokban immár a romák „megszámolását” kezdeményezte, ami még a koalíciós partner, szintén populista 5 Csillag Mozgalom rosszallását is kiváltotta. Salvini ugyanis fürdik a népszerűségben: minél idegengyűlölőbb kijelentéseket tesz (amúgy ő is belügyminiszter jelenleg, akárcsak Seehofer Németországban), annál népszerűbb a pártja.

Amúgy Németországban paradox helyzet van kialakulóban: a közvélemény-kutatások szerint – amit egy kereskedelmi adó idézett – a CDU és CSU testvérpártokként (eddig koordináltan indultak a választásokon: Bajorországban csak a CSU, máshol pedig csak a CDU mérettette meg magát) összesen 29 százaléknyi szavazatra számíthatnak. Viszont ha külön indulnának, a CDU 22, a CSU 18 százalékot kapna, azaz összesen 40 százalékot. Éppen ezért felvetődik a kérdés, hogy a Nyugat-Németország és az egységes Németország történetét meghatározó pártszövetség felbomlasztása nem lenne-e mindkét pártnak az érdeke, hiszen egy új választáson több szavazattal rendelkeznének külön-külön, mint most – együtt. Egy új választásra pedig nyilvánvalóan a CDU megalapítaná bajorországi szervezetét, a CSU pedig egész Németországra kiterjesztené alapszervezeteit.

Ugyanakkor Merkel nem biztos, hogy új választásokat lenne kénytelen kiírni: a Zöldek ugyanis gyakorlatilag bejelentkeztek, hogy a CSU helyére beugranának a jelenlegi koalícióba. Feltéve persze, hogy Seehoferék kiválnak onnan. Ezzel a CDU pozíciója a politikai mezőny közepén erősödne, mivel akkor a koalíciót a szociáldemokrata SPD-vel és a Zöldekkel együtt alkotná. A Spiegel Online szerint a harmadik variáció az lenne, hogy a CDU-n belül buktatják meg Merkelt, és egy olyan személyt találnak, aki a CSU számára is elfogadhatóbb. Felmerült a lap szerint Jens Spahn egészségügyi miniszter és Wolfgang Schäuble, a Bundestag elnökének a neve is.

Hogy mit hoz a jövő, az sokban függ attól, hogy Merkel milyen kétoldalú megállapodásokat tud kötni az olyan, egyre inkább bevándorlóellenessé váló országokkal, mint Olaszország, Ausztria, illetve mire jut Orbán Viktorral a kétoldalú tárgyalások után. Mindezek után, két hét múlva, az EU-csúcs után újra megbirkózhat jelenlegi legádázabb hazai ellenfelével, Horst Seehoferrel is.

Kiemelt kép :Kay Nietfeld/dpa/AFP