A Krím félszigetet Hruscsov egyetlen tollvonással helyezte az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fennhatósága alá. A Szovjetunió szétbomlása után a 26 ezer négyzetkilométernyi, vegyes etnikumú terület maradt az ukránoknál, ám különleges státuszt kapott. A Krími Autonóm Köztársaság különleges státuszt, nagyfokú függetlenséget élvez az országon belül. Lakói csaknem 70 százaléka orosz, itt működik az orosz fekete-tengeri flotta egy jelentős bázisa. Jórészt ennek a különleges helyzetnek köszönhető, hogy az átlag magyar hírolvasó számára a krími történések meglehetősen kuszák, átláthatatlanok.
Spontán akció, orosz támogatás
Az ukrán válság kezdetben Kijevben koncentrálódott, itt csaptak össze a tiltakozók a hatalommal. Később vidékre is kiterjedt, jellemzően a nyugati és a középső országrészre. Mikor Janukovics elnök keletre menekült, arra lehetett számítani, hogy a konfrontáció itt is elkerülhetetlen lesz. Nem ez történt. Miután Kijevben megalakult az új hatalom, Kelet-Ukrajna békés maradt, a válság egy addig periférián lévő területre, a Krím-félszigetre gyűrűzött át – magyarázza a krími események hátterét a Hír24-nek Póti László, a Külügyi Intézet főmunkatársa.
Itt nem a megbuktatott elnök hívei és az ellene tüntetők közt tört ki zavargás, hanem a többségi lakosságot adó oroszok és kisebbségben élő krími tatárok között. Az események nagy valószínűséggel spontán kezdődtek, ám pillanatokon belül ösztönzően hatott az orosz tényező. A félsziget relatív önállósága, a nagyszámú orosz népesség és a katonai támaszpont révén érintett Moszkva illegitimnek nyilvánította az új ukrán kormányt. A helyi oroszok ezzel gyakorlatilag felhatalmazva érezték magukat az új ukrán hatalom elleni fellépésre.
Nem kebelezik be a félszigetet
Miért fontos Moszkvának a Krím? Egyrészt az orosz társadalom sajátjának érzi a félszigetet, amelynek autonómiáját, az Ukrajnában élő oroszokat félti. Másrészt, nagyobb összefüggésben pedig az orosz külpolitika egyébként is mindent megtesz a volt szovjet befolyási övezet megtartására. Főleg akkor, ha valamely ország nyugati integrációra, főleg NATO-tagságra törekszik. A Krím “tisztázatlan” státuszban tartása biztosíthatja, hogy Ukrajna ne lehessen az észak-atlanti katonai szövetség tagja.
Hasonló történt 2008-ban, az orosz-grúz konfliktus kapcsán. Oroszország akkor sem kebelezte be Abháziát és Dél-Oszétiát, ám megakadályozta Grúzia egységes országgá válását, így téve lehetetlenné az ország NATO tagságát – figyelmeztet Póti László. A szakértő szerint most sem várható a Krím félsziget annektálása, nem látszanak jelei, hogy területi támadásra készülnének. Bár ennek meglenne a mondvacsinált alapja, miután a parlament felhatalmazta Putyint, hogy orosz állampolgárok védelmében korlátlanul bevetheti az orosz haderőt. Mondvacsinált, mert orosz állampolgárok sérelmére elkövetett atrocitásokról nemigen érkeznek hírek.
Kizárt a háború
A folyamatban lévő orosz hadgyakorlat fenyegető, ugyanakkor csak a nyomásgyakorlást szolgálja. Korlátozott létszám és haditechnika van jelen a térségben, a masszív támadást előre vetítő országos mozgósításnak orosz részről nyoma sincs. Gyanítható ugyanakkor, hogy a stratégiai pontokat megszálló, rejtélyes “oroszul beszélő fegyveresek” orosz reguláris alakulatok tagjai lehetnek. Oroszország a Krímre fókuszál, a szakértő kizártnak tartja egy egész Ukrajnára kiterjedő háború kialakulását, mint ahogy egy esetleges NATO-Oroszország közti fegyveres konfliktust is.
Rácz András, az MKI külső munkatársa is úgy vélte egy mai konferencián, nem látszik, hogy Oroszország támadni készülne. Az orosz erők folyamatosan, de békésen haladnak előre, és ügyelnek arra, hogy emberéletben ne essen kár, miközben az ukrán erőket óvatos kiszorítják a Krímből. Ukrajna sem lőhet az oroszokra, nehogy Moszkva emiatt támadásba lendüljön. De lesz egy pont, ahonnan az ukrán erők már nem vonulnak vissza tovább, hanem ellenállnak, és kérdés, hogy Oroszország hogyan reagál majd erre – vélekedett. Mindenesetre a Krím határán az oroszok elkezdték beásni magukat, így talán ott megáll az előrenyomulás.
Miért állnak át a katonák?
Az orosz társadalom és gazdasági elit sem áll készen egy háborúra, miközben az ukrán elitben pedig konszenzus van arról, hogy az országukat egyben kell tartani. Moszkva tehát nem talál helyi szövetségest. Nagy a külső nyomás is Oroszországon: a nemzetközi közösség vállalhatatlannak tartja Moszkva tetteit, és mostanra Oroszország is rájött, hogy a kockázatvállalásnak van határa – tette hozzá Rácz András.
A Hír24-nek nyilatkozó Póti László mindenesetre kiemelte, hogy Oroszország a hidegháború óta Európában példátlan határig tolta ki a politikai nyomásgyakorlás eszközeit. Ami ma még a Krímben spontán történik, az az ukrán katonák tömeges átállása az oroszbarát helyi közigazgatás oldalára. A 44 milliós ország lakosságának 17 százaléka eleve orosz nemzetiségű, 50 százaléka pedig vegyes identitású: ukránnak vallja magát, de az élet minden szintjén oroszul beszél. A kívülről “árulónak” tűnő katonák motivációja tehát nemzeti-nemzetiségi.
