Talán nincs is olyan helyszín vagy élethelyzet Kárpátalján, ahol nem az ukrán-orosz konfliktus volna a legfőbb beszédtéma. Vasárnap reggel óta, amikor Andrej Parubij, az ukrán Nemzetbiztonsági és -Védelmi Tanács elnöke bejelentette a testület általános mozgósításról szóló döntését, mindenki attól tart, hogy másokkal együtt a fiatal magyar férfiakat is tömegével fogják behívni a seregbe.
Az emberek egymástól kérdezgetik a híreket, mivel – elmondásuk szerint – senki sem szeretne meghalni az ukránok és az oroszok fegyveres konfliktusában. Mivel az ukrán hírközlések semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak, ráadásul az ukrán és az orosz források egymással ellentétes információkat terjesztenek, nem csoda, ha pánikhangulat alakul ki, és rémhírek, egyelőre alaptalan híresztelések kapnak lábra a katonai behívók zömeges kézbesítéséről, valamint a határok lezárásáról.
Börtönt kaphat a parancsmegtagadó
A hivatalos személyek és szervek, ha megkésve is, de igyekeznek nyugalomra inteni a lakosságot. Előbb Babják Zoltán beregszászi polgármester cáfolta a rémhíreket, amihez rövidesen más kárpátaljai magyar települések vezetői is csatlakoztak.
Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője azt írja Facebook-oldalán, hogy a megyei hadkiegészítő parancsnokság hivatalos tájékoztatása szerint még nincs mozgósítás. Egy esetleges mozgósítás a 18 és 40 év közöttieket érintené – azokat is, akik nem szolgáltak vagy valamilyen kedvezményt élveznek.
Az általános mobilizálás nem behívók útján történik, hanem a televíziókban és rádiókban való bejelentéssel, s ha ez elhangzik, mindenki köteles jelentkezni a területileg illetékes hadkiegészítőnél. Az a katonaköteles állampolgár, aki elmulasztja a parancs teljesítését, 2-től 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.
Percről percre változik a helyzet
Időközben – egynapos késéssel ugyan – végre a magyar Külügyminisztérium is megszólalt, leszögezve, hogy nincs általános mozgósítás Ukrajnában, csupán készenlétbe helyezték a hadsereget, ezért az ukrán állampolgárságú magyar embereknek sem kell félniük attól, hogy besorozzák őket. Az emberek ehhez természetesen azonnal hozzáteszik: egyelőre.
A helyzet ugyanis szinte percről percre változik, s bár az ország vezetése magabiztosságot igyekszik sugározni, Ukrajnában gyakorlatilag teljes a zűrzavar. Egyetlen olyan hírforrást sem lehet találni például, amely hiteles információkkal tudna szolgálni arról, ami történik. A tévében és a rádióban valamint a világhálón politikusok, elemzők és szakértők adják egymás kezébe a mikrofont, miközben országosan akadozik a telefonos és az internetes összeköttetés.
Az emberek ezért úgy vélik, hogy talán még azt sem fogják idejében megtudni, ha kitörne a rettegett háború. Ezért aztán nem kell csodálkozni azon, hogy aki teheti, szemmel tartja a magyar határátkelőket, hogy a helyzet komolyra fordulása esetén még időben tudjanak lépni. Ha másképpen nem megy – legalább lelépni…
