Egészen bizonyos, hogy a közösségi média nélkül nem történtek volna ilyen megmozdulások, hiszen információs monopóliummal rendelkező diktatórikus rendszerekről van szó – mondta Búr Gábor, az ELTE docense az MTI-nek.
Kifejtette, hogy az adott rezsimek csak részlegesen védekezhetnek az internet lekapcsolásával, mivel ez gazdaságuk leállásával fenyegetne. A diktátorok óriási, dollármilliárdos károkat okoznának saját országuknak, még fel is erősödnének azok a gondok, amelyek miatt a népfelkelések kitörtek, hiszen a szegényebb országok különösen megérzik az élelmiszerek drámai drágulását. “A technika fejlettségével egyetlen diktátor sem képes felvenni a versenyt” – tette hozzá.
Búr Gábor kedvező jelenségnek látja, hogy olyan társadalmak is demokratizálódnak, ahol az írástudatlanság megdöbbentően magas, nagy a munkanélküliség, az emberek eddig nem szólhattak bele saját sorsuk irányításába, nem léteztek semmiféle demokratikus hagyományok. Az viszont szerinte veszélyforrást jelent, hogy a közösségi portálokon szerveződő tüntetések – bár népi felkelésekké tudnak nőni, mint Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben vagy Bahreinben – “nem termelnek ki” igazi vezetőket.
Arra a kérdésre, hogy mely országok érezhetik magukat biztonságban az immár hetek óta tartó népfelkelési hullámban, azt felelte: azok, amelyekben a hatalomnak jelentős a legitimációja, ilyen például a Dél-afrikai Köztársaság vagy Botswana.
Búr Gábor alapvető problémának mondta a Nyugat felelősségét, az eddig alkalmazott kettős mércét: egy nincstelen egyiptomi vagy tunéziai számára nehéz megmagyarázni, miért volt szükség Irak inváziójára, Szaddám Huszein hatalmának megdöntésére, miközben az ezt kierőszakoló hatalom, az Egyesült Államok jó barátságot ápol az ő elnyomó rendszerével.
Gazdik Gyula, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) tudományos főmunkatársa arról beszélt: a társadalmi média nagyon jelentős szerepet játszik az elégedetlenkedők mozgósításában, de ez a szerep nem meghatározó. Rámutatott, hogy a Twitter, a YouTube, a Facebook, az SMS-ek sok információt közvetítenek, de ez önmagában kevés a társadalmi változások gerjesztéséhez, ehhez politikai akarat is kell.
Az észak-afrikai folyamatok megértéséhez szerinte nem szabad elfelejteni, hogy ezekben az országokban a tekintélyelvű kormányzásnak nagyon mély gyökerei vannak. A fejlettebb politikai rendszerekből átvett intézményeket, például a parlamentet nem nyugati módon, hanem a történelmi tradíciók szerint működtetik. Ez a nyugatinál lényegesen szűkebb politikai mozgásteret jelent, amely egy idő után nem képes a társadalom sokrétű érdekeit integrálni, és napirendre kerül a politikai rendszer tágításának igénye.
Gazdik Gyula várakozása szerint ez elkövetkező időszakban az érintett országok politikai rendszerei nyitottabbakká válnak, olyan erőket is be kell majd emelni a politikai intézményrendszerekbe, amelyek előtt korábban zárva voltak az utak. Ugyanakkor nem látni garanciát arra, hogy egy erős elnöki hatalom a közeljövőben nem fogja ismételten szűkíteni a politikai játékteret, “egyelőre hiányoznak azok a biztosítékok, hogy a kitágított mozgástér így marad”.
