Görögországban szerdán már halálos áldozatokat is követeltek a hetek óta tartó tüntetések, melyeket a szakszervezetek szerveznek, sztrájkoló dolgozók részvételével. A jelentős szélsőbaloldali támogatással folyó harcok nem ismeretlenek az athéni utcákon. A második világháborút követően egyszer már folyt véres polgárháború. Megismételheti magát a történelem egy országban, amely majdnem 30 éve az Európai Unió tagja?
A zavargások következtében szerdán három ember veszítette életét, amikor tüntetők Molotov-koktélokat dobtak be egy bank ablakain, ahol még bent tartózkodtak annak alkalmazottai. Egy részüket a tűzoltók hozták ki, de hárman bent ragadtak, mivel a tüntetők tovább folytatták a harcot az épületnél megjelent rendőri erőkkel.
Vörösödő hellének
A tüntetők azért ennyire felháborodottak, mert a görög jóléti társadalom végét jelentheti a mostani válság. A válságkezelés során ugyanis a parlament minden bizonnyal megszavazza többek között a 13., 14. havi fizetések eltörlését, a bérek és nyugdíjak befagyasztását. A görög állampolgárok persze némileg joggal mutogathatnak politikusaikra, akik elhalmozták őket olyan támogatásokkal és juttatásokkal, amelyeknek nem volt meg a gazdasági alapja (például prémium jár azoknak a dolgozóknak, akik pontosan érnek be munkahelyükre), ám kétségtelen, hogy azok megszavazásakor nem vonultak tömegek az utcára.
Erős szélsőbaloldal
Görögországban a legutóbbi választásokon összesen hét kommunista és szélsőbaloldali párt indult. Az összes marxista és szélsőbaloldali szervezet a voksok körülbelül 15 százalékát szerezte meg a 2009-es választásokon. A legerősebb, a Kommunista Párt 7,5 százalékot ért el és 1989-ben tagja volt a kormánykoalíciónak is. A jelenlegi tüntetések mögött álló szakszervezetekben jelentős befolyással bíró kommunisták mellett jelentős számú anarchista is részt vesz a tüntetéseken. Az anarchisták már múlt évben is több támadást követtek el kormányépületek és rendőrőrsök ellen.
Nem adják a 14. havi fizetést!
A szakszervezetek és az azokban jelentős befolyással bíró szélsőbaloldali pártok hívószavára tömegek tették le a munkát és veszik fel a kockaköveket. A megkérdezett tüntetők nyilatkozataiból és a skandálásokból kiderül, hogy a görög nép szerint nem azok fizetik meg a mostani válság árát, akik okozták, és a politikusok mindeközben tele zsebbel értekeznek a jelentős megszorításokról (nem létező hónapok fizetéseinek és prémiumainak eltörléséről).
Ennek is lehet valóságalapja, de egyrészt a jóléti támogatások és juttatások ígérgetése és megszavazása nem váltott ki társadalmi tiltakozást, továbbá az is biztos, hogy az állandó sztrájkokkal még nagyobbat rúgnak a már földön fekvő gazdaságba.
A halálos áldozatokat is követelő utcai zavargásokkal pedig teljesen elijesztik az legfontosabb görög bevételi forrást jelentő turistákat. A görög tüntetők tehát egyelőre csupán saját maguknak vetnek gáncsot, hiszen a zavargások és sztrájkok a jelenlegi helyzetben nem jelentenek megoldást, az egyébként is reménytelen gazdasági állapotot viszont tovább rontják.
Platón csalódott lenne
A második világháborút követően az országban három éven keresztül tartó véres polgárháborút vívtak a kommunisták és nemzeti hadsereg. A több tízezer életet és a nemzeti gazdaság stabilitását követelő harcokat követően az erősen antikommunista hatalmi berendezkedésű vezetés maradt kormányon. A feszültségek azonban nem múltak el az elkövetkező 30 évben sem, bár a görög baloldal erőteljesen marginalizálódott.
A Marshall-terv segítségével a gazdaság talpra állt és Görögország a balkán egyik leggyorsabban fejlődő alkotmányos monarchiájává vált Konstantin király uralkodása alatt. A király azonban 1965-ben menesztette a centrista kormányt, melynek következtében az úgynevezett „fekete ezredesek” 1967-ben puccsal üldözték el az uralkodót és katonai juntát hoztak létre. A diktatúra 1974-ig tartott, amikor Ciprus török megszállását követően a rendszer összeomlott. A görögök ekkor népszavazáson a köztársaság visszaállítása mellett döntöttek. 1981-ben Görögország lett az Európai Unió (ekkor még Európai Közösség) tizedik tagja.
A görög társadalomban tehát igen erős hagyománya van mind a
bal-jobboldali szembenállásnak, mind az utcai harcoknak, polgárháborúknak. A mostani helyzet annyiban különbözik azonban a múlt eseményeitől, hogy idegen hatalom közvetlenül nem játszik szerepet a Görögországot uraló politikai turbulenciákban, hacsak az Európai Unió és az IMF által dobott 110 milliárdos mentőöv tervét nem tekintjük annak.
A jelenlegi viharos időszak egyesek szerint elsöpörheti az euró-zónát is eddigi formájában, ám az kétségtelen, hogy az unió megalapítása óta most az egyik legnehezebb időszakával néz szembe. Nem lehet továbbá azt sem tudni egyelőre, hogy meddig lesz elegendő csupán a rendőrség jelenléte a zavargások és gyújtogatások megfékezéséhez, mikor kell bevetni esetleg a katonaságot is és meddig lenne lojális a hadsereg az államhatalomhoz. A katonai puccs egy uniós tagállamban minden bizonnyal súlyos következményekkel járna.
Európa bölcsője és koporsója
A büszke hellének azonban nem csak önsorsukon rontanak, de az egész Európai Unió jövőjét veszélyezteti a görög válság súlyosbodása. Az unió vezetői pénteken ülnek újra össze, hogy a tagországok Görögországnak nyújtott támogatás aktuális állapotáról tárgyaljanak. Az EU és az IMF eddig 110 milliárd eurós hitelt terveznek adni 3 évre a csődközeli állapotba jutott ország számára.
Megoszlik a vélemény arról, hogy valójában van –e értelme a gyors segítségnek, a görögök ráeszmélnek –e valós helyzetükre, vagy mindössze ablakon kidobott pénz, mely további 3 évet ad a görög államcsőd kiteljesedésének.
Az euró-zóna államai a saját nevükben veszik majd fel a hiteleket és 5 százalékos kamatra adják tovább Görögországnak, amelyet a pénzpiacon most 11 százalékra kapna. A legnagyobb összegű hozzájárulást Németország és Franciaország adja, előbbi mintegy 22 milliárd eurós értékben. Ez többek közt annak köszönhető, hogy e két ország bankjainál adósodott el leginkább Görögország, így az államcsőd számukra hatalmas veszteségekkel járna.
A szlovákok nem a görögökre költenék a megtakarításukat
Erőteljes kormányzati ellenállás tapasztalható Szlovákiában, ahol Robert Fico miniszterelnök megpróbálta elmismásolni a támogatás megszavazását a júniusban tartott országgyűlési választásokig, ám úgy tűnik, erre nem lesz lehetősége. Fico számára erős hivatkozási alap, hogy Szlovákiában néhány évvel ezelőtt jelentősen meghúzták a szociális kiadások nadrágszíját. Nem vehető zokon tehát északi szomszédunk felháborodása, főleg hogy a szlovákoknak most a GDP-jük 1,2 százalékát, mintegy 816 millió eurót kell beleadniuk a közös hitelbe.
A szlovák parlament azonban Fico minden kapálódzása ellenére össze fog ülni még a választások előtt, hogy jövő szerdán rendkívüli ülést tartson a görögöknek szánt segítségről, hiszen szerdán az ellenzék 33 képviselője indítványozta ezt. A szlovák parlament 150 képviselőből áll, a rendkívüli ülés kezdeményezéséhez pedig 20 százalék, azaz 30 képviselő kell, ezért 7 munkanapon belül a szlovák Országgyűlés rendkívüli ülésen tárgyalja az ügyet.
Nemzetközi lapszemle
A londoni The Times szerint rendkívül igazságtalan és egyáltalán nem demokratikus az, hogy azon országok adófizetőinek kell a pazarló államokat megmenteniük, amelyek körültekintő fiskális politikát folytatnak.
A Der Standard című osztrák újság a maastrichti szerződésben rögzített “saját felelősség” elvére hívja fel a figyelmet. Ennek értelmében egy olyan ország esetében, amely önhibáján kívül került szorult helyzetbe, indokolt lehet a segítség; annak viszont nem, amelyik maga idézte elő problémáit, mint a görögök. Görögországban tömegtüntetések akadályozzák a kormány megszorító intézkedéseinek keresztülvitelét, ami kérdésessé teszi, hogy az ország képes lesz-e szakítani az eddigi életmóddal. A bécsi lap szerint a legnagyobb szükségük a 110 milliárd eurós mentőcsomagra az európai bankoknak lenne, amelyek a görög állampapírok nagy részét birtokolják.
A Neue Zürcher Zeitung a görögök saját politikusaik ellen irányuló haragjáról cikkezik. A svájci lap botrányosnak tartja, hogy az az ellenzéki párt – a Nea Dimokratia – utasítja el a kormány megszorító csomagját, amely a leginkább felelős a kialakult helyzetért, és ellenállásával a probléma orvoslásának sikerét is veszélyezteti. Márpedig a két nagy párt közötti konszenzus nélkül a Papandreu-kormány még nehezebben fogja tudni végrehajtani a takarékossági intézkedéseket.
A Rzeczpospolita című lengyel napilap szerint a görögök nem akarják magukat az euróért feláldozni, hanem csak a maguk kényelmes módján szeretnének élni; nem akarnak adót fizetni, és az államháztartási hiányt sem akarják lefaragni. A lengyel újság a valutauniót elegáns bridzsklubhoz hasonlítja, ahol a belépőjegyet csak a bejáratnál ellenőrzik, később pedig már nincs lehetőség arra, hogy a csaláson ért játékosokat kitessékeljék.
Az olasz jobboldali liberális napilap, a Corriere della Sera “görög tragédiáról” beszél, amelynek szereplői az állam és a nép, és mindkettőjüknek igaza van. Az athéni kormány helyesen jár el a megszorításokkal, mert egyszerűen nincs más választása. A lakosság pedig jogosan háborodik fel azon, hogy olyan adósságért kell fizetnie, amelyről nem tehet.
