Az év európai emberének nemrég megválasztott Juncker a Le Soir című belga lap keddi számában közölt, “évösszegző” interjújában elmondta: vegyes érzelmekkel tekint vissza az elmúlt évre. Voltak ugyanis sikerek (megreformálták az eurózóna működését szabályozó stabilitási és növekedési paktumot, döntöttek a fejlesztési segélyek növeléséről), de voltak kudarcok is, mint az EU-alkotmány ratifikálását elutasító franciaországi és hollandiai népszavazás.
Juncker az Európai Unió alapvető gondjait több tényezőben látja. Először is heves ellentét van (s ezt az ellentétet nem sikerült megoldani) azok között, akik Európa jövőjét az integráció továbbvitelében látják, s azok között, akik szerint az együttműködés már így is túl messzire ment előre. A válság másik eleme, hogy az európaiak immár nem hogy nem álmodnak Európáról, annak előrehaladásáról (mint ahogy ez egy álom, egy vágy volt sokak számára az ötvenes, hatvanas években), de immár nem is büszkék Európára.
Juncker szerint belpolitikai szempontból a politikusok számára jobban kifizetődő rosszat mondani Európáról, s a nemzeti érdekek védelmezőjének képében tetszelegni.