Ez volt a második csapás az idén – fogalmazta meg véleményét sommásan egy kelet-magyarországi textilipari vállalkozó, amikor a Kopint-Datorg kutatói a sávszélesítés cégére gyakorolt hatásáról kérdezték. Az első csapás a január elsején életbe lépett 40 ezer forintos minimálbér volt. A két gazdaságpolitikai rendelkezés elsősorban a bérmunkaexportot végző vállalkozásokat érintette nagyon hátrányosan, s e körbe főként a textilipari cégek tartoznak, bár jó néhány gépipari társaság is komoly nehézségekkel néz szembe. A Kopint-Datorgnak a GKI Gazdaságkutató Rt.-vel és a Pénzügykutató Rt.-vel most zajló közös felmérése megerősíti azt az érvelést, hogy az érintett vállalkozások közül jó néhány kénytelen lesz bedobni a törülközőt.
ENYHÍTŐK. Ezt természetesen nem akarják a legitimitásukért aggódó érdekvédelmi szervezetek, de a kormány sem. Éppen ezért a Gazdasági Minisztériumban (GM) létrehoztak egy olyan bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a hatásokat enyhítő javaslatokat tegyen le a kabinet asztalára. A GM július végéig adott magának határidőt, ám a kutatóintézetek a felmérést csak augusztus végére tudják befejezni. Így vélhetően a kutatási eredmények pontos ismerete nélkül kell meghoznia döntéseit a kormánynak. Minthogy amúgy sem áll rendelkezésére túl sok eszköz, ezen nem akad fenn senki.
A párhuzamot a minimálbérrel nemcsak a kelet-magyarországi vállalkozó észleli, hanem Várkonyi Júlia, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) közgazdasági és jogi igazgatója is. Szerinte a jelenlegi szituáció kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a megemelkedett bérköltségek ellensúlyozását célozták meg az érdekképviseletek és a kormány közösen. Hangzatos ígéretekben, bizottsági összejövetelekben nem volt hiány akkor sem, s hozott is döntést a kabinet, ám pénzt ezzel összefüggésben jó ha szeptemberben kapnak a vállalkozások. Azt azonban az Iposz szakértője is elismeri, hogy kevés a szóba jöhető technika.
A témát agilisan kezelő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elsőként tette le ajánlásait az asztalra. Parragh László elnök korábban már hangsúlyozta, hogy a könnyítéseknek átmeneti jellegűnek kell lenniük, s az átállást kell elősegíteni (Figyelő, 2001/25. szám). A kamara ajánlásai arra irányulnak, hogy a keletkezett veszteséget részben térítsék meg a vállalkozóknak, például adómérsékléssel, valamint kedvezményes hitelkonstrukciókkal. Az MKIK azt is sürgeti, hogy az árfolyamkockázat kezeléséhez szintén nyújtson támogatást – a Magyar Exporthitel Biztosítón (Mehib) keresztül – a kormány.
Meglepetést nem keltett a kamara javaslata, a kompenzációs megoldások kidolgozásán serénykedő többi érdekvédelmi szervezet és a gazdaságkutatók is hasonló eredményre jutottak. Néhány egyéb ötlet (exporttámogatás vagy kockázati alap) is kipattant még az agyakból, de ezeket – csakúgy, mint az MKIK ajánlásait – óriási fenntartásokkal kezelik mindenhol, de leginkább az érintett vállalkozásoknál.
Az exporttámogatás nemzetközi korlátokba ütközik, nem véletlenül kérte a Magyar Agrárkamara (MAK), hogy a kormány kezdeményezze a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt létrejött szerződések felülvizsgálatát, s így teremtse meg az élelmiszerexport segítésére megszabott összeg kiegészítésének feltételeit. Ez azonban nem túl realisztikus elképzelés. Az adócsökkentés – egyszeri társasági adó-visszatérítésre és áfa-csökkentésre egyaránt hangzott már el javaslat – esetében pályázati megoldás nem jöhet számításba, mint ahogy más módszer sem áll rendelkezésre.
REMÉNYEK. A legkönnyebben keresztülvihető technika kétségtelenül a kockázatbiztosítás támogatása lenne, ám az későn jönne, hiszen a jelenlegi árfolyamszinten már a támogatás mellett sem látja értelmét egy ilyen megoldásnak a kis- és középvállalkozások túlnyomó része. Várkonyi Júlia általában sem tartja realisztikusnak, hogy ezt a kört egyik napról a másikra rávegyék egy ilyen költséges megoldás alkalmazására, hiszen már eddig is nagyon kicsi nyereséggel dolgoztak. Szerinte a kormány arra számít, hogy a forint gyengülni fog a következő időszakban, s így önmagától megoldódik a probléma.
“Az előremenekülés tűnik a legjobb védekezésnek” – vonja le az eddig elvégzett esettanulmányokból a következtetést Bartha Attila, a Kopint-Datorg munkatársa. A bérmunkában termelő magyar cégeknél általános volt a megítélés, hogy romániai és ukrajnai konkurenciájukat hozták előnyös helyzetbe a kormány idei intézkedései. Minthogy a folyamat megítélésük szerint visszafordíthatatlan, megoldásként csak az adódik, ha ők is a magyar határtól keletre keresnek beszállítókat, esetleg oda helyezik át termelésük egy részét.
