Bulgáriában annak idején szintén a kelet-európai szocialista tábor szétesésekor jól ismert forgatókönyv zajlott le: a berlini fal szuvenírtárggyá való “átváltozásának” másnapján demonstrációk söpörték el Todor Zsivkov rendszerét. A nagy lendület a következő hét év alatt toporgássá lassult, szinte évente buktak meg a kormányok, ami nem kedvezett sem a gazdaság, sem a jogi környezet átalakításának.
RENDCSINÁLÁS. A helyzet 1997 januárjára drámaivá vált. Gyakorlatilag összeomlott a bankrendszer, az ezer százalék feletti hiperinfláció, a maffiaszerű, kétes gazdasági társulások uralma pedig újra az utcára vitte a tömegeket. Blokádok, hatalmas demonstrációk nyomán lemondott a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) által alakított kormány, majd az előrehozott választásokon tarolt a jobboldali Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ). Az Ivan Kosztov vezette kormány villámgyorsan nekilátott a rendcsinálásnak, bevezették a valutatanácsot, a levát a német márkához kötötték, s ezzel megvalósították a fájdalmas, de szükséges stabilizációt. Megindult a privatizáció is.
A szigorító intézkedések meghozták gyümölcsüket. Bulgária legfrissebb gazdasági mutatói elismerést érdemlőek (lásd a grafikonokat), különösen a balkáni régió más államaihoz viszonyítva. Az ország külpolitikája szintén sikeres: Bulgária ma a Balkán egyik legstabilabb állama, igazi éltanuló. Bill Clinton 1999-es, népünnepély-jellegű szófiai látogatása alighanem a jugoszláv konfliktus során mutatott nyugatbarát bolgár magatartás elismerése volt. A NATO következő bővítése után Bulgária szinte biztos, hogy az új tagok közt lesz, s ma már az uniós integráció esélye is jobb, mint korábban. Az Európai Unió soros elnökségét betöltő Svédország szófiai nagykövete, Sten Ask szerint “szédületes tempóban” haladnak a tárgyalások: a 31 fejezetből 9-et már lezártak, további 16-ot pedig megnyitottak. Az uniós diplomata – lehet, kissé eltúlzott – optimizmusáról tanúskodik, hogy Bulgária csatlakozásának lehetséges dátumaként 2007. január elsejét jelölte meg. Kézzelfoghatóbb siker, hogy sikerült az unió államainak “feketelistájáról” lekerülni: május óta a bolgároknak sem kell vízum, ha Nyugat-Európába utaznak.
Ez persze örömteli fejlemény, csak éppen kevesen engedhetik meg maguknak az utazást. Hiába a javuló makrogazdasági mutatók, ha az ország népességének 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt, vagy annak környékén él, a munkanélküliség 18 százalékos, az átlagkereset pedig alig több havi 100 dollárnál. Az egészségügy, az oktatás romokban hever, az életszínvonal alig javult valamit az 1997-es mélyponthoz képest. A döbbenetesen amatőr módon kommunikáló, ráadásul állandó korrupciós vádak kereszttüzében álló Kosztov-kormány elvesztette a szavazók bizalmát.
FORDULAT. A választói preferenciák tekintetében ez év elején hatalmas fordulat állt be. Szinte a semmiből megjelent a színen egy joviális, 64 éves öregúr, s a május végi adatok szerint a szavazók harmada az ő vadonatúj pártjának nevét ikszeli majd be június 17-én. Az öregurat II. Szimeonnak hívják, s – mint neve is mutatja – ő Bulgária ex-uralkodója, akit az előző rendszer 1946-ban üldözött el. Szimeon azóta Madridban él, pénzügyi tanácsadóként dolgozik, barátjával, János Károly spanyol királlyal jár golfozni, s mindeddig nem sokat mutatta magát szülőföldjén. A nevével fémjelzett II. Szimeon Nemzeti Mozgalom átütő sikerét nem annyira politikai programjának, mint inkább a volt uralkodó személyes karizmájának köszönheti. Jóllehet, az utóbbi két hónapban Szimeonék népszerűsége 6 százalékpontot esett, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint jelenleg 34 százalékon állnak, megelőzve a 17 százalékos DESZ-t, és a 12,2 százalékon álló szocialistákat.
Szimeon programja nem több általánosságoknál: 800 nap alatt ígéri az életszínvonal “robbanásszerű” növekedését, a közélet megtisztítását, de azt elfelejti megemlíteni, hogyan érné el mindezt. Ideológiájában nem szerepel a monarchia visszaállítása, viszont a párt jobboldali irányultsága kedvezne egy esetleges DESZ-szel kötendő koalíciónak – amit maga az ex-cár egyébként “logikusnak”, nevezett. Mindenesetre érdekes csata várható három olyan formáció között, amelyek közül kettő már “romlott áru,” a harmadiknak pedig csak víziói vannak, érdemi programja nincs.
