Az Office zsenialitása abban rejlik, hogy Michael Scott mindig vicces akar lenni, és mindig rém kínos lesz – ezen pedig a néző nevet. A sorozathoz készített spinoff ugyanezt akarja elérni, de a nevetés elmarad.

2025-re a nemzeti ügyek filmkészítői professzionalizálódtak: a Sárkányok Kabul felett a Hunyadi után idén már a második korrekt színvonalú, szórakoztató produkció a konzervatív-militáns vonalon. Kritika.

Schwarzenegger után most Glen Powell bújik a Menekülő ember kezeslábasába. Miért nem éri el az új feldolgozás sem az eredeti szerző, Stephen King merészségét? Kritika.

Frankenstein szörnyébe ezúttal Guillermo del Toro lehelt immár sokadjára életet, hogy újra elmondja az örökérvényű, immár több mint kétszáz éves történetet arról, mi történik, ha az ember istent akar játszani.

A háború után évtizedekig családi barátok és szövetségesek segítették az auschwitzi főorvos beilleszkedését külföldön. Ennek a jól szervezett náci klubnak a bemutatása az egyik vérfagyasztó részlet a Josef Mengele eltűnésében, de van más is. Kritika.

Mozikba került a Predator: Halálbolygó, melyben a jól ismert idegen lény bizonyos értelemben jófiút játszik. A mindig nagyszerű Elle Fanning pedig androidot. Tényleg olyan jó lett a film, mint azt a bevételek súgják? Kritika.

Émélyítő drónfelvételek és lövöldözős játék, játék nélkül. Mi lehetne ezekből a húszéves ukrán fiúkból, ha nem lenne háború? Itthon is látható az Oscar-díjas Msztiszlav Csernov új filmje, a 2000 méter Andriivkáig.

A Minden csillag papíron egy pálinkagőzös éjszaka egy vidéki presszóban, ahol régi barátok jönnek össze. Olasz Renátó rendezői debütálásában még egy ló is benéz a kocsmába, de a Minden csillag nem ezért fontos és hatásos film. Kritika.

Anders Thomas Jensen új filmje, Az utolsó viking ezúttal egy pénzrablással indít, elmebetegekből rakja össze újra a Beatlest, hogy mindez végül egy szívszorító testvérdrámában csúcsosodjon ki. Kritika.

Egy ellenséges ország atomrakétát lő ki az Egyesült Államokra. Mit tesz az amerikai katonai és politikai vezetés, ha tudják, hogy az atombomba a kilövéstől számított tizenöt percen belül becsapódik? Kritika a netflixes Feszült helyzetről.

A Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől arról szól, hogy egy zenész zenét szerez, ami nem különösebben mozgalmas történet. Egyébiránt a hős depressziója a téma, igen közhelyes megközelítésben. Kritika.

Úgy kóválygunk az Árva 1957-es Budapestjén, mintha VR-szemüveget viselnénk, de amikor Nemes Jeles László új filmje nehézkessé válna, megmenti a személyessége. Kritika.

Azt beszélik címmel hiánypótló műsort indított a Duna TV azoknak, akiknek annyira hiányzik a Heti Hetes, hogy a nem szórakoztató verzióját is szívesen néznék.

A Szólíts a neveden rendezője ezúttal egy feszült egyetemi drámát ígért lehetetlen dilemmával: egy nő azt állítja, megerőszakolták, a férfi azt állítja, hogy mindez bosszú, amiért plágiummal vádolta a nőt. Kritika.

Ha valakiről el lehet mondani, hogy egyöntetűen az emberek kedvence, az Keanu Reeves. Most Aziz Ansari szó szerint angyalt csinált belőle rendezői debütálásában, csak épp ezen túl nem igazán tud a középszernél többet mondani. Kritika.

Portréfilmet kapott Ákos, amit kivételes zenei pályafutása elmesélésén túl arra használ, hogy feleljen az őt ért vádakra. Csak éppen a vádakról nem tudunk meg sokat.

Az Ezüst Medve-díjas Azúr ösvény lehetett volna borongó társadalomkritika, de inkább felemelő mese lett hallucinogén csigákról és az időskori önfelfedezésről.

Nem az a kérdés, miért készült el a kultikus sci-fi új folytatása, a Tron: Ares, hanem hogy miért csak most. Kritika.

Vajon baj-e, ha összeolvad az életünk a partnerünk életével? Mozikban az Együtt párkapcsolati horrorja, ami randifilmnek ideális. Kritika.

Deák Kristóf új filmjének alaphelyzete telitalálat: zárj össze egy nappaliban négy régi barátot, és próbálják megtalálni az élet értelmét pár liter borral megtámogatva. Csak épp a szereplőit nehéz elviselni annak ellenére, hogy nagyon is valós kérdéseket feszegetnek.

Végre eljutott a mozikba a több mint 3,7 milliárdos költségvetésből készült, tatárjárásról szóló gigaprodukció. 1242 – A Nyugat kapujában-kritika.

Újabb független magyar film a mozikban: a Random tablószerű történet kicsit vagy nagyon züllött kisemberekről, akik a boldogságot keresik, és ennek érdekében ölni is hajlandóak. Kritika.

Az Egyik csata a másik után nemcsak DiCaprio álmát váltja valóra, de úgy tenyerel bele közéleti szorongásainkba, hogy mégsem válik politikai kiáltvánnyá. Forradalmárhumor, idegtépő feszültség, parádés alakítások, és még az autósüldözés műfaját is sikerül megújítani. Kritika.