Közélet
Rainbow Color Weathered Wood, Shadow Shape of Gay

„Buzik ne jöjjenek!”, avagy mitől diszkrimináció a diszkrimináció?

Június közepén nagy vihart kavart az eset, hogy egy homoszexuális párnak nem adtak ki egy lakást, mert a főbérlőt zavarta, hogy a pár a meleg. Sokakat felháborított a diszkriminatív eljárás, sokan mások viszont értetlenkedtek, mi ezzel a probléma, és azzal érveltek, hogy az ember annak adja ki a saját lakását, akinek akarja. Érvként sorolták, hogy valaki például kisgyerekes családoknak, vagy háziállat-tulajdonosoknak nem adja ki a lakását, és „akkor bezzeg nem terem ott a TASZ” úgy, mint a diszkriminált meleg pár mellett. Mivel sok félreértés került felszínre a lakásbérleti ügy nyomán, megkerestük Dombos Tamást, a Háttér Társaság ügyvivőjét, hogy magyarázza el a helyzetet. Ennek apropóján azt is átbeszéltük vele, hogy milyen más területeken éri még jellemzően diszkrimináció az LMBTQ-embereket.

Dombos Tamás elmondta, évente 200-220 esettel keresik meg őket, ez a szám pedig lényegében lefedi az összes diszkriminációs ügyet, ugyanis ha egy LMBTQ-személy elégtételt szeretne venni, akkor szinte biztosan a Háttér Társaságnál köt ki.

Törvényes diszkrimináció

AZ LMBTQ-embereket sújtó diszkrimináció kevés területen speciálisabb, mint a más védett tulajdonsággal rendelkező csoportokat érő hátrányos megkülönböztetés. Az egyik ilyen terület, amikor a jogszabályba foglalt a diszkrimináció, ilyen esetekben csak az ombudsmanhoz, az Alkotmánybírósághoz vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni.

LMBTQ-embereknél ilyen diszkriminatív rendelkezés olyan esetekben jelentkezik, mint a mesterséges megtermékenyítés, az örökbefogadás vagy a partner gyermekének örökbefogadása. Ugyanis azonos nemű párok párként ma nem fogadhatnak örökbe gyermeket Magyarországon, azt viszont semmi nem tiltja, hogy homoszexuális emberek örökbe fogadjanak, és a törvényt tulajdonképpen megkerülve szivárványcsaládban éljenek. Ez nem is ritka: több száz ilyen család él ma is Magyarországon annak ellenére, hogy az örökbefogadásnál diszkriminálják a törvények az azonos nemű párokat.

two brides getting married exchange rings in city hall
Vajon tud róla Kövér László, mi folyik a házasságkötő termekben?
Ahhoz képest, hogy a házelnök szerint a normális melegek nem tekintik magukat egyenrangúnak, szerte az országban ugyanúgy ünneplik őket a köztisztviselők, mintha házasságot kötnének.

Az LMBTQ-embereknek nyitott lehetőség a házasság helyett a hasonló jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése. A bejegyzett élettársi kapcsolatoknál a törvénnyel szentesített diszkrimináció ott jön elő, hogy a pár egyik tagja – szemben a házassággal – nem veheti fel a másik nevét. Azonban Dombos Tamás szerint ez inkább elvi probléma, nem gyakorlati, mert aki fel akarja venni a másik nevét, az egyszerűen megváltoztatja a születési nevét.

Idesorolható téma a transznemű emberek jogi elismerése, a nemváltás, a névváltáshoz kapcsolódó kérdések. Ez Dombos Tamás szerint azért necces kérdés, mert „nehéz diszkriminációnak felfogni”, mivel van, akit érint ez a kérdés, de az emberek nagy többségét nem. Viszont mindenképpen alapjogi, emberi jogi problémáról van szó.

Magyarországon ráadásul tavaly június óta nem bírálják el a nemváltoztatási kérelmeket, mert az ide vonatkozó rövid jogszabályi rész nem ad pontos iránymutatást a hatóságoknak az elbírálásra, ezért inkább nem tesznek semmit. A jogalkotók pedig kötelességüket elmulasztva nem rendelkeztek új szabályról, noha ezt az Alkotmánybíróság előírta, méghozzá 2018. decemberi határidővel.

Judge wooden mallet - symbol of law and justice with lgbt rainbow colours flag. Lgbt rights and law
Fotó: iStockhptoto

A diszkriminatív megnyilvánulások jóval nagyobb köre azonban olyan, amit a 2003-as egyenlő bánásmódról szóló törvény is világosan tilt. A jogszabály világosan felsorolja, melyek azok a védett tulajdonságok, amelyeknél szóba jöhet a diszkrimináció, azonban a lista egy „egyéb” kategóriával zárul, tehát az ésszerűség határain belül bővíthető a lista.

Dombos Tamás szerint ebbe a körbe azokat a tulajdonságokat sorolhatjuk, amelyek „vele született tulajdonságok, vagy olyanok, amelyeken nem tud változtatni valaki, esetleg az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett nem várhatjuk el, hogy változtasson rajta”. A nemi identitás és a szexuális orientáció egyértelműen ide tartozik, ahogy azt a törvény is leírja.

A Háttér Társasághoz kerülő diszkriminációs ügyek érintenek

  • munkahelyi,
  • egészségügyi és
  • oktatási kérdéseket,
  • illetve hatóságok előtti,
  • és jogosultságok, javakhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférést érintő ügyeket is.

Jó, de mi a helyzet a lakáskiadós történettel?

A cikk elején idézett lakhatási ügy a fenti lista utolsó kategóriájába tartozik. Az eset jogi tisztázása előtt fontos tudni, hogy az egyenlő bánásmód elve első körben állami szervekre, hatóságokra, közszolgáltatókra, oktatási intézményekre vonatkozik, amelyeknek minden körülmények között be kell azt tartaniuk. Magánszemélyeknek, nem állami cégeknek pedig akkor, ha olyan szolgáltatást kínálnak, amely emberek egy előre meg nem határozott körének szólnak.

A lakás bérbeadása ilyen szolgáltatás: az albérlők szexuális irányultsága egyáltalán nem releváns kérdés egy ilyen ügyletnél, tehát az elutasításuk ilyen alapon egyértelmű diszkrimináció.

Többen felvetették, hogy akkor a kisgyerekesek, vagy a háziállatot tartók elutasítása miért fér bele. Jogilag azért, mert ezek a körülmények relevánsak lehetnek egy lakás kiadásánál, és ilyenkor mondhatja azt a lakástulajdonos, hogy az állatok tönkre vágják a lakását, a gyerekek pedig zavarják a szomszédokat. Egyébként a családi állapot, illetve az anyaság és az apaság is védett tulajdonság, szóval akár még el is képzelhető diszkriminációs ügy, ha egy gyerek miatt nem adnak ki valakinek egy lakást.

A törvények azonban védik a magányszemélyek autonómiáját is, ebben a fenti esetben ott van a kulcs, hogy meg nem határozott körnek kínálta a tulaj a lakását bérbeadásra. Ha csak egy bizonyos körnek, mondjuk ismerősöknek kínálta volna, akkor mondhatja a tulaj, hogy azért nem adja ki másnak, mert ismeretlennek nem akarja. Olyat viszont előre sem köthet ki valaki, hogy melegeknek nem adja ki, mert egy lakás kiadásánál ez nem lehet releváns szempont.

Járt is már ilyen ügy a Háttér Társaságnál, amikor úgy adtak fel egy hirdetést, hogy

buzik ne jöjjenek!

Nem vesszük fel a gyereked, mert leszbikus vagy

Az LMBTQ-embereket érintő konkrét diszkriminációs ügyek skálája nagyon széles – ebbe a körbe tartozik a zaklatás is. Amikor egy iskolában vagy munkahelyen melegekről szóló viccekkel, beszólogatással nyomasztanak valakit, az ugyanúgy lehet diszkrimináció, mintha azért nem vesznek fel vagy azért rúgnak ki valakit, mert meleg, esetleg transznemű.

A Háttérnek viszonylag sok ilyen ügye van, és Dombos elmondása szerint a zaklatás sokkal elterjedtebb, mint a kirúgás. Munkahelyen viszont történt olyan, hogy az állami szférában nem hosszabbították meg egy férfi szerződését, miután kiderült, hogy meleg. Egy egyházi fenntartású szociális intézménynél pedig az állásinterjún voltak arra kíváncsiak, hogy melegként miért akar a egyháznak dolgozni.

Volt, hogy a tanár mondta, ne »buziskodjon« az illető az iskolában

– mesélt egy iskolai ügyről Dombos annak érzékeltetésére, hogy gyakran a tanárok, főnökök nem csak hogy nem tesznek semmit a kirekesztés ellen, de meg is nehezítik azoknak az életét, akiket diszkrimináltak. Emiatt előfordul, hogy pont az kerül támadás alá, akit a törvény szerint védeni kellene, mert például a zaklatások miatt elkezd lógni az iskolából, vagy magatartási zavarai lesznek, verekedésbe keveredik, emiatt pedig szankciók érhetik. Egy transznemű diákkal pont ez történt, de a Háttér tanácsadása után rendeződött a helyzet az iskolában, bár sajnos az is gyakori, hogy az iskolaváltás a megoldás.

Oktatási területen érdekes ügy volt az is, amikor egy leszbikus pár gyerekét nem vették fel egy Waldorf-iskolába azért, mert a szülők azonos neműek voltak. Ebben az esetben végül kártérítést ítélt meg a bíróság, de a szülők természetesen inkább máshová íratták be a gyereküket.

Kitépték a karjából a tűt

Az egészségügyben szintén számos ügy van: onnantól kezdve, hogy egy transzneműtől megtagadta egy urológus egy szakvélemény kiadását, odáig, hogy megtiltották egy párnak, hogy megfogják egymás kezét egy orvosi váróban, nagyon különféle helyzetekben találkoznak diszkriminációval az LMBTQ-emberek.

Az egyik legkeményebb történet egy kis faluban történt egy leszbikus párral, akik nyíltan vállalták kapcsolatukat a településen, és ebből nem is volt gondjuk. Egészen addig, amíg egy véradás miatt máshonnan érkezett egy orvos, aki mikor megtudta a pár egyik tagjától, hogy leszbikusok, a pár másik tagjának karjából kirántotta a tűt, hogy nála márpedig nem adhatnak vért. Miközben leszbikus nőknél van arra a legkevesebb esély, hogy HIV-fertőzöttek legyenek.

Adózásnál olyan, mint a házasság

Szintén tanulságos, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat adózási szempontból pont olyannak számít, mint a házasság. Azonban a NAV mégis többször kiszabta az öröklési illetéket élettársi kapcsolatban élő azonos neműekre, miután a párjuk meghalt. Az adóhatóság próbálkozott annak az elérésével, hogy ne fogadják el a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házassághoz hasonlónak adózási szempontból, de egy részletes ombudsmani jelentés után teljesen egyértelművé vált a helyzet, és a NAV nemcsak visszafizette az érintetteknek a jogtalanul begyűjtött illetékeket, hanem a honlapján is részletes tájékoztatást adott erről.

Ahhoz viszont már komolyabb hadakozásra volt szükség, hogy a kormányzati üzemeltetésű csalad.hu-ra kikerüljenek a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatos információk, például az adózási kérdések tisztázása. Végül azonban kötelezték ennek pótlására a honlap üzemeltetőjét.

A különféle szolgáltatások megtagadásánál pedig tényleg szinte végtelen a spektrum: konditeremből, tánciskolából, étteremből, kastélyszállóból is jelezték már, hogy nem látnak szívesen LMBTQ-embereket. Gyakori az is, hogy a családi jegyeket nem adják ki szivárványcsaládoknak, vagy azonos nemű párok nem vehetik igénybe a páros kedvezményeket. Ilyenkor azonban mindig lép az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH).

Nagy kártérítésekre ne számítson senki

A Háttér Társasághoz kerülő ügyek jelentős része tanácsadással, a felek közötti közvetítéssel megoldható, az EBH vagy bíróság elé viszonylag kevés kerül közülük. Dombos Tamás elmondta, több férfi keresi meg őket diszkriminációs ügyekkel, de szerinte ez annak is köszönhető, hogy a férfiak érdekérvényesítő képessége általában erősebb, nagyobb valószínűséggel állnak ki magukért, mint a nők.

Arra vonatkozóan viszont vannak adatok, hogy a meleg férfiakat gyakrabban zaklatják, bántalmazzák, mint a leszbikus vagy biszexuális nőket. A gyűlölet-bűncselekményeknek is nagy többségben meleg férfiak az áldozatai.

Ha mégis jogi útra akar valaki terelni egy ilyen ügyet, akkor Dombosék először az EBH-t javasolják, mert ott nincs perköltség, és 75 nap alatt le is kell folytatni az eljárást. Ha pedig a hatóság annak kedvez, akit diszkrimináltak, akkor már ezzel a döntéssel a zsebében mehet a bíróságra sérelemdíjért, ami viszont Magyarországon jellemzően elég alacsony, Dombos elmondása szerint 300-600 ezer forint közötti összeg. Az EBH viszont csak annyit tehet a jogsértés megállapításán és későbbi megtiltásán túl, hogy bírságot szab ki, ami a központi költségvetésbe kerül, nem a diszkriminálthoz.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Oncology department, Patient with cancer receiving chemotherapy in day hospital. 
Clinique Francheville 

BURGER/PHANIE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.