Nemrég jelent meg két kutatóintézet közös kiadványa az Iszlám Állam területeiről hazatérő harcosok helyzetéről. A „külföldi harcosok” sajátos válfaját képezik azoknak, akik fegyveres harcot vívnak valamilyen konfliktusban: katonáknak nem nevezhetjük őket, mert nem egy állam szolgálatában állnak, nem viselnek egyenruhát sem. Nem is zsoldosok, hiszen nem a pénz motiválja őket a harcra. A „külföldi harcos” azért csatlakozik egy felkeléshez vagy polgárháborúban valamely nem-állami szereplőhöz, mert annak győzelmét akarja elősegíteni (akkor is, ha kap rendszeres fizetést), és nem állampolgára annak az országnak, ahol harcol.
Bár talán erőltetettnek tűnik a sok magyarázat, látnunk kell, hogy az Iszlám Állam iraki és szíriai tagjai így nem számítanak külföldi harcosnak.
Amikor az Iszlám Állam 2014 szeptemberében elérte legnagyobb kiterjedését, hatalmas területeket foglalva el Irakban, a CIA 21 000-30 000 főre becsülte fegyvereseinek a számát. Egy évvel később az ENSZ jelentése 22 000-re, a téma egyik szakavatott kutatója 30 ezerre tette a külföldi harcosok létszámát Irakban és Szíriában.
A becslések különbözőségének dacára a külföldiek arányát nyugodtan nevezhetjük dominánsnak, hazatérésükkel tehát talán a vártnál is jobban meggyengül majd a szervezet a két közel-keleti országban. A harcosokról persze sokáig senkinek nem volt, nem lehetett pontos nyilvántartása. Pontosabb adatok csak azóta vannak a kezünkben, hogy a nemzetközi erőknek többször is sikerült megszerezniük az Iszlám Állam kimutatásait, adatbázisait. Ezek alapján
Abban egyébként nagy az egyetértés, hogy amint elindult Irakban és Szíriában a terrorszervezet határai elleni támadás, és egyre nőttek a személyi és területi veszteségek, úgy csökkent az Iszlám Állam vonzereje. 2015 végétől gyakorlatilag megállt a férfiak kiáramlása, de érdekes módon több nő és gyerek utazott ki.
Volt egy másik tényező is. Törökország, amely az elsődleges tranzitországnak számított, egyre hatékonyabban kezdte feltartóztatni a „beutazni” vágyakat. Egészen 2016 augusztusáig az Iszlám Állam közvetlenül is határos volt Törökországgal, így aki el akart jutni a terrorállamba, annak nem kellett mást tennie, csak elrepülni egy dél-török városba, ahonnan átcsempészték. Tekintve, hogy a térség a turizmus egyik központja, mind Európából, mind a volt szovjet térségből, mind a Közel-Keletről olcsó fapados járatok tucatjaival lehet megközelíteni.
A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően Törökország majd’ 60 ezer utastól tagadta meg a beutazást repterein vagy szárazföldi határátkelőhelyein, miután a nevüket saját kormányaik előre leadták a török hatóságoknak. E hatalmas létszám mellett további 5600 külföldit tartóztattak le és deportáltak szülőhazájába.
A hatalmas, potenciális terroristákból álló tömegből Európa – a maga becsült 5700 külföldi fegyveresével – épp csak felfért a dobogóra a volt szovjet tagállamok (8700) és a közel-keleti térség (7000) mögött. Bár Európában a terrortámadások száma megnőtt, kevés olyan volt, amelyet hazatérő fegyveresek hajtottak végre (csak az ugyanazon sejt által elkövetett párizsi és brüsszeli támadás volt ilyen), a többiért vagy a migránshullámmal érkezett emberek felelősek, vagy olyanok, akiket inspirált az Iszlám Állam, vagy éppen attól voltak frusztráltak, hogy nem jutottak ki Szíriába vagy Irakba.
A sikeres európai terrortámadások mellett azonban több volt a meghiúsított akciók száma, csak ezekre idővel már kevésbé vagy egyáltalán nem emlékszünk. Biztonságérzetünket nem erősítik a felszámolt akciók, csak a sikeres támadások gyengítik azt. Franciaországban ebben az évben 12 támadást számoltak fel még a végrehajtásuk előtt, és hatot sikerült végrehajtani (tavaly egész évben 17-et), Nagy-Britanniában hat megakadályozásra jutott három sikeres támadás.
Jelentős tömegek akadtak meg a szíriai-török határnál, amelyen ha megpróbálnak átkelni, most már szinte biztos elfogás és kiadatás vár rájuk.
A hatóságok Európában igyekeznek felvenni a versenyt. Nagy-Britanniában az idén a sikeres és felszámolt terrortámadások hatására 68 százalékkal ugrott meg a terrorizmus miatt letartóztatottak száma az előző év azonos időszakához képest (379 ember). Miközben a hatóságok küzdenek, a kormányzat a 2015-ös választások óta ígéri az átfogó, szélsőségesek elleni stratégia kidolgozását, de a belügyminisztérium azóta is csak hallgat a részletekkel kapcsolatban.
Pedig erre nagy szükség lenne, mert becslések szerint nagyjából 850 szélsőséges indult el Szíriába és Irakba, és közülük a BBC 276-ról tudott nyilvános források alapján adatbázist készíteni. Mellettük még mintegy háromezer személy van a szolgálatok állandó megfigyelése alatt, és másik húszezer korábban állt megfigyelés alatt.
Az idei terrortámadások után a kormány felülvizsgálta a rendőrség és a titkosszolgálat munkáját is, mert az elkövetők között olyan is volt, aki korábban egy dokumentumfilmben dicsekedett szélsőséges nézeteivel. Hogyan kerülhette el egy ilyen ember a hatóságok figyelmét? A kiszivárgott sajtóhírek szerint az októberben lezárult vizsgálat szerint mind a rendőrség, mind a titkosszolgálat rendelkezett információkkal az elkövetőkről, de ezeket részben nem osztották meg egymással, részben hibás következtetéseket vontak le. Talán nem véletlen, hogy a várható reformokról a brit sajtó úgy írt, mint a legnagyobbról a 2001. szeptemberi terrortámadások óta.
Franciaországból majdnem kétszer annyian mentek (1910) mentek Szíriba és Irakba, mint Nagy-Britanniából, és eddig csak 271 tértek haza. Párizs már 2015-ben a Charlie Hebdo újság kiadója elleni terrortámadás után elkezdte szigorítani a jogszabályait, a terrorellenes törvényt épp 2017. október elején. Ezzel együtt majd tucatnyi új törvényt fogadtak el, a hadsereg 2015 óta folyamatosan részt vesz a biztonság szavatolásában. Nehéz megmondani, hogy az eddigi intézkedések erősítették-e vagy sem a biztonságot; 2016-ban és 2017-ben is több volt a meghiúsított merénylet, mint a sikeres. Ugyanakkor az elmúlt három évben meghalt 240 áldozat nagyjából kilencven százaléka két terrortámadásban vesztette életét.
A problémák megint csak kevésbé látványos területeken gyűlnek.
De nem csak a terrorizmus elleni hatékonyabb vagy gyorsabb ügyészségi és bírósági munkához hiányzik a több a pénz. Az eddig deradikalizációs erőfeszítések is kudarcot vallottak. A párizsi terrortámadások után a francia kormány arról is határozott, hogy valamit tenni kell az elidegenedett fiatalok reintegrálása érdekében, azért, hogy megakadályozzák további csoportok leszakadását, vagy végleges radikalizációját.
Az elképzelés szerint a 12 régió mindegyikében létrejött volna egy rehabilitációs központ, ám már az elsővel felsültek a hatóságok. A rossz előkészítés miatt egyrészt az önként jelentkező fiatalok úgy érezték, mintha valami térítés célpontjai lettek volna, minden nap el kellett énekelniük a francia himnuszt, és a francia nacionalizmus dicsőségéről kellett előadásokat hallgatniuk. A másik oldalról viszont a helyi lakosság tiltakozott, mert terrortámadástól kezdtek tartani, s ez végképp elkedvetlenítette az első, kilenc fős csoportot, így idő előtt feladták a 10 hónaposra tervezett programot.
Kiemelt képünk illusztráció: Getty Images/Chris McGrath
