A közönség egy harsány tagja, a család pénzét elkártyázó nagybácsi és Orbán Viktor pajzán gondolatainak említése voltak talán a legjelentősebb mozzanatai annak a beszélgetésnek, amit az Ökopolisz Alapítvány szervezett csütörtök estére a La Vida Rendezvényházba a budapesti olimpiáról. A beszélgetésen legfeljebb álvita alakulhatott ki, mivel a résztvevők (ld. keretesünkben) közül mindenki holtbiztosan a 2024-es budapesti pályázat és rendezés ellen volt,
Végül a moderátor, Kóczián Péter újságíró vállalta magára a pró oldal szerepét, és szépen eljátszotta a fanatikusan az olimpiában hívő fideszes szerepét. Sok újat nem mondtak el arról, miért lenne rossz az országnak, ha a jelenlegi rezsim rendezné meg az olimpiát a mostani konszenzusmentes, átláthatatlan módon, ahogy az előkészítés is lezajlott, de azért voltak mókás, kacagtató, derűs, vidám, kedves jelenetek és mondatok. Ezekből szemezgetünk.
Miután mindenki megállapodott abban, hogy az Index-Závecz közös közvélemény-kutatásában kimutatott országos olimpiaellenesség milyen jó, Orosz Anna dilizett egyet:
nincs nálam a varázsgömböm, otthon hagytam.
Ezt arra mondta, hogy nem tudná megjósolni, mi lenne egy népszavazás végeredménye. Ez szerinte nagyban függ a közelgő vizes vb sikerétől is. Kóczián ezután beleélve magát az olimpiapárti szerepbe, nagyon erős jövőbeli célokról, identitásról és gerincről beszélt, mire a közönségből valaki bekiabálta:
nincs itt gerinc két elcsalt választás után.
A bekiabálóval való emelt hangú perpatvar és majdnem-kiküldés után jöttek a meghívottak reakciói. Csárdi Antal a beruházások szükségtelenségéről és arról lamentált, hogy az olimpia miatt egyenlőtlenül oszlanának el a pénzek, több jutna a főváros fejlesztésére. Szigeti Cecília szerint hosszú távra kéne tervezni, ez valóban jó dolog lenne, mert jelenleg “rövid távra tervezünk és hosszan reagálunk“. Szóba hozta azt is, nem lenne rossz egyfajta nemzeti jókedvet kialakítani, mert már az OECD-nek is feltűnt, búskomor a magyar. Örsi Gergely mondata maximum egy fideszesnek volt mókás, mert kiröhögte volna a károgó ellenzékit:
A Fidesz az olimpia paravánja mögé bújva elárulja a saját választóit is.
Örsi szerint az olimpia csak steril körülmények között lenne jó, ha nem a szabadrablás irányítana. Elrettentő példának a vizes vb tízszeresére elszállt költségeit hozta fel. Orosz a szokásos érvvel tromfolt rá erre: még kevésbé korrupt városokban is megnövekedtek már az olimpia költségei. És akkor megjött Gy. Németh Erzsébet, aki feltálalta az
majd úgy beleállt a Fidesz ekézésébe, mint gerely a talajba az olimpiai döntőn. Elmesélte, hogy még az olimpiáról való első közgyűlési szavazáson mennyire meghatotta őket a sok olimpiai bajnok, aki ott volt, aztán minden optimizmus elpárolgott később, amikor két nappal a szavazás előtt kaptak meg egy hatalmas előterjesztést a helyszínváltozásokról.
Az egészről süt, hogy semmi másról nem szól, csak hogy mennyi pénzt lehet ilyen-olyan csókosoknak odaadni.
Így mókázott a gyurcsányista képviselő. Kóczián jött ismét, a következő mondatát bármelyik kormánypárti képviselő megirigyelte volna: a GDP teljes összegéhez képest elenyésző lenne a rendezés összege, illetve más is lop, akkor meg mi a baj. Csárdi hosszan sorolta a fővárosi anomáliákat válaszul: rohadó kórházak, tornatermek nélküli mindennapos testnevelésórák, évek óta lengetett szuperkórházak, metrópótló buszok kaotikus beszerzése. Jött persze idézhető, kacajkeltő mondat is, épp Tarlós Istvánról, meg az egy hétig lefagyott járdákról:
Tarlós 48 óra alatt megoldotta, hogy jöjjön egy kis meleg.
Gy. Németh is beleállt abba, hogy a kukások a jég miatt nem jártak, de azt is felhozta, mennyi mindent meg kéne építeni az olimpiára (a kormányoldal érvelése szerint ezek idővel úgyis megépülnének olimpia nélkül is). A korrupcióról meg azt mondta, aki lop, annak börtönben a helye, akár 2010 előttieknek is, és erre persze a 4-es metró és az OLAF-jelentés ügyét hozta elő. A szoci Örsi is szegény – valószínűleg őrülten csukló – főpolgármestert vette elő a hajléktalanok üldözéséért és a Széll Kálmán téri ritkán működő óráért. Aztán elmondta, amellett majd nem szabad szó nélkül elmenni, ha nem kapjuk meg az olimpiarendezést, hogy a kormány anélkül is ígérte ugyanazokat a fejlesztéseket. És akkor jött az erős mondat, amiben nem volt móka:
inkább a kórházak fejlesztéséből lopjanak el több milliárd forintot, mint egy értelmetlen olimpiából.
Ebből még lett baja Örsinek, bár a legtöbben értették, mire céloz ironikusan. De előtte a momentumos Orosz vette magához a szót, aki szerint háztartásonként 700 ezer forintba kerülne az olimpiarendezés, miközben 1,1 millió ember él az országban kilátástalan szegénységben. Ekkor jött a nagybácsis hasonlat mindenki derűjére (bár Orosz is kapott érte a végén):
Ő is, és Szigeti doktor is a PriceWaterHouseCoopers (továbbiakban PWC) tanulmányát hozza fel, ami méregdrága is volt, és eleve úgy kellett kiperelni. Szigeti hasonlattal is élt: a tanulmány ezer oldalas, 7,2 milliárd forintos, egy oldala kb. 7 millióba kerül. Egy egyetemi tanár éves bérköltsége ennyi, tehát 7,2 milliárdból ezer egyetemi tanár fizetését lehetne egy évre rendezni. A GDP-re tett hatásból meg ne induljunk ki szerinte, mert arra egy háború vagy járvány is jó hatással van, szóval nem jó fokmérő az.
Kóczián ismét ordas nagyot trollkodott, felvetette, mi van akkor, ha a Fidesz taktikát vált és konszenzust kezd keresni, le akar ülni tárgyalni mindenkivel az olimpia ügyében. Gy. Németh derék DK-sként nem cicózott a válasszal: szűk fél évvel a döntés előtt még “pajzán gondolatként” sem merülhet fel ez,
Orbán meg eleve “keressen más pajzán gondolatot”
Miközben mindenki agyán végigfutott, a Miniszterelnök Úrnak milyen pajzán gondolatai lehetnek, Gy. Németh már fel is idézte, hogy az első Orbán-kormány idején bezzeg konszenzus volt a Fővárosi Közgyűlésben az olimpiarendezésről. “A Fidesz ahhoz is gyáva, hogy leüljön vitatkozni érvekkel” – utalt az LMP-s Csárdi arra, hogy a fideszes szék üresen maradt. Szerinte amúgy úgy lehetne olimpiát rendezni, ha lenne egy 20-25 éves, ciklusokon átívelő, minden politikai erő által betartott terv, na meg népszavazás. De hát most nem áll ott az ország.
Bezzeg az MSZP konszenzust, bizottságot akart már 2015-ben is, de a Fidesz lesöpörte azt. Örsi szerint bekövetkezhet a vasárnapi boltzárhoz hasonló eset is: ahogy közelségbe került, hogy tényleg lehet népszavazás, gyorsan eltörölték a népszerűtlen intézkedést. És ekkor jött Gy. Németh, aki úgy leoltotta szoci képviselőtársát, hogy fájt nézni. “Hihetetlen nagy fokú naivitás” volt szerinte Örsi részéről ez,
Kis korrupciózás után belemerültünk a környezetvédelem témájába, Szigeti arról a tényről beszélt, hogy Rio és London 36 millió tonna szenet bocsátott ki csak az olimpiák miatt, amit egy 9000 négyzetkilométeres erdő tudna megkötni. Budapest meg kisebb, és nem is teljesen erdős. Zéró kibocsátású olimpia kéne, de ez lehetetlen, amíg a város vágyat érez minden fa kivágására.
Voltak még közönségkérdések is, Oroszt a nagybácsis mondatával szembesítették, amiért minden nagybácsitól elnézést kért (a sajátjától is), Örsit meg egy kérdező üvöltve támadta le Horváth Csaba állítólagos korrupciós ügyéről, Puch László szeretőjéről és a Kubatov-kapcsolatról és egyéb dolgokról hadoválva. Örsi kapott azért a mondatáért is, hogyha valamit szétlopna a kormány, inkább az egészségügy legyen az.
Az még kiderült a végén, hogy a NOB kis olimpiákat propagáló Agenda 2020 tervében senki sem hisz, Orosz pedig örült annak, hogy
A 24.hu arra a kérdésére, van-e vésztervük, ha bebukják a népszavazási aláírásgyűjtést vagy a kiírást, azt mondta, már az is nagy siker, hogy ennyi aláírás összejött, és hogy továbbra is napirenden tartják a kérdést később is.
Szóval nincs.