Már a Műcsarnok bejáratánál kifeszített molinó is egyedi, ugyanis ez a hirdetővászon is 3D-s, az egyetlen ilyen Budapesten. A jegy mellé két szemüveget is kapunk kölcsönbe, az egyiket az anagflif képekhez, a másikat pedig a moziteremben, a két projektorral vetített képsorozathoz tudjuk használni.
A tárlaton közel 100 sztereofotót láthatunk – azért nem az eredeti, papírra vagy üvegre előhívott képeket állították ki, hogy a látvány hatásosabb legyen, és erősebb legyen az élmény. A falakon, a vetítővásznon, a sztereonézőn, a táblagépen és a 3D-s képernyőn látható fotókat több forrásból válogatták: egy részüket a Fortepan Archívumból, a többit pedig magángyűjteményekből és a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárából. Budapest mellett feltűnnek még Európa és Ázsia nagyvárosai is, így egy teremben láthatjuk például a budapesti Opera épülete mellett sétálókat és a párizsi folyóparti könyvárusokat. A képek mellett kiállítottak néhány darabot a fotótörténet tárgyi világából is – például sztereonézegetőket, fényképezőgépeket vagy magukat az előhívott sztereofotókat.
Ha megnéznétek, nagyjából egy hónapotok van: július 24-én zárul A boldog békeidők 3D-ben, utána pedig július 26-án egyszerre három kiállítás nyílik: Természetművészet-változatok, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor valamint az Ázbej&Ázbej.
A kiállítás kurátora Medve Mihály.