A főváros egykor legfontosabb borkereskedésének pincéjébe lovaskocsival is le lehetett hajtani.

Hét képen át mutatták be Fischer József álmának kicsavart verzióját.

Feltéve, ha a legkorábbi tervváltozat válik valósággá.

Az első óriástársasház szerkezetkésznek tűnik, így most mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora épületek is kerülnek az ipari örökség nemrég elveszített fontos példájának helyére.

Az intézmény reagált a korábbi cikkünkkel kapcsolatban felmerült kérdésekre.

Változnak az idők.

A virtuális épületsétán a főbejárat mögötti teret, a lépcsőházat, illetve egy termet is láthatunk.

A látvány leginkább egy háború sújtotta övezetre hasonlít.

A védett épületegyüttesnek az elmúlt években mind a négy saroktornya átalakult.

Azt még nem tudni, hogy mikor, és hogyan fognak kinézni.

Szakszerűtlennek és jogosulatlannak tartják azt.

Idős volt ugyan, de még hosszú időn át szépíthette volna a környéket.

A kilincsek felett pedig a Szent Korona is feltűnik.

Túl nagy a por és a zaj, ezért a kerület büntetett, majd eljárásokat indított.

Az 1902-es év eseményeit összefoglaló Budapesti bűnvásár című könyv számos olyan esetet dolgozott fel, amelyekben a tettesek soha nem kerültek rácsok mögé.

Helyi védettség alá vonnák a házat.

Méltatlannak és elfogadhatatlannak tartják.

Bánáti Béla a Magyar Építőművészek Szövetsége, illetve a Magyar Művészeti Akadémia állásfoglalására reagált.

Néhány hónapos szünet után ismét látogathatóvá vált a csodás belső tér.

Egy, a második világháború derekán a Tabánban nőni kezdő, majd átültetett tölgy alatt bújik meg, a tér átépítése során pedig rövid időre felszínre került.

Három épületet is lebontottak, hogy egy óriást húzzanak fel a helyükre.

Meglepő dolgokra világított rá Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor.

A furcsa helyzetek furcsa megoldásokat szülnek.