November közepén a semmiből bukkant fel a hír, ami szerint a Rákóczi úton „átmenetileg bezár” a Budapest egyik legismertebb cukrászcsaládjának nevét továbbvivő Hauer. A tulajdonosok a lépést egy ma is olvasható Facebook-posztban a megnövekedett energia- és alapanyagárakkal, a vendégek alacsony számával, illetve a gyengélkedő turizmussal indokolták.
Április közepén furcsa felirat jelent meg a portál egyik üvegén: eszerint szeptemberben a 4% Fitness megnyitja az üzlethelyiség múltjára emlékeztető Candy, azaz Édesség nevű, kétezer négyzetméteres edzőtermét a most még üres térben.
A változásról a 4% Fitness tulajdonosa, Csarnai Csaba egy sajtóközleményben is beszámolt (ez teljes hosszában itt olvasható), amiben igyekeztek választ adni a felmerült kérdések egy részére. Eszerint
A háromszintes teret végül a 4% Fitness egyik vendége vásárolta meg, aki az egész területet hasznosítani akarta, így került a képbe a cég, ami bérlőként fog beköltözni.
Csarnai hozzátette:
Az átalakítási koncepcióról egyelőre semmit sem lehet tudni, így kérdés, hogy ez a gyakorlatban majd mit jelent, az azonban biztos, hogy a tulajdonosnak, illetve a bérlőnek voltaképp szabad keze van, hiszen az 1890-ben, Kazilek Nándor által alapított cukrászda ízléses belső díszei a Kádár-korra nyomtalanul eltűntek, a külső esetén azonban figyelnie kell az 1930 körül született, vörös mészkő lábazatú portálra, mivel az műemléki védelmet élvez.
Százharminc év történelme
Az 1899-ben Kazilek özvegyének új férje, a helyet akkor már három éve irányító Hauer Rezső nevét felvevő üzlet a következő évtizedekben egyre nagyobbra nőtt: 1901-ben uzsonnateremmel, 1905-ben Magyarország első cukrászgőzkemencéjével, 1918-ban pedig csokoládé- és bonbonüzemmel is bővült műintézményben kora legmodernebb gépei zakatoltak, lassan felfalva a ház belsejét, hiszen egy idő után már a Rákóczi út 49. teljes alsó szintje hozzá tartozott, beleértve a lefedett belső udvart, ahol süllyeszthető színpaddal rendelkező rendezvénytermet is kialakítottak. A földszinti lakásokból születtek a műhelyek és a termékek gyártásához szükséges terek, az egyik emeleti lakásban pedig egy kártyaszalon működött.
A budapestieket főként a Hauer-krémessel, a Sarokházzal, illetve marcipános és ananászos süteményeivel vonzó – a maradékot másnap jelképes összegért a környék szegényeinek átadó –, pályáját Stühmer Frigyes cukorka- és csokoládégyárában indító, majd Gerbeaud Emilnél folytató tulajdonos rövidesen a magyar cukrászipar egyik legfontosabb személyévé vált, Gerbeaud halála után pedig annak a trónjára is ült: a cukrász ipartestület örökös díszelnökévé választották.
A második világháború éveiben a barátai kérlelték a férfit, hogy változtassa meg a vezetéknevét, hiszen úgy elkerülhetik az esetleges meghurcoltatásokat, erre azonban a nőknek a rendelésük mellé rendszerint egy-egy szál virágot adó tulajdonos nem volt hajlandó: ő Hauer maradt, mindenki más azonban Hámorrá vált.
Az ekkor százötven főnek munkát adó Hauer Rezső a kommunista hatalomátvétel után még látta, ahogyan az álma elkezd széthullani: az államosítás után a hely a Cukrászati Gyár része lett,
a cukrászdát érintő változások azonban a férfi 1951-ben bekövetkezett halála után következtek – a családi történet szerint az üzlet ablakában állva egyszerűen megszakadt a szíve, és összeesett –, az üzlet mérete 1953–1955 között a Rákóczi út 47. felé nőtt, így a portál a Blaha Lujza tér felé eső fele csak ekkor született.
A nagy átnevezési lázat az 1956-os forradalom évében a Hauer sem úszta meg: a VII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe kerülve az Erkel nevet vette fel, ezt az állapotot az üzemeltető újbóli változása azonban megoldotta, így 1970-ben, a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat érkezésével visszatért a korábbi név.
A hatvanas években a pesti humor zsenijét, Királyhegyi Pált és a Kossuth-díjas írót, Fejes Endrét is gyakran vendégül látó Hauer életében a rendszerváltás utáni hirtelen változások okozták a nagy törést, hiszen az elmúlt harminc évben a hely több tulajdonosváltást, illetve zárva tartó időszakot élt át, többek közt egy nagyobb összeg eltűnése, majd a névhasználat joga miatti botrányok kereszttüzébe kerülve.
Az 1990-ben régi vezetéknevét visszavevő jazzdobos és családja a rendszerváltáskor felkérte a Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalatot, hogy vagy hagyja el a Hauer nevet, vagy fizessen a névhasználatért. Ezt a problémát a cég jogtanácsosa egy egyszeri, 200 ezer forintos összeggel próbálta áthidalni, ez azonban nyilvánvalóan nem tűnt jó megoldásnak, így Hauerék visszakoztak, a felirat pedig eltűnt a homlokzatról.
A rövidesen elinduló privatizációs hullám tovább rontotta a helyzetet: a Kádár-kori állami vállalat jogutódja, a Hemingway Holding tulajdonába került Orient Kft. rövid ideig még üzemeltette a helyet, majd 1993-ban bezárta, és teljesen kibelezte az üzlethelyiséget, így a belső terek bútorzatukkal együtt megsemmisültek.
A cég 1995-ben megpróbálkozott a családnév védjeggyé tételével, a folyamat pedig három évvel később meglepő módon pozitív véget ért anélkül, hogy bárki megkereste volna a leszármazottakat. A Magyar Szabadalmi Hivatal akkori nyilatkozata szerint ez nem is volt a kötelességük, ők egyszerűen csak megvárták a kötelezően előírt türelmi időt, a kérelem pedig végig publikusan elérhető volt. Az Orient végül 45 ezer forintért jutott a védjegyhez, amit később az évekig zárva tartó üzlethelyiséggel együtt a kerületi önkormányzatnak adtak tovább.
A nyolcadik kerület 1999-ben kiírt pályázatán győztes Friss Gyorsfagyasztott Pékárugyártó és Forgalmazó Kft. egy hosszú felújítás után végül 2002-ben nyitotta meg a kapuját, ami felett egy hárommillió forintos szerződésnek köszönhetően jogszerűen állhatott a jól bejáratott név.
A valódi problémákat ez azonban nem oldotta meg, hiszen az üzemeltető ellen 2004-ben egy elszámolási vitát követően indult felszámolási eljárás, ami hosszú éveken át tartó tárgyalássorozatba torkollt: az ügyet egy hibás könyvelésből született visszatartott számla indította el, az egyre elmérgesedő ügyről pedig a cég tulajdonosa, a rendszerváltás után azonnal látványpékségekbe fektető – a Hauerre egy 2012-es nyilatkozata szerint 450 milliót költő – Fehér Miklós rendszeresen tájékoztatta a lapokat. Ezek szerint egy 3,5 milliós számlakövetelés miatt a bíróság gyorsan elrendelte a felszámolást, pedig a félmilliárdos vagyonnal rendelkező Friss letétbe helyezte az összeget. Az ügy később tovább bonyolódott, fény derült ugyanis arra is, hogy a főkönyvi számok szerint több mint 30 millió forint nyom nélkül eltűnt, egy tízmilliós tagi kölcsön ügyénél pedig Fehér sikkasztást gyanított. Az adóhivatal, illetve az OTP bevonásával folyó tárgyalások alatt, 2008. január 8-án a cukrászda és a hozzá kapcsolt üzem is bezárt, a tulajdonos azonban bízott a későbbi újranyitásban, sőt, nagy terve is volt:
Erre végül nem került sor, de az üzlethelyiség sorsa is bizonytalanná vált: a felszámolás részeként a C. Nagy Ingatlanforgalmazó Kft. vette meg azt, aminek hirdetése 2014 elején tűnt fel a legnagyobb ingatlanos oldalakon. A nettó 280 millió forintos vételárból végül 250 lett, mire megérkezett a legutóbbi tulajdonos, aki a Rózsavölgyi Szalont is jegyző neves díszlettervezőt, Enyvvári Pétert kérte fel a belső újraálmodására.
A munkák nem jelentettek teljes átalakulást, a számos részletében sterilnek és díszletszerűnek ható belsőben azonban mégiscsak sikerült visszaidézni valamit a korábban láthatatlan századfordulós eleganciából, így a 2017. augusztus 20-i megnyitóra jókora tömeg gyűlt össze.
A névhasználati jogot megszerző, bár Hauer Rezső szerint őt sokáig nem kereső cég friss lendületét egy ideig csak a koronavírus-járvány alatti lezárások látszottak megtörni, csődközeliségről azonban sokáig nem volt szó, sőt, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól egy hitelt is kaptak a technológiai korszerűsítéshez, aminek a hűtési rendszer okostelefonról való irányíthatósága is a része volt – derült ki az MFB Facebook-oldalán közzétett tévériportból:
A bezárás okairól egy rövid ideig olvasható Facebook-posztban számoltak be. Az ezt szemléző NLC szerint a céget vezető Pleizer Richárd arról írt, hogy az energiaárak csak 2023 januárjától jelentettek volna komoly akadályt, a probléma legnagyobb részét már tavaly nyáron az áramszolgáltató okozta.
Azzal kezdődött, hogy nem érkezett meg a júliusi rendszerhasználati díjról a számla, és szeptemberben jöttek a villanyszerelők és kikapcsoltak. Értesítés és figyelmeztetés nélkül.
A lépés a legrosszabbkor jött, hiszen a hétvégi dzsesszkoncertre, illetve más rendezvényekre készülő cukrászda raktárai ekkor már tele voltak, a hűtők pedig huszonnégy óra alatt leolvadtak, így a sütemények a kukába kerültek.
A Józsefváros magazin rövidesen megjelent cikkéből kiderül, az áramot egy héttel később visszakapcsolták, ez azonban már nem oldotta meg a helyzetet, főleg, hogy januártól tényleg lecsapott volna rájuk a hirtelen megnőtt összegű számlák súlya.
A városi autópálya
Az akár nyolcvan alkalmazottnak, illetve személyi edzőnek munkát biztosítani kívánó edzőterem feltűnése egyáltalán nem meglepő, sőt, nem is előzmény nélküli: a Rákóczi út évtizedek óta tartó mélyrepülése ugyanis tucatjával tüntette el az üzlethelyiségeket, a helyzeten pedig talán már csak egy kisebb csoda segíthet.
A legnagyobb problémát egyértelműen az útvonal a szocializmus évtizedeiben városi autópályává való átalakulása okozta, amit a villamosforgalom 1972 végi megszűnése, illetve az autók számának növekedése még tovább erősített.
A két részre – a Nagykörút vonalán belüli, illetve azon kívüli szakaszra – osztható Rákóczi út sávszűkítése a forgalom miatt jelenleg nyilvánvalóan lehetetlen, így a külső szakaszon a járdák szélességét sem növelhetik, hogy helyet adjanak a kisebb-nagyobb teraszoknak, vagy akár néhány, hosszú évek alatt nagyra növő fának.
A barátságosabb képhez elengedhetetlen nagymértékű zöldítést persze nemcsak a forgalom vagy a főváros pénzügyi nehézségei, de a közműhálózat is nehezíti, az egymást érő alagutak közt a fák ugyanis egyszerűen nem tudnának nagyra nőni, így csak rövid idő után biztosan elpusztuló dézsás fákat nézhetnek a járókelők.
A fenti okok mellett más problémák is akadnak: a plázák, az alacsony áron tömegárut adó üzletek, illetve a tömegáru hirtelen megjelenésével a kis műhelyek és boltok eltűntek, a szállodák, az Uránia Filmszínház, valamint a nagy könyváruházak pedig csak az online jelenlétüknek, áraiknak, vagy épp a hozzájuk kapcsolt kulturális rendezvényeknek köszönhetően képesek túlélni, a körülöttük lévő, sokszor szörnyű állapotú homlokzatok aljában pedig csak
Ugyanezek az állítások az autópálya folytatását jelentő Kossuth Lajos utcára is igazak, ott azonban elhelyezkedésének köszönhetően mégis hosszabb életű üzlethelyiségek váltják egymást, bár egy kellemes sétára az útszakasz teljesen alkalmatlan.
A Hauer funkcióváltása önmagában persze szomorú tény, a Rákóczi út speciális helyzetének fényében azonban előbb-utóbb elkerülhetetlen volt, hiszen a nagy alapterület több üzlethelyiségre való szabdalás nélkül ma már igen nehezen fenntartható, a környék revitalizálása nélkül pedig egy következő cukrászda is előbb-utóbb sikertelenségre lenne ítélve. A kulturális és várostörténeti érték a süteményekkel teli pultok különböző gépekre vagy épp súlyzókra való cserélésével természetesen nem tűnik el, a portál pedig továbbra is a múltra fog emlékeztetni.
És egyszer talán egy Hauer-emléktáblát is elhelyeznek majd az épület falán.
