Üzleti tippek

Orbán fordítva ül a versenyképességi lovon

admin
admin

2011. 03. 24. 05:30

Rosszul döntött a kormány, amikor nemet mondott az európai adóharmonizációra, mert ezzel éppen a lemaradásunkat, versenyhátrányunkat betonozza be, miközben a növekedésünket, versenyképességünket félti. Semmilyen közgazdasági érv nem szól az elutasítás mellett – adóversennyel még egy gazdaság sem lett sikeres.

“Teljes nemzeti egység alakult ki arról, hogy Magyarország ne mondjon le a független adópolitikáról, gazdaságpolitikájának középpontjában ugyanis az áll, hogy Közép-Európa, majd egész Európa legversenyképesebb adórendszerét építse fel” – fogalmazott a miniszterelnök kedden.
Az fn.hu által megkérdezett szakértők viszont úgy látják, a társaságiadó-harmonizáció kifejezetten hasznos lenne, több szempontból, Magyarországnak is.

nemzeti egység?

Nem felel meg a valóságnak Orbán Viktor azon kijelentése, miszerint az ellenzéki pártok is támogatják a kormány szándékát, hogy Magyarország egyelőre ne csatlakozzon az euróövezet versenyképességi paktumához – áll az MSZP lapunkhoz eljuttatott közleményében.

Valójában csak egy tájékoztatás hangzott el a kormány álláspontjáról, melyet előzetesen nem egyeztettek az MSZP-vel, a legnagyobb ellenzéki párttal.

Szijjártó Péter,
a miniszterelnök szóvivője az MSZP állításaira szintén közleményben reagált: “a miniszterelnök a szokásoknak megfelelően az Európai Tanács ülése előtt
nagybizottsági ülésen tájékoztatta a magyar parlamenti pártokat a várható
témákról és a magyar álláspontról. Elmondta: Magyarország nem fogja feladni adófüggetlenségét. Ezzel szemben ellenvéleményt senki nem fogalmazott meg.”

Többek között visszaszorítaná a feketegazdaságot, az offshore technikákat, többletbevételhez juttatná az államot, finanszírozhatóbbá a növekedéshez szükséges fejlesztéseket, mérsékelné a magyar cégek versenyhátrányát. A mostani döntéssel nemcsak ezektől az előnyöktől esünk el. Az sem kizárt, hogy súlyos következményekkel kell számolnunk.

Rossz indok

Nagyon ostoba dolog, hogy a kormány, egyetértésben a többi parlamenti párttal ellenzi az adóharmonizációt, hiszen éppen hogy örülniük kellene – jelentette ki az oxfordi Blackfriars Hall egyetem tanára, Róna Péter közgazdász. Hiszen pont ettől lehetne a magyar gazdaság versenyképes: ha mindenki csatlakozik az adóharmonizációhoz, akkor senki sem fog tudni a mi hátrányunkra nálunk nagyobb kedvezményt nyújtani a külföldi befektetőknek.

Közgazdasági szempontból érthetetlen a döntés, mert nem attól leszünk versenyelőnyben, ha a külföldieknek adókedvezményeket adunk. Hanem attól, ha a magyar és a külföldi szereplők közötti megkülönböztetés megszűnik. Miért kedvesebb nekünk egy betanított munkás munkahelye egy multinál, mint egy magyar cégnél; annyival, hogy előbbi létrehozására adunk 6 millió forintot, az utóbbiéra meg semmit?

Rossz indok, hogy a legjobb üzleti célponttá akarják tenni az országot. Ugyanis ezzel megfosztják a magyar gazdaságot a fejlődéshez szükséges forrásoktól. Hiszen amit odaad az állam kedvezményben, azt el kell vennie valahonnan. Jellemzően olyan helyekről (vállalkozások, infrastruktúra, oktatás), amelyek fejlesztése önmagában is vonzó befektetési célponttá tehetné Magyarországot.

Több lenne az állam bevétele

Az adóverseny azért folyik, hogy minél több tőke folyjon az országba, de eközben az adóztatás eltolódik: a tőke kevesebbet adózik, a munka pedig többet, hiszen valahonnan pótolnia kell az államnak a kiesést. Kelet-Közép-Európában nem kis részben ezért magasak a munkajövedelmek adói – hívta fel a figyelmet rá Pogátsa Zoltán közgazdász. Az adóharmonizáció ezeken az arányokon is változtathatna. Persze lehet egyre lejjebb menni a tőkevonzás érdekében, de ha azt nézzük, hogy Észtországban 0 százalék a társasági nyereségadó, akkor ebből az következik, hogy mindenkinek lassan a nullát kell közelítenie. Kérdés, kinek jó ez?

Másrészt, ha egységes lenne az adózás (megszűnne az adólefaragó verseny), akkor több pénz folyna be az államhoz, és több jutna a versenyképességi tényezőkre, így például az oktatásra is. Ma a kelet-közép-európai országok jóval kevesebbet költenek képzésre, mint a nyugatiak, ez is a versenyhátrányuk egyik oka. A magasabb adóbevételből arra is telne, hogy a jelenleg elhelyezkedni nem tudó embereket (50 év felettiek, alulképzettek, kistérségekben élők) foglalkoztathatóvá tegyék. Infrastruktúra-fejlesztésre is többet költhetnénk, például a vasútra, ami többek között megkönnyítené a kistérségekből a munkába járást a városiasabb részekre.

Az egységes társaságiadóalap-számítás csak akkor jelentene hátrányt az országnak, ha az állam továbbra is az adók csökkentésével kíván versenyezni. Ha viszont a felelősségteljes gazdaságfejlesztésre koncentrál, akkor nem – összegzett.

A legális utat is egyengetné

Ha az EU egységesíti a társasági adóalapot, akkor összehasonlíthatóbbak lennének a tagállamok produktumai (még különböző kulcs esetén is), valamint országon belül a kis és az egészen nagy (kedvezményt kapó) cégek teljesítményei is – közelítette meg számviteli szempontból az előnyöket Zara László adószakértő.

Másik előny lehetne, hogy az anyacégek számára áttekinthetőbb lenne a különböző európai országokban lévő leánycégeik eredményessége, valamint az adóellenőrzés számára is – említette meg a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos kutatója, Pitti Zoltán közgazdász. Ma az eltérő szabályok miatt nincs átláthatóság, s nem véletlen, hogy a leányvállalatoktól kb. 20 százalék megy el ellenőrizetlenül offshore központokba, s a nemzeti adóhivatalok képtelenek ez ellen tenni.

Róna Péter azért is üdvözli a társaságiadó-rendszer egységesítését, mert ez szerinte jó eszköz lehet arra, hogy az EU-ban jelenleg dívó irdatlan mértékű adóelkerülés, a feketegazdaság visszaszoruljon. Ezzel ugyanis nem lennének átértelmezhető szabályok, bezárulnának a kiskapuk, az európai offshore-nak (Ciprus) is befellegzene – értett egyet Pitti Zoltánnal.

Mire mondtunk igent

Magyarország számára azért lenne különösen szerencsés az adóharmonizáció, mert kiutat jelentene a rendszerváltás óta követett téves nemzetgazdasági stratégia csapdájából – utalt ugyancsak az adókedvezményekre Róna Péter. Az állam ugyanis a tőke bevonzásához óriási támogatásokat adott a külföldi cégeknek, de ugyanezeket a kedvezményeket nem adta meg a hazai vállalkozásoknak, amelyek így sorvadásnak indultak.

A külföldi tulajdonú vállalkozások fele annyi adót sem fizettek azonos jövedelemre vetítve, mint a hazaiak – érzékeltette az eltérítést. Beszédes a másik általa említett mutató is, amely szerint a Magyarországon tevékenykedő külföldi tulajdonú befektetők a visegrádi országok átlagos adókedvezményének 160 százalékát élvezik. Zara László adószakértő 4 évvel ezelőtti számításokra hivatkozva említette meg: 2-300 milliárd forintnyi esett ki a társaságiadóalap-eltérítés miatt a költségvetésből. Ez egyben mutatja azt is, mennyit nyerhetne az állam az társaságiadó-alap egységesítésével.

—-Valóban ezen múlik a versenyképesség?—-

Zara László adószakértő szerint a kkv-kat sem hátrány, sem előny nem érné számviteli szempontból az adóharmonizációval. A külföldön befektető magyar cégeknél viszont előny lehet, hogy a kinti produktumot könnyebben össze tudják hasonlítani a hazaival. A jelenlegihez képest persze kedvezőtlen lenne az egységes adóalap a most előnyöket élvező külföldi befektetőknek.

Az adóalap-módosító tételek jó része a múltból ragadt bent, és nem a jövőbeni befektetők érdekeit szolgálja. Élnek ezekkel a lehetőségekkel, de az adószakértő nem hiszi, hogy kifejezetten ezért jönnének ide. Felmérések mutatják, hogy nemhogy a társaságiadó-alap meghatározása, hanem mértéke sem elsődleges döntési szempont a beruházó külföldi cégnél, amikor országot választ. Az üzleti környezet, az infrastruktúra, az alapítási lehetőségek, a szakképzett munkaerő mind ennél nagyobb súllyal esik latba, aztán jön a társasági adó mértéke, majd hogy ki lehet-e harcolni kedvezményt.

Megfontoltabban kellett volna dönteni

Pitti Zoltán egyetértett az adószakértővel abban, hogy a befektetőknél nem elsődleges szempont a társasági adó mértéke. Ennél döntőbb a politikai stabilitás, a közgazdasági környezet (pl. kiszámíthatóság), a termelési és kooperációs lehetőségek, az infrastruktúra minősége, valamint hogy mekkora a működéssel járó adminisztráció – említett néhány szempontot. Magyarországot nézve kifejtette még: nincs az az alacsony társaságiadó-kulcs, ami feledtetni tudná az utóbbi hónapok hibás döntéseit.

Másrészt sokkal komplexebben kellene végiggondolni egy ilyen modernizációs kérdésre adott választ. Le kellene modellezni a várható hatásokat, és sokkal türelmesebben reagálni – említette meg.

Az fn.hu felvetette, vajon nem arról van-e szó, hogy a kormány csak tesztelni akarta, hogyan fogadja a többi tagállam, ha nem csatlakozik az adópaktumhoz. Pitti Zoltán azt válaszolta, hogy szerinte komoly a kormány szándéka. Ez nem tesztelés, hanem az EU-ból kifelé vezető út keresése – jelentette ki. Ez pedig a mai globalizált világban nem helyes. Nincs az a kínai befektetés, ami überelhetné az európai együttműködési lehetőségeket. Fontos a keleti piacok felé is fordulni, de a szomszédos országok és az EU piaca nélkülözhetetlen. A legfurcsább az, hogy pont a magyar elnökség alatt fogalmaztak meg ilyen véleményt. Lehetettek volna taktikusabbak is, tolhatták volna későbbre a válaszadást – tette hozzá.

Ha csatlakozunk, akkor nem jönnek a befektetők?

A kormány kommunikációjából azt lehet kiolvasni, mintha attól kellene tartani, hogy amennyiben Magyarországon nem lesznek adókedvezmények a külföldi cégeknek, akkor nem jön hozzánk több külföldi befektető. Pitti Zoltán szerint viszont inkább az a kérdés, hogy ha a 17-ek elfogadják a harmonizációt, akkor engedik-e tovább kihelyezni olyan területekre (például Magyarországra) a tőkét, amely kívül esik a konszolidációs körön. Oda, ahol elutasítják az egységes adóalap-számítást? És ha nem?

Ma az országba érkező külföldi befektetések négyötöde jön az EU-ból, ennek kétharmada pedig az adóalap-egységesítésben érintett euróövezet 17 országából érkezeik a KSH legfrissebb adatai szerint. Rendkívül nagy tehát a kockázat. Pitti Zoltán szerint befektetésre egyáltalán nem lehet számítani, ha kívülállók maradunk, másrészt az is kétségessé válik, hogy a megtérülési időn túl itt fog-e maradni a már betelepedett kör. Ezeket a cégeket nem lehet a kkv-szektorral pótolni, vagyis nagy veszteség érne bennünket.

Nem baj, ha páran elmennek?

Az fn.hu kérdésére, hogy várható-e a már betelepült külföldi befektetők távozása amiatt, ha Magyarország mégis az adóharmonizáció mellett dönt, Róna Péter így válaszolt: nem valószínű. De ha elmennek is néhányan, abban sem lát semmi károsat. Sőt, így például képzett munkaerő szabadulhat fel a magyar vállalkozások számára.

Akik maradnak, azok meg kénytelenek lesznek a jelenleginél több adót fizetni, és így jobban hozzájárulni például az általuk alkalmazott munkaerő képzéséhez, egészségügyi ellátásához, stb. Másrészt nálunk ma a legmagasabb a GDP arányában (8 százalék) a külföldre utalt osztalék és kamat, ettől sem lenne rossz megszabadulni. Igaza van Orbán Viktornak, hogy a legnagyobb gond az eladósodás. De az ebből is fakad – tette hozzá.

A választás nagyon egyszerű

A kormány persze csinálhatja azt, amit az összes többi 20 éven keresztül, hogy Magyarországot Németország Mexikójává silányítja, és bérmunkára rendezkedünk be (betanított munkán alapuló összeszerelő üzemek). Ha ezt akarjuk elérni, akkor a mostani döntés nagyon is jó. De Róna Péter ezzel a tervvel szemben azt hangsúlyozta: egyetlen olyan sikeres gazdaságról sem tud, amely az adórendszeren keresztül érte volna el kiemelkedő teljesítményét.

Az egységes társaságiadóalap-számítás csak akkor jelentene hátrányt az országnak, ha az állam továbbra is az adók csökkentésével kívánna versenyezni. Ha viszont a felelősségteljes gazdaságfejlesztésre koncentrál, akkor nem – összegzett Pogátsa Zoltán egyetértésben a többi közgazdásszal.

Sőt, szerinte nagy szükség lenne arra, hogy az EU-ban ne csak a társaságiadó-alapot, hanem az adókat is harmonizálják. Az adóverseny ugyanis ellentmond az európai integráció logikájának. Nem azt szolgálja, hogy a termékek és szolgáltatások szabadon versenyezzenek. A versenypolitikai szabályozás kizárja például, hogy a hazai ipart jelentős előnyben lehessen részesíteni, a monetáris unió pedig tiltja, hogy árfolyam-politikával támogassuk a hazai exportőröket. Ebbe a logikába tartozna az is, hogy ne lehessen alacsony vagy támogatásokkal eltérített adókkal operálni, hiszen az is torzítja a versenyt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Budapest, 1968. április 12.
Mátrai Zsuzsa énekesnő részt vesz az Egy óra Majláth Júliával című műsor felvételén. A műsort húsvét hétfőn mutatják be a Magyar Televízióban Kalmár András rendezésében.
MTI Fotó: Patkó Klári
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.