Még akkor is, ha kisebbfajta „számháború” alakult ki arról, mennyi pénz marad az önkormányzatoknál, és mennyi megy a magáncégekhez. Szomorú valóság, hogy eddig mindhiába a témával foglalkozó számtalan újságcikk, tévé- és rádióműsor, valahogy mindig minden változatlanul megy tovább, és mint a cikk is sejteni engedi, könnyen lehet, hogy a helyzet még 2009 után is változatlan lesz. Az ugyan jó hír, hogy a Figyelő hatására egyes politikusok legalább megszólaltak, de borítékolható, hogy az esetlegesen felállítandó parlamenti vizsgálóbizottság sem tud majd érdemi változásokat elérni. Hiszen ahogy a cikkből is kiderül, a politikusok közül nem egy maga is anyagilag érdekelt a helyzet fenntartásában.
Az, hogy közterületek használatáért befolyó összegek – akár csak közvetetten is – pártállástól függetlenül magánvagyonokat gazdagítanak, és adott esetben akár a Seychelle-szigeteken kötnek ki, különösebben nem okoz meglepetést. Ha igaz, megdöbbentő viszont a Figyelő értesülése, miszerint a kerületek „kártérítést” fizetnek a parkolós cégeknek, ha valami miatt le van zárva a parkolózónában lévő közterület. E társaságok tehát még akkor is gazdagodnak a „közből”, amikor a parkolóőröknek nem kell ellenőrizniük az autókat az adott területen, és helyette más utcákban szórhatják még aktívabban a „mikuláscsomagokat”.
Az átlag autóst emellett még az is foglalkoztatja, hogy ha nem akarja a mobilfizetéssel foglalkozó cégek profitját növelni, akkor miért kell a parkolási díjat aprópénzben összekotorásznia, és miért nem fizethet papírpénzzel is, amikor ezt amúgy a világ számtalan pontján – sőt egyes budapesti magántulajdonú parkolóházakban, áruházi parkolókban is – megteheti. Vagy miként fordulhat elő az, hogy a közterületen való parkolásról csak utólag kaphatunk áfás számlát a cégautóval való alkalmi parkolás esetén, és azt is csak akkor, ha az automatától kapott nyugtával elzarándokolunk a közterületi parkolós cégekhez? És még sorolhatnánk tovább a kérdéseket, például az ombudsman által feszegetett ügyeket, amikor autósokat egyetlen parkolásért egymás után többször is megbírságolnak.
SZALAY DÁNIEL
újságíró, a Parkolás.lap.hu szerkesztője
• Felsőoktatási reform
Továbbra is számos hozzászólás érkezik a magyar felsőoktatás szerkezeti válságáról és annak megoldásáról szóló, Bokros Lajos és hét egyetem gazdasági tanácsa által összeállított vitaanyaghoz (Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban – Figyelő, 2007/17. szám). Íme, néhány ezek közül:
„Senki nem gondolta végig annak idején, szükség lesz-e ennyi felsőfokú tanintézetre. Az egyetemalapítási lázban égők miatt az emberek azt hitték, hogy mindenki diplomát szerezhet, a tudásából meg majd fényesen megél. Az iskolák persze kapva-kaptak az ilyen-olyan kétéves előkészítőkön, asszisztensi képzéseken.” Panka, Oroszlány
„A vitaanyagban az a leginkább vérlázító, hogy az oktatáshoz, képzéshez való deklarált emberi jogot egy szűk elit számára sajátítaná ki. Ez visszalépés a jelenlegi rendszerhez képest, amelyben az elitképzésnek és a tömegképzésnek is megvan a létjogosultsága.”
Elégedetlen, Budapest
„Nemcsak az egyetemekkel van baj, a legnagyobb gond az általános iskolai képzés színvonaltalansága: a nyolcadik osztályt elhagyók nagy százaléka nem tud rendesen olvasni és helyesen írni. Mivel ezzel a középiskolákban már nem igazán foglalkoznak – hiszen ezt alapfokon kellene megtanulni -, ez a helyzet konzerválódhat. És ilyen gyerekek mennek aztán egyetemre. Sokkal inkább támogatnám a szakmunkásképzést, mert nagyon kell a jó szakember.”
asszo, Szolnok
• Hibaigazítás
Több olvasónk is jelezte, s persze a megjelenés után mi is észrevettük, hogy technikai okokból sajnos befejezetlenül maradt a magyar yuppie-król szóló összeállításunk záró cikke (24 óra a napos oldalon – Figyelő, 2007/19. szám). A szöveg helyesen: „Főleg a buddhista tanokkal szimpatizál, a yuppie-k fő kritikusai szerint azért, mert az nem igényel lemondást.” A hibáért elnézést kérünk. A szerk.
