Hiába ünnepli centenáriumát az idén a restaurált Berliner Dom, sokkal többen fotózzák e hónapokban az Unter den Linden szemközti, fiatal, ám rút komplexumát, az NDK egykori Népi Kamarájának épületét. Az 1976-ban átadott Palast der Republik alig másfél évtizedig szolgált parlamentként, s most lebontják. Az újjáegyesítés óta jobbára üresen tátongó hajdani Köztársasági Palota, félúton a Brandenburgi kapu és az Alexander Platz között, anno Kelet-Berlin legmodernebb, sokfunkciós középülete volt. A honatyák közel ezer férőhelyes ülésteremben bólogathattak a Kremlből érkező „javaslatokra”, míg a nevében demokratikus diktatúra „szabad” polgárai 5 ezer személyes kongresszusi csarnokban tapsolhattak Alla Pugacsovától Karel Gottig seregnyi „világsztárnak”. Koncertek és színházi előadások, fesztiválok és sportversenyek tarkították a fényárban úszó, ötszintes palota programpalettáját. Honecker (1912-1994.) főhadiszállásán, a csúnya világítótestei alapján „Erich lámpaboltjának” becézett Palast der Republikban a kelet-berliniek kedvükre válogathattak, hogy melyik étteremnél álljanak sorba.
A gigantikus parkolóhellyel, no meg elvtársi mélygarázzsal büszkélkedő egykori politikai-kulturális-gasztronómiai centrum az építési lázban égő Spree-metropolisz szégyenfoltjává vált a XX. század végére. (Sovány vigasz, hogy anno Bonnban sem voltak szebbek a nyugati rokonok közintézményei.) Először az NDK címerét montírozták le a szürke beton és barna üveg kombinációjával a „derűs” hetvenes éveket idéző monstrumról, majd a környezetvédelem szellemében komoly milliókért az egészségkárosító azbeszt építőanyagot is eltávolították az acélvázas palotából. A szociáldemokrata-posztkommunista (SPD-PDS) irányítás alatt 18 százalékos munkanélküliséggel bajlódó legnagyobb német városban a XXI. század elejére született csak meg a bontási döntés. A tervek szerint nem robbantják fel az NDK hajdani szimbólumát, miként azt Walter Ulbricht brigádjai tették az ötvenes években az itt állt császári kastéllyal. Apránként, lehetőleg kevés port kavarva „építik vissza” a kívül-belül romos hodályt. Amin a Német Demokratikus Köztársaság olyan ünnepelt architektorai, mint Aust, Schulz, Swora, Prasser, Graffunder, Eisentraut három esztendőn át dolgoztak, azt most 2007-ig eltüntetik a szakemberek Berlin szívéből. Csak kevesen siratják „Erich lámpaboltját”. Az államtanács elnökének chilei emigrációban élő özvegye, Margot Honecker – korábbi közoktatási miniszterként a Köztársasági Palota First Ladyje – persze szebb ajándékot is el tudna képzelni magának majdani 80. születésnapjára.
