Mostohagyerek

Három fia van, mindegyiket egyformán szereti, de ha egyikük megbetegszik, akkor jó apaként a gyengélkedőért dobog a szíve. José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke nemrég ezzel a metaforával igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy a lisszaboni versenyképességi stratégia három pillére – a gazdaság, a szociális politika és a fenntartható fejlődés – egyformán fontos a számára, de a legrosszabb színben lévő gazdaság, ha lehet, mégis csak előrébb való. Nos, Barrosónak egy másik „ágon” nem is három, hanem négy „fia” van, az úgynevezett négy szabadság – azaz a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása -, s ezek mindegyikének ugyancsak a szívén kell viselnie a sorsát.

Ha a „családfő” mostanában végigtekint négy „gyermekén”, szomorúan láthatja, hogy egyikük, nevezetesen a szolgáltatások nyújtásának szabadsága, vészesen visszamaradt a fejlődésben. Miközben a többi területen csaknem befejeződött a belső piac kiépítése, a más EU-tagállamban szolgáltatást nyújtani kívánó vállalkozásoknak még mindig irdatlan gátakkal kell megküzdeniük.

AKADÁLYOK. Egy, a szállodaiparban utazó, uniós központú cégnek például négy évébe tellett, mire az egyik tagállamban az összes adminisztratív akadályon átverekedve magát megszerezte az engedélyt egy hotel építéséhez. Egy számítógépes hardvert árusító és szolgáltatást nyújtó vállalat 100 ezer eurót költött csak arra, hogy megismerje a piacként kiszemelt öt uniós tagország szabályait. Sőt, a fogyasztók életét is gyakran megkeserítik, ha kedvük szottyan arra, hogy a belső piac előnyeit élvezzék. Egy ikerpár nem otthon, hanem egy másik tagországban kezeltette a fogait, aminek költségeit normálisan vissza kellett volna téríteni a hazájukban. Ám mivel különböző ügyintézők foglalkoztak az aktájukkal, csak az egyikük kapta meg a jogosan neki járó térítést.
Ahhoz képest, hogy az aktív munkaképes korúak kétharmada a szolgáltatási szektorban dolgozik, és az ágazat állítja elő az uniós GDP több mint felét, aránytalanul kis mértékben, mindössze 20 százalékban részesedik az unión belül folyó kereskedelemből. Az Európai Bizottság egy olyan szuperjogszabállyal akarja átvágni a gordiuszi csomót, amely meggyőződése szerint az európai gazdaságnak is nagy lökést adna, mintegy félmillió új munkahelyet teremtve szerte az unióban, s 37 milliárd euróval növelve a fogyasztást. A szolgáltatások liberalizálásáról szóló irányelv elsődleges célja, hogy elhárítsa a határokon átnyúló szolgáltatások és a szabad letelepedés útjában álló akadályokat. Mivel 25 ország szabályozásának közös nevezőre hozása sziszifuszi munka volna, Brüsszel a származási ország elvének érvényesítésével kíván áttörést elérni az ügyben. Ennek megfelelően a szolgáltató cégre akkor is saját hazájának a szabályai lennének érvényesek, ha egy másik tagállamban nyújt szolgáltatást. Az államok néhány meghatározott szektortól eltekintve nem tagadhatnák meg többé a szolgáltató tevékenységét, nem tehetnék azt függővé engedélyezési eljárástól, miként letelepedésre (irodanyitásra) sem kötelezhetnék azt.

A származási ország elve és a szolgáltatások

MELYEKRE VONATKOZNA?
• Jogi- és adótanácsadás u Ingatlanértékesítés u Építőipari szolgáltatás u Turisztikai szolgáltatások (az utazási irodákat és idegenvezetést is ideértve) u Háztartási szolgáltatások u Restaurálás
• Kiskereskedelem u Autókölcsönzés
• Őrzés-védelem u Audiovizuális szolgáltatások u Sportcentrumok és szórakoztatóparkok üzemeltetése u Egészségügyi szolgáltatások u Idős embereknek nyújtott szociális szolgáltatások

MELYEKRE NEM VONATKOZNA?
• Azon ágazatokra, ahol már létezik külön uniós szabályozás (pénzügyi és elektronikus szolgáltatások, távközlés, közlekedés) u A közérdekű szolgáltatásokra (postai, gáz-, villamos áram- és ivóvíz-szolgáltatás, a nem járóbeteg-ellátással kapcsolatos költségtérítés, szerencsejáték)

FÉLELMEK. A származási ország elve vörös posztó a szakszervezetek és az európai szocialisták szemében, akik a szolgáltatások színvonalának hanyatlásától és munkahelyek elvesztésétől tartanak. „Ha egy tagországban egyáltalán nincs, vagy nagyon hézagos a szabályozás, sok erre spekuláló cég ott fogja bejegyeztetni magát, ami gazdasági és szociális dömpinghez vezet” – hangsúlyozza Luc Hendrickx, a kis- és középvállalkozások európai gyűjtő-szervezetének (UEAPME) a szakértője. A nyugat-európai országokban attól félnek, hogy az iparvállalatok új tagállamokba való áttelepüléséhez hasonló következményekkel járna az irányelv jelenlegi formában történő elfogadása.

„Nem igaz, hogy a javaslat a szociális normák lebontása előtt nyitná meg az utat” – cáfol Maria Fernandez Fau, az európai munkaadók és iparvállalatok legnagyobb európai érdekképviseletétől (UNICE). Az Európai Bizottság szerint sincs bizonyíték arra, hogy a szolgáltatás nyújtásához ideiglenesen máshonnan „átvezényelt” munkaerő miatt a fogadó országban romlana a foglalkoztatási helyzet. Egy érvényben lévő uniós jogszabály ugyanis előírja, hogy a szolgáltató által magával hozott dolgozóknak a fogadó ország minimálbérének megfelelő javadalmazást kell biztosítani. A direktíva megtiltaná a kormányoknak, hogy bürokratikus akadályokkal nehezítsék meg a szolgáltatást végző személyek szabad vándorlását.

Bár Brüsszel szerint a szolgáltatások liberalizálásának Európa körülbelül 25 millió kis- és középvállalkozása lenne a fő kedvezményezettje, a Figyelőnek nyilatkozó szakmai körök élnek a gyanúperrel, hogy a javaslat igazából a nagy áruházláncokat és más, uniós szinten kereskedő cégeket akarja helyzetbe hozni. Az UEAPME szakértője szerint a Brüsszel által készített hatástanulmány egyáltalán nem elemzi, hogy a legérzékenyebbnek tartott építőipari szektorra milyen hatást gyakorolna a miniszteri Tanács munkacsoportjaiban és az Európai Parlamentben jelenleg tárgyalt jogszabály. Talán nem véletlen, hogy a rekordméretű munkanélküliséggel küszködő Németország az építőipart eleve ki akarja vetetni a csomagból.

Ugyancsak aggályos, hogy a kormányok a jövőben nem kötelezhetnék előzetes hatástanulmányok elkészítésére a náluk üzletet nyitni szándékozó nagyszolgáltatókat. Luc Hendrickx úgy véli, ennek a rendelkezésnek nemcsak a kiskereskedőkre, de a mobilitásra és a környezetvédelemre nézve is lehetnek súlyos következményei. A legtöbben mégis egyetértenek azzal, hogy valamit tenni kell a bürokrácia és a nemzeti protekcionizmus hínárjába szorult szolgáltatások kiszabadítása érdekében. Ebben érdekeltek az európai fogyasztók is, akiknek a lehetőségeit jelentősen kiterjeszti a 2010-ig több lépcsőben bevezetendő irányelv. Könnyebben igénybe vehetik majd például más tagállamok egészségügyi szolgáltatásait, miután a jogszabály tervezete tisztázza az orvosi vizsgálatért külföldön fizetett díj térítésének elveit. A bizottság szerint a könnyítés nem terheli majd meg különösebben a társadalombiztosítási rendszerek büdzséjét, mert az emberek a nyelvi különbségek és a földrajzi távolság miatt kétszer is meggondolják, hogy külföldön kezeltessék magukat.

MAGYAR LOBBI. Ami a magyar kormányt illeti, Budapest a származásiország-elvnek az egészségügyre való kiterjesztése kivételével támogatja az Európai Bizottság javaslatát. „Véleményünk szerint a hazai szolgáltatók jó eséllyel vennék fel a versenyt” – indokolta egy diplomata a magyar megközelítést. Magyarország annyira siettetné a jogszabály elfogadását, hogy a témakör napirendre tűzéséért lobbizik a versenyképességi tanács következő, március 7-i ülésén. El is kelne az új lendület, mert a döntéshozók a támadások hatására az utóbbi időben mintha elbizonytalanodtak volna. Olyannyira, hogy ma egy lyukas fillért sem adnának érte, hogy az új szabályozást két-három évnél előbb nyélbe tudják majd ütni.