jó időpontban szabadságra; ez a szabály Medgyessy Péter esetében is érvényesülni látszik. Most például úgy utazott el, hogy a nyár végi kormányátalakítás beígérésével jogosan arra készülhetett: az ősszel nála lesz a kezdeményezés a politikai napirend meghatározásában. Ez azért is jó ötletnek tűnt, mert majd’ két hónappal elébe ment volna a szocialisták tisztújításának. A tempót a megerősödött kabinet diktálhatta volna.
Csak hát mire letelt a nyaralás, megváltozott a helyzet. Nem az a kérdés, kit cserél le – okkal vagy ok nélkül – a kormányfő, hanem az, ki hagyja ott a süllyedni látszó hajót. A posztjaikon gyengébben teljesítő vagy az összetettebb szempontok miatt könnyebben beáldozható miniszterek helyett a karakteresebb tárcavezérek kerültek fókuszba. Ráadásul a kezdeményezés is tőlük indult, legalábbis nem várták meg, hogy Medgyessy lépjen előbb. Gyurcsány Ferenc és Bárándy Péter, ha mennek is, maradnak a politikai életben. Ambícióik vannak. Különösen a sportminiszter adta fel a leckét a kormányfőnek: a közelben vagy a politikai porondon kissé távolabb veszélyesebb-e a nemrégiben még első számú szövetséges.
Medgyessy mozgástere beszűkült. Jót lépni nehezen tud, talán ezért is próbálja most már visszafogni a kormányátalakításhoz fűződő várakozásokat, amelyeket pedig korábban ő is gerjesztett. A szabaddemokraták viszonylag kényelmes helyzetben vannak, két élvonalbeli politikusuk egyéni „mélyrepülése” eddig nem rántotta magával a pártot. Előreláthatólag meg tudják akadályozni, hogy a bizonytalanul körvonalazódó fejlesztési minisztérium, ha egyáltalán létrejön, hatásköröket és forrásokat vonjon el a gazdasági tárcától.
Másrészt az MSZP-n belüli éleződő pozícióharc sem növeli a kormányfő döntési szabadságát. Jellemző, hogy Kovács László brüszszeli biztosi delegálását sem Medgyessy jelentette be. A jelölés aligha a kormányfői akarat megtestesülése. Sok választanivalója azonban nincsen: ha párton kívüliként erősíteni akarja hátországát a szocialistáknál, akkor az átalakításnak harmonizálnia kell a majdani új felállással. Nem úgy tűnik, hogy ez kialakul a hónap végéig, amikorra a miniszterelnök az átszervezést ígérte. Ez esetben viszont „a kormányzati munka átgondolása”, a „strukturális átszervezés” helyett (idézetek az elmúlt hónapok kommunikációs terméséből) marad az arculatmentő kozmetikázás. Ami viszont már nemcsak a ciklus maradékának előrelátó tervezését, de a kormányfő helyzetét is megkérdőjelezheti.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
