 |
| A Ramblán. Emberközelben. |
Leginkább a nyitottság, ami imegérinti Barcelonában a látogatót. Nem kell hozzá semmi, elég csak úgy lötyögni a katalán fővárosban, hogy megérezzük a világ számos pontján hiányolt érdeklődést és a megértést mások, a másság iránt. Mindehhez hozzátartozik az „élni és élni hagyni” elvhez való ragaszkodás, és nem csak a szavakban. Soha sehol annyi jól nevelt, „neveletlen” gyerekkel nem találkozhatunk, mint ezen a vidéken. Nincs kiabáló szülő, gyerekvisítás sem a plázson, sem a tömött autóbuszon. Egyébként az élni hagyni gondolat jegyében a katalánok immár hangosan ellenzik a spanyolok kedvenc szórakozását, a bikaviadalt, ellenérzéseiket a kocsik hátsó szélvédőjére felmatricázott kis szamárfigurával is kifejezik.
Amúgy pedig a szinte játékosnak mondható barcelonai városkép sehol nem tapasztalt művészi szabadságot tükröz, amelyen nem csak a nagyok – így Gaudi – keze hagyott nyomot, hanem kevésbé neves alkotók is lehetőséget kaptak az önkifejezésre. A város teret ad mindenfajta művészi megnyilvánulásnak, kiállítótermek sora hirdeti a katalán tehetséget, amelyet Miro, Dalí, Gaudi, Picasso vagy Tapies neve fémjelez.
 |
| Sagrada familia. Befejezetlenül tökéletes. |
De nemcsak a maradandóságnak szentelnek figyelmet, hanem a bohóságoknak is: mindennek, ami az embernek örömet nyújt. A Rambla élő színpadán, a szórakoztatásnak egyformán része a tenyérjós, a kártyavető, a madárárus, a bizarr pantomimosok és persze a nagy, gömbölyű kehelyben felszolgált sör, amelyhez csak akkor juthatunk hozzá, ha valami olyasmit képesek vagyunk kiejteni a szánkon, mint „hervesa”, azaz cervesa. A katalánok ugyanis, a jelek szerint, nem hajlandók felismerni a más nyelven próbálkozók kívánságát. De lehet, hogy ez is csak a játék része, amelynek állandó és nagyon is komoly eleme a párbeszéd. Amelyhez ugye illik legalább egy szót megtanulni katalánul.
E párbeszéd ebben az esztendőben szervezett kereteket is kapott. Május 9-e és szeptember 26-a között a Forum Barcelona nevű rendezvényen randevúzik a világ, hogy a rendelkezésre álló 141 nap alatt kibeszélje magát. A béke, a különböző kultúrák együttélése és a fenntartható fejlődés – e területekre összpontosít a nappali párbeszéd, míg az esték sem telnek unalomban a fórum helyszínén. A mintegy 30 hektáros területen színházi előadások, zene, tánc, cirkusz, kabaré, kézműves vásárok, kiállítások sokasága hozza közelebb egymáshoz a világ különböző pontjairól összesereglett beszélgetőket, és persze a barcelonaiakat, akik jönnek, ismerkednek és érdeklődnek. A rendezvényre ugyanúgy illik a jelző, ahogy a városra: „emberi”. Különösen igaz ez a párbeszédre, amelyben híres és névtelen résztvevők egyenrangúan és egyforma súllyal fejthetik ki nézeteiket a XXI. század nagy kérdéseiről. Az emberarcú világ mellett érvelt a résztvevők egyikeként Mihail Gorbacsov. Salman Rushdie pedig arra figyelmeztetett, hogy a szabadság megvédésének állandó kényszere annak végleges elvesztésével járhat.
