Gazdaság

Hosszú bájtok éjszakája


Hosszú bájtok éjszakája 1

Még a nyolcvanas évek közepén, a szinti-pop másodvirágzásakor szökkent szárba az Erasure, s azóta is a pop virágoskertjében illatozik, igaz, közben átültették a védett növények arborétumába. Meghálálta a gondoskodást, hiszen majdnem minden évben új virágot hozott. A duó két kertésze közül Vince Clark volt az ismertebb, korábban a Yazoo-t és a Depeche Mode-ot “futtatta be” néhány slágerrel, úgy, hogy a zenekarok ki sem látszottak mögülük. Aztán ’85-ben úgy döntött, szólólemezt készít, de mikor a próbaéneklésen meghallotta a szintén excentrikus Andy Bellt, a Yazoo után újra létrehozott egy popduót. Egy év múlva az angol lista második helyéig nőtt fel a Sometimes című örökzöldjük, és innen már nem volt megállás, a Pet Shop Boysszal együtt ők lettek a habkönnyű szinti-pop örökösei.




Paraméterek 
Erasure: Hits! The Very Best Of • EMI • 78 perc, 20 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****  

A duó jelentőségét az sem csökkenti, hogy muzsikájuk leginkább egy cicaforma Tiko-Time ébresztőóra hangjára emlékeztet, és hogy egy mobiltelefon csengőhang-készítő programján bárki tud Erasure-re emlékeztető zenét komponálni. Akkor hogyan tudta a duó tematizálni a kilencvenes évek eleji popot? Nos, kétségtelen, hogy problémák vannak hangszerelési együtthatókkal, mégis: Vince Clark “hatalmas slágereket” tudott írni, arról nem is beszélve, hogy az Erasure-nek köszönhetjük a “hetvenes évek retrót”, és az ABBA kiolvasztását a svéd jégtakaróból. És van még valami. A Depeche Mode mellett az Erasure “vitte el” a szinti-popot a vidéki magyar táncparkettekre, és lassan minden falusi “videó-diszkóban” lett egy úgynevezett “alternatív blokk”. (Addig a független zene egyet jelentett a fővárosi klubok zenekaraival, de így a Cherry brandy-s, postinoros, Modern Talking-os világnak vidéken is lett alternatívája.)

És hogy milyen a The Very Best Of? Nos, hiányos. Az első két klasszikus Erasure-lemezről (Wonderland, The Circus) csak egy-egy dalt másoltak a gyűjteménybe, míg a szintén hibátlan Chorusról hármat. A válogatás azért problematikus, mert az elmúlt tíz évben az Erasure csak vegetált, mégis az utóbbi idők szerény teljesítménye felülreprezentált a gyűjteményen. A The Very Best Of tehát egy olyan virágcsokor, amelybe ugyan valamivel több zöldet és masnit tettek a kelleténél – de akkor is a főhelyen lévő vázába kell beletenni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik