Pontosan ki lehet majd olvasni a Postabank új vezetőinek névsorából, hogy mit akar az állam a pénzintézettel – vélték szakemberek a közgyűlés előtt. Ön szerint mit sugall a lista, amelynek élén a saját neve szerepel?
– A névsor pozitív üzenet a piac számára, hiszen nyilvánvalóan mutatja, hogy nem politikai, hanem szakmai döntés született a Postabank új vezetőinek személyéről. Az új irányítás tehát szakmai feladatot vállal, ami röviden a pénzintézet meglévő piaci értékének megőrzéséből, növeléséből és ennek a vételárban való érvényre juttatásából áll.
– Vételárról beszél, ami azt jelenti, hogy immár kétség sem férhet a bank eladásához?
– Az új kormányzat szerint hosszú távon nem célszerű, hogy az államnak saját, lakossági szolgáltatásokat nyújtó bankja legyen, és ezt a stratégiát a nemzetközi gyakorlat is igazolja. A Postabank ráadásul jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt években, teljesen átláthatóvá vált a működése; olyan meglepetés, amely csökkentené az értékét, már nem történhet. Mára tehát olyan helyzetbe került, amelyben nem a rendbetétel vagy a stratégia megváltoztatása szerepel napirenden, hanem – a bank és a piac állapotától függően – az értékesítés legkedvezőbb pillanatának megválasztása. Ráadásul a Postabank, a Postával való együttműködésnek köszönhetően, komoly értéket képvisel, amelyért másfél-kétéves időtávot tekintve jó árat kell és lehet kérni.
– A közgyűlésen nem jelent meg a leköszönő elnök. Ön szerint zökkenőmentes lesz az átadás-átvétel, nem sínyli meg a bank a vezetőségváltást?
– Madarász Lászlóhoz személyes jó kapcsolat fűz; távolmaradásának okát nem tudom, de a héten mindenképpen találkozom vele. A váltás semmilyen fennakadást nem okoz. Magyar István, az eddigi vezérigazgató, marad a banknál, s vezérigazgató-helyettesként biztosítja a működés folyamatosságát.
– Felkészült-e a politikai támadásokra, arra, hogy a Postabankot valószínűleg sem jól, sem jó pillanatban nem lehet majd eladni?
– Megnyugtatónak tartom, hogy a közgyűlés másnapján megjelenő napilapokban, a vezetőségváltásról szóló cikkekben egy árva szó sem esik a politikáról. Szerintem ebből is látszik, hogy a Postabanknak immár semmi köze a politikához.
– Azért volt olyan újság, amely alcímben hozta, hogy Horn Gyula egykori miniszterelnöki kabinetfőnöke, a szocialistákhoz közeli Altus Rt.-től érkező Apró Piroska lesz a felügyelőbizottság elnöke…
– Látja, én ezt teljesen pozitívnak tartom, politikai támogatásnak fogom fel. Apró Piroska, akivel egyébként együtt dolgoztam az Magyar Hitelbanknál, nem az igazgatóságban, hanem a felügyelőbizottságban foglal helyet, ami szerintem azt jelzi, hogy a politika bízik a Postabank-ügy szakmai megoldásában, és ehhez minden támogatását megadja.
– Az Orbán-kormány mindenesetre a bank állami tulajdonban tartása és a Postával való együttműködés erősítése mellett döntött. Mit mond az eladás esetleges politikai ellenzőinek?
– Azt, hogy 1998-ban a Princz-féle vezetést leváltó új menedzsment, akkor éppen az előző kormány megbízásából, pontosan ugyanazt a feladatot kapta, mint mi most.
– Ön annyit írt a Postabank-sztoriról, sőt nyilatkozataival, cikkeivel néha kicsit maga is alakította az eseményeket. A végét nem akarja másnak átengedni? Milyen befejezést szán a történetnek?
– Higgye el, nem én jelentkeztem, de azért vállaltam a feladatot, mert bízom a bankban, és azon dolgozom, hogy a történet vége szebb legyen, mint a közepe…
