Túlságosan is homályosra, az egyérteliműnek szánt mondatok ellenére is “zavarosra” sikeredett a K&H Bank közleménye Rejtő E. Tibor vezérigazgató szeptember 13-i hirtelen és bizonytalan idejű eltávozásáról. Alig hihető, hogy tényleg személyes, esetleg családi teendői miatt marad távol a bankvezető. Nehéz például elképzelni azt a magánjellegű indokot, amely miatt a tulajdonosok beleegyeztek volna az erőskezű “kapitány” hírében álló Rejtő hónapokra szóló távollétébe akkor, amikor javában folyik a K&H és az ABN Amro Magyar Bank Rt. egyesülése. (A jogilag július 1-jétől érvényes fúzió után 60 százalékban a belga KBC, 40 százalékban a holland ABN Amro-csoport érdekeltségébe tartozó, 1100 milliárd forint mérlegfőösszegű, s ezzel Magyarország második legnagyobb kereskedelmi bankjává avanzsáló K&H ideiglenes irányítását a pénzintézet igazgatóságának egyetlen külföldi tagja, a belga Ludo Jacobs vette át.)
A kétségeket erősíti az is, hogy közvetlenül Rejtő távozása előtt, szintén váratlanul felmentették tisztségéből az egyik – az ABN Amrótól érkezett – vezérigazgató-helyettest, Draskovics Tibort. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert ő másképpen képzelte el a pénzintézet jövőjét. Ráadásul a bank saját dolgozóinak szánt – a Figyelő birtokába került – belső közleménye is a gyanakvóknak adott muníciót a találgatáshoz, ahhoz tehát, hogy megerősödjön a sejtés: nem egyszerű őszi vakációról van szó. 
VIRÁGNYELV. “Rejtő E. Tibor vezérigazgató ideiglenes távolléte nincs semmiféle kapcsolatban a Kereskedelmi és Hitelbankkal, személyes ügyei intézése miatt kérte átmeneti időre felmentését a munkavégzés alól” – a belső közlemény e mondata informátoraink szerint egyfajta “virágnyelven” azt kívánta az alkalmazottak tudomására hozni, hogy nem családi, nem magánéleti, hanem a K&H-s posztját megelőző időszakból származó, lezáratlan ügyeit kell most a szakembernek tisztáznia. A hetvenes évektől Kanadában és Európában nemzetközi banki karriert befutó Rejtő 1988 és 1991 között a Citibank magyarországi leányvállalatának volt a vállalati tevékenységért felelős alelnöke, majd 1999. április elsejéig a holland érdekeltségű ING Bank Rt. vezérigazgatója volt. “Ha tényleg magánéleti problémája van, akkor miért kellene hangsúlyozni, hogy az nincs kapcsolatban a K&H-val?” – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra egyik forrásunk, hozzátéve: a pénzintézetnél nyílt titok, hogy “Rejtő nem jön vissza, és helyére magyar szakembert keresnek”. Sőt, felügyeleti információk szerint a tulajdonosok már bejelentették a vezető távozását, holott a bank hivatalos közleményeiben továbbra is az szerepel, hogy visszavárják Rejtőt, akinek ideiglenes távolléte legfeljebb az év végéig tart.
A Figyelő mindeközben megbízható forrásokból úgy értesült – ezeket az információkat a lap internetes oldalán szeptember 27-én meg is jelentette -, hogy a holland bankfelügyelet megkeresésére a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vizsgálja a bankvezér tevékenységét, a kutakodás eredményeit azonban egyelőre titkosan kezelik. A vizsgálat tényét közvetetten megerősítette a holland központi bank – tehát az itthoni pénzintézetek anyabankjai közül az ING-t és az ABN Amrót is felügyelő – Nederlandsche Bank egyik illetékese is. A szakember az ilyenkor szokásos formulát használva hangsúlyozta: “folyamatban lévő vizsgálatokról sem megerősíteni, sem cáfolni nem tud semmit”.
Szakmai találgatósdi
A pénzmosás feltételezését még a vezérigazgatót nem feltétlenül kedvelők is teljes képtelenségnek tartják, hiszen Rejtő E. Tibor “a végletekig pedáns”, “kifejezetten prudens, okos, komoly bankár” hírében áll, ráadásul a nemzetközi karrierből és a családi háttérből származó vagyona olyan mérvű, amely mellett “igazán nem lenne rászorulva” semmiféle kétes pénzügyi akcióra. A szakmában sokkal inkább elképzelhetőnek tartják, hogy az ING-s időkből egy más jellegű ügy kerülhetett elő. A vezérigazgató nem éppen felhőtlen körülmények között hagyta el 1999 tavaszán az ING-t, több tucat kulcsfontosságú munkatárs követte a K&H-hoz, amit a holland tulajdonosok magyarországi leányvállalatuk “lefejezéseként” éltek meg. A hírek szerint nem voltak elégedettek a pénzintézet költséggazdálkodásával sem, amiért Rejtőt is felelősnek tartották, és sokan tudni vélik, hogy egy-egy gyanús, nagy veszteséget okozó treasury ügylet miatt már akkor vizsgálatot kértek a holland bankfelügyelettől. Elképzelhető tehát, hogy a kinti hatóságok “malmai” mostanra őrölték meg ezeket az ügyeket…
felügyeleti vizsgálat. Ugyancsak a titkos felügyeleti vizsgálatra utal a PSZÁF-nak az lépése, amelyre a Figyelő internetes oldalán olvasható információk megjelenésének másnapján szánta el magát. A felügyelet súlyos gazdasági, pénzügyi visszaélések gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen (a feljelentés szakaszát megelőző) úgynevezett “bejelentést” tett az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán (SZBI) , amely – értesüléseink szerint – Rejtő előző munkahelyét, az ING Bankot érinti. Habár a hivatalos rendőrségi közlemények nem utalnak a PSZÁF bejelentésére, az SZBI múlt pénteken nyomozást rendelt el pénzmosás-bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt, és értesüléseink szerint az akció szintén az ING Bankot érinti. Rendőrségi illetékesek konkrétan egy 30 millió forintos gyanús ügyletről beszélnek, de hozzáteszik: más szokatlan pénzügyi műveletet is vizsgálnak.
Hivatalosan ugyan senki sem hozza kapcsolatba egymással a felügyeleti bejelentést és a rendőrségi nyomozást, a felszínen nem hangzik el az ING és a bankár neve, miként azt sem lehet tudni, hogy e vizsgálatok tényleg a Rejtő-érát érintik-e, a névtelenség fedezékében maradó rendőrségi informátorok “készséges” mondatai azonban arra utalnak, hogy léteznek ilyen összefüggések, vagy legalábbis a hatóságok szeretnének ezek nyomára bukkanni.
TETTES VAGY ÁLDOZAT? De hogy valójában bűnügyről, esetleg súlyos szakmai vétségről van-e szó, vagy Rejtő személyes bosszú, leszámolás, netán hatósági túlkapás áldozata – az igazság kiderítéséhez egyelőre maga az érintett sem nyújt sok segítséget. Miközben a K&H belga-holland tulajdonosai minden bizonnyal tudják ennek a “személyes ügynek” a hátterét, és nem oszlatják el a bizonytalanságot az alkalmazottjukat érintő egyre súlyosabb találgatások körül, hasonló taktikát választott Rejtő E. Tibor is. Szabad teret enged az esetleges rendőrségi “lufiknak”, egyértelmű nyilatkozattal nem tisztázza az ügy természetét, nem utasítja vissza a személyét érintő, egyre terebélyesedő találgatásokat, szűkszavú cáfolata pedig inkább csak a múltra utal. “Soha semmilyen hatóság, szervezet vagy munkáltató, sem most, sem a múltban, panasszal, kifogással meg nem keresett” – hangsúlyozza.
