Voltak ötletek, amelyek nem saját kútfőből származtak, sok esetben pedig csak hosszú rábeszélés után hagyta magát meggyőzni, mit is kellene tennie. A másik meghallgatására, s a józan belátásra való hajlam azonban egyértelműen Matyi Dezső fontos vállalkozói erényei közé tartozik.
Diákként szeretett ugyan olvasni, ám nem érzett különösebb vonzalmat a könyves szakma iránt. Érettségi után jogi egyetemre felvételizett, de nem vették fel, s a társadalombiztosító pécsi kirendeltségén helyezkedett el. Fél év elteltével kilépett, mert az intézmény nem támogatta a továbbtanulását, s szülei kertészetében állt munkába. Levelezőn a veszprémi államigazgatási főiskolát is elkezdte – később abbahagyta -, majd letöltötte egyéves sorkatonai szolgálatát. Leszerelés után Pécsett az illetékhivatalban kezdett el dolgozni, ez addig tartott, amíg édesanyja fel nem hívta a figyelmét a Kossuth Könyvkiadó egyik, könyvterjesztőket verbuváló hirdetésére. Jelentkezett, s több mint fél éven át utcai standon árulta a megyeszékhely belvárosában a kiadó termékeit.
EGY LADÁBÓL. Egy áprilisi szombaton nem árult, mert esett az eső, ám csodálkozva vette észre, hogy az egyik pultos nyitva tart, s vásárolnak is tőle rendesen. Mint kiderült, az illető az akkoriban sokak által keresett, hiánycikknek számító Agykontrollt kínálta. “Gyorsan összeszedtem a család összes mozdítható pénzét, s 15 százalékos kedvezménnyel, 100 ezer forintért vettem tőle ezer darabot. Három nap alatt eladtuk a húgommal, kerestünk rajta 15 ezer forintot, ami 1990-ben nem számított rossz pénznek. Előzőleg nem ment nekem túl fényesen, mert munkaadóm választéka nem volt annyira jó” – meséli Matyi Dezső.
A bevétellel felutazott a fővárosba, hogy újabb tételt vásároljon, s meglepődve tapasztalta, milyen sok, Pécsett még hírből sem ismert jó könyv található Budapesten. Árusként az igényeket is ismerte, ráadásul a nagykereskedők beérték azzal, hogy két hét átfutással fizet. Felmondta az állását, egyéni vállalkozói igazolványt váltott ki, két tízéves Ladájuk közül eladta az egyiket, s az így nyert 100 ezer forintos kezdőtőkét is árura költötte. Gyorsan forgatta a pénzt, fél év elteltével már megalapította a Direkt Bt.-t. “A név azt jelentette, hogy csak azért is megmutatom, a helyi könyves kiskirályok ugyanis megpróbáltak keresztbe tenni nekem. Mégis ők tűntek el rövid idő alatt a szakmából, mert a nagykereskedésbe is belefogtam, s hamar felvásároltam a standokat” – emlékszik vissza.
MACSÓ STÍLUSBAN. Még 1992 elején nyitották meg első könyvesboltjukat, amelyet a privatizáció során, hitelből vásároltak meg. Ugyanabban az esztendőben a könyvkiadást is beindították, bár ott eleinte nem az elképzeléseik szerint történtek a dolgok. Az ötlettel jelentkező illető vállalta a tevékenység menedzselését, s két könyv megjelentetése után a további háromra kapott előleggel meglépett. A következő évben viszont Gábor Anikó, az Animus alapító-társtulajdonosa – akkor még egy másik kiadó alkalmazottjaként – igyekezett a vele üzleti kapcsolatban álló Matyi Dezsőt meggyőzni arról, hogy nem hagyhatja ki a Frankfurti Könyvvásárt. A vállalkozó ellenállt, de másnap kapott egy faxot, hogy már a szállodát is lefoglalták neki, s a kész helyzet hatására belement. Nem bánta meg, mert sikerült megvennie a magyar nyelvű kiadás jogát néhány olyan könyvnek, amelyből hazánkban nagy hiány volt, s mindegyikkel komoly üzleti sikert ért el. Rá egy évre a társaság kft.-vé alakult, s a kiadói profil azóta annyira felerősödött, hogy az idén már 300 címet jelentetnek meg.
A Direkt név jó ideig aktuális maradt. “Nagyon sokáig rosszindulat vette körül, mert nem a szakmából jött, de a faltörő kosszerű, macsó stílusa is ellenszenvet váltott ki, a könyvkereskedelem fenegyerekének tartották” – jellemzi az egyik legnagyobb megrendelőjüket Gábor Anikó. “Hihetetlen bátorság kellett ahhoz, hogy belevágjon a könyvüzletbe, de ő ízig-vérig vállalkozó, aki nyilván más területen is sikeres lenne” – teszi hozzá.
Matyi Dezső 33 éves, Siklóson született, s az Ormánságban lévő Drávaszerdahelyen töltötte gyermekkorát. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a helyi társadalombiztosítónál helyezkedett el. Ezt követően fél évig szülei kertészetében dolgozott, a 12 havi sorkatonai szolgálat után pedig a pécsi illetékhivatalnál állt munkába.
Később a Kossuth Könyvkiadóhoz került könyvterjesztőnek. E munkából 1990 tavaszán önállósította magát: előbb egyéni vállalkozóként folytatta a könyvkereskedést, az év őszén pedig volt feleségével megalapította a Direkt Bt.-t, majd 1994-ben ezt a társaságot alakította át az azóta változatlan néven működő Pécsi Direkt Kft.-vé.
A cég ma 300 alkalmazottal nagykereskedést, kiadót és 15 kiskereskedelmi üzletet mondhat magáénak, s 150 bedolgozót is foglalkoztat. Tavaly közel 2,5 milliárd forintos forgalmat produkált, s az idei bevétel várhatóan meghaladja a 3 milliárdot.
Focizni, horgászni, kártyázni és olvasni szeret. Kislányai közül Alexandra 10, Bianka 7 esztendős.
“Mindig adtam arra, hogy a lehetőségekhez képest jó infrastrukturális környezetünk legyen” – szögezi le az ügyvezető igazgató. Az Agykontroll idején be kellett érniük egy – havi 1500 forintért raktárként bérelt – nedves pincehelyiséggel. A következő bérleményért már 20 ezret fizettek, másfél év elteltével pedig 100 ezer forintos bérleti díjért egy elegáns nagykereskedelmi üzlethelyiséget nyitottak. Később egy 800 négyzetméteres raktár bérleti jogát is megvásárolták, 1997-ben pedig beköltözhettek a saját tulajdonú központjukba, ahol az irodák mellett nagykereskedés, valamint több raktár is működik.
Ekkorra azonban egyre veszélyesebbé vált a helyzet, mert jó ideig hiába mondták a vállalkozónak a barátai, ismerősei, üzletfelei, hogy a cége már nagykorúbb annál, hogy kézi vezérléssel, zsebből irányítsa, ad hoc döntéseket hozva; ki kell építenie a munkahelyi szervezetet, fel kell állítania a menedzsmentet, s személyre szólóan meg kell határozni a feladatokat, a felelősséget.
“Sokáig úgy voltam, hogy nem kell főnökösködni” – magyarázza hajthatatlanságát Matyi Dezső. A döntő lökést a változtatáshoz az adta meg neki, hogy a cég bankja úgy félévente behívatta “raportra”, s mindig figyelmeztették, hogy óriási szerencséje van, mert ilyen irányítás mellett a társaságnak már meg kellett volna buknia. Ő ezt a kritikát több ízben azzal hárította el, hogy mindig pontosan törlesztették a hiteleket, de végül úgy reagált, hogy a bank ajánljon neki pénzügyi vezetőt.
A LÁNYA UTÁN. “Nagyon sok olyan cég létezett akkoriban, amely családi vállalkozásként indult. Jó néhány elhullott közülük, mert nem ismerték fel a változtatás szükségességét. Matyi Dezső is értetlenül fogadta az érveinket, hogy nem jelent a partnereknek biztonságot az olyan társaság, amelynél megáll az élet, nem lehet semmit sem elintézni, ha a főnök elmegy három hétre nyaralni. Szerencsére végül igazat adott nekünk” – emlékszik vissza György Géza, az egyik üzleti partner, az Alföldi Nyomda tulajdonos-igazgatója.
1998-ban a cég négy boltot számlált, s ekkor döntöttek úgy, hogy elkezdik kiépíteni országos kiskereskedelmi bolthálózatukat, s az üzleteket Matyi Dezső kislányáról nevezik el. Az első Alexandra könyvesboltot a Győr Plazában nyitották. “Száz négyzetméteres üzletre gondoltam, ám a bérbeadó váltig állította, hogy egy ekkora bevásárlóközpont jóval nagyobbat igényel. Sokáig ellenálltam, ám ismét meggyőztek. Végül 468 négyzetméteren rendezkedtünk be, s annyira bejött a plazások jóslata, hogy kizárólagos szerződést kötöttem velük, miszerint könyvvel és hanganyaggal csak mi jelenünk meg a létesítményeikben” – eleveníti fel az eseményeket a cégvezető.
Azóta is egységes designnal, névvel, választékkal igyekeznek az Alexandra Könyváruház-láncot meghonosítani, s az ma már 11 üzletet vonultat fel, s az idén legalább öt bolttal gyarapodnak.
A tulajdonos azonban nem a cég növekedését hangsúlyozza: “Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy nagyon fiatal, fantasztikus csapat dolgozik nálunk. Jó itt a hangulat, s a családias légkört céges összejövetelekkel, esti bulikkal, sportnapokkal is igyekszünk erősíteni.”
