Öntörvényű rendet teremtenek a térben, úgy láttatják a világot, ahogyan a szemünk soha nem érzékeli azt#<#, képesek szentté avatni, porba gyalázni, költészetté nemesíteni a silány hétköznapokat, és hétköznapokká silányítani a költészetet. Ott járnak, ahol minden földi halandó, optikáikkal hitelesítik, általános érvényűvé emelik a pillanatokat, ugyanakkor magánvalóságokat gyúrnak össze. A fotográfia hatalom és erő. Hogy mennyire az, azt ismét érzékelhetik azok, akik ellátogatnak a Műcsarnokba és megtekintik a Fotószalon 2001 kiállítást.
A magyar fotóstársadalom szinte minden tagja felvonul, százhatvannégy alkotó 280 képe tanúskodik a múltról, idézi a jelent, illetve mutat előre a jövőbe. Meghívottak és pályázók, köztük 1915-ben született fotográfustól a húszesztendősig minden korosztály szemével, kamerájával megörökített, vagy éppenséggel megmásított világ tárul a látogatók elé. Fotó alapú papírplasztika, búvárfelvétel a tenger mélyéről, géperővel manipulált portré, vagy hűen rögzített drámai pillanatok a rendszerezés és a rangsorolás igénye nélkül szembesít a hellyel, ahol élünk, az emberrel, akivel osztozunk ezen az élettéren.
A rendezők által kiírt pályázatra egyébként ezernégyszáz alkotás érkezett be, a fődíjat, az “Aranykamerát” a zsűri Szabó Barnabásnak, a Népszabadság fotóriporterének ítélte. A Magyar Millenniumi Sorozat záróakkordjaként megrendezett kiállítás június 4-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.
