Nem volt őszinte a mosoly a hitelezők arcán a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt. csődegyezségének aláírásakor. Az 1998-ig a legnagyobb hazai útépítő vállalatként számon tartott társaság 2000 decemberében már 11,9 milliárd forinttal tartozott több mint 750 hitelezőjének. Követelésállománya viszont alig valamivel haladta meg a 7,1 milliárd forintot. Tulajdonosai mellett szól, hogy az alig egymilliárd forintnyi mobilizálható vagyonnal rendelkező cég felszámolása helyett, tavaly decemberben a hitelezőkkel való egyezkedést választották.
PATTHELYZET. Hogy jól tették-e, az leghamarabb 2003 végére dőlhet el. Másfél-két évre ugyanis biztosan szükség lesz ahhoz, hogy kiderüljön, reorganizációs és racionalizálási terveinek végrehajtása után a társaság talpon marad, vagy végleg lehúzza a rolót. Mindenesetre tény, hogy a Betonútépítő felszámolásának elkerüléséhez a hitelezők 4,5 milliárd forint tőketartozás elengedésével, illetve a nekik egyébként járó késedelmi kamatokról való lemondással járultak hozzá. Mindezt természetesen nem puszta szívjóságból tették. Sokkal inkább azért, mert bár elméletileg kérhették volna az eladósodott vállalat felszámolását is, valójában nem volt választásuk. Azt mindenki belátta: az útépítő társaság egymilliárd forintnyi vagyonából a felszámolás során senki nem kapná vissza a pénzét. Az avatottabbak azzal is tisztában voltak, hogy a vállalat vagyontárgyainak hirtelen kényszermobilizálásából várható pénzből pusztán a végkielégítések kifizetése elvisz 280-290 millió forintot. Az ezután még megmaradó összeget pedig teljes egészében felemésztené a cég garanciális kötelezettségeinek rendezése.
A Betonútépítő tartozásaival kapcsolatos problémákat és lehetőségeket minden hitelező másképp élte meg. A kinnlevőségeik visszaszerzésén munkálkodó kis-, és közepes hitelezők, szállítók kénytelenek voltak szembesülni vele, hogy a vállalat felszámolása során nemcsak pénzükre, de munkalehetőségeikre is keresztet vethetnek. A társaságnak hitelező 11 pénzintézet illetékeseinek pedig azért fájt a feje, hogy a felszámolás után – amellett, hogy veszteségként leírják a társaság adósságait is – esetleg beváltják náluk a Betonútépítőnek adott, több milliárd forintos teljesítési garanciákat is.
ÉRDEKEK. A csődegyezség megkötése mellett szóló súlyos érvet szolgáltatott az is, hogy a hitelezők többsége úgy érezte: pontosan tudja, mi okozta valójában az évekig eredményesen gazdálkodó vállalat összeomlását. Újságolvasás, vagy a politikai konspirációban való elmélyülés nélkül is átlátták, a Betonútépítő azért jutott csődbe, mert tulajdonosa, a Pannon-Flax Textilkereskedelmi Kft. és a Konflax Textilkereskedelmi Kft. párosa 1998 nyarán elutasította a legnagyobb kormánypárthoz közel álló befektetők vételi ajánlatát. A kormányzati érdekeknek megfelelően mozgatható közútépítő cégcsoport kialakításán munkálkodók ajánlatával az ügyet ismerők szerint “a legnagyobb baj pofátlansága volt”. A PannonFlax ugyanis 1998 tavaszán az 1,3 milliárd forintért megvásárolt Betonútépítőért egymilliárd forintos ajánlatot kapott. Azt is azzal a feltétellel, hogy a cégéért kapott pénzt azonnal azoknak a Betonútépítő tulajdonában lévő vagyontárgyaknak – köztük állítólag a Hotel Európának – a visszavásárlására fordítja, amelyekre a kormányközeli befektetőknek nem volt szükségük. Győzött az erősebb érdekcsoport: a PannonFlax nem fogadta el az ajánlatot, és kénytelen-kelletlen visszavonult. Cége szalonképtelenné vált a kormányzati beruházások háza táján. Olyannyira, hogy nem nyert egyet sem. Hagyományos piacainak elvesztését pedig nem tudta egyik napról a másikra kiheverni. Az Élet és Irodalom című hetilapban a napokban megjelent írás szerint azonban a csődhelyzet oka nem csupán az, hogy a cég nem jutott megrendeléshez. A cikk szerzője állítja: a Betonútépítő Nemzetközi Rt. tulajdonosai a céget arra használták, hogy a “kasszájában megforduló – gyakran állami, szövetkezeti forrásból származó – tízmilliárdokat legális magánvagyonná konvertálják”.
A Betonútépítő Rt. február 20-án kinevezett vezérigazgatója, Kőteleky László 1996 óta tagja a PannonFlax igazgatóságának. Ennek ellenére az útépítő vállalat körüli politikai hátterű kérdésekkel nem foglalkozik. Úgy tartja, a korábbi olasz tulajdonosi kör hibás stratégiai döntései, a társaság kiszorulása a gyorsforgalmi utak építéséből, a vállalat kedvezőtlen tőkeszerkezete egyaránt közrejátszott abban, hogy a cég nehéz helyzetbe került. De nem tagadható le, hogy a társaság a közelmúltig úgy működött, mint egy szocialista állami vállalat: gazdálkodását a pazarlás jellemezte. A közgazdászként végzett vezérigazgató szerint a Betonútépítő esetében azért lehet sikeres csődről beszélni, mert az egyezség előkészítése során a hitelezői követeléseket, illetve azok rendezésének módját sikerült jól csoportosítani.
BOLDOG BANKOK. A megállapodás tervezete még így sem aratott osztatlan sikert, de az egyezség aláírásához a hitelezők 80 százaléka hozzájárult. Kőteleky László sajnálja, hogy a hitelező 11 pénzintézet mindegyikét – bár a HVG erről adott hírt – nem sikerült megnyerni a csődegyezséghez. Két bank, a BNP Paribas és a Bank Austria Creditanstalt – együttesen 312 millió forintnyi követeléssel – nem adta áldását a megállapodásra. (Rájuk a többiek döntése alapján a kényszeregyezség szabályai vonatkoznak.) Az állami bankok, köztük a Magyar Fejlesztési Bank, a Konzumbank és a Postabank ezzel szemben készségesen aláírták az egyezséget. A bankok többsége, igaz kamatok nélkül, de teljes egészében megkapja összesen 1,1 milliárd forintnyi, jelzáloggal biztosított lejárt követeléseit a következő két évben. Az egyezség alapján a Betonútépítő köztartozásainak csak a felét, mintegy 238 millió forintot fizeti majd vissza 2003-ig. Az egyéb biztosítékokkal bíró hitelezői követelések birtokosai összesen pénzük 40 százalékához juthatnak hozzá 2002-ben és 2003-ban. Azok, akiknek a társaság 1,25 millió forintnál kevesebbel tartozik, pénzük 80 százalékát kapják vissza néhány hónapon belül.
A mai állapotok szerint a biztosítékkal nem rendelkező egyéb hitelezői követelések gazdáinak kell elkönyvelniük a legtöbb veszteséget. Nekik járandóságuk 80 százalékáról kell lemondaniuk a csődegyezség alapján. Ráadásul a fennmaradó 20 százalékot sem pénzben, hanem Betonútépítő részvényekben kapják meg. A társaság tulajdonosa, a Konflax, a tulajdonában lévő részvényekből a tőkekövetelések 20 százalékának megfelelő névértékű részvényt ad át a hitelezőknek. Ez azt eredményezi, hogy a Betonútépítő Rt. részvényeinek mintegy harmada korábbi hitelezői kezébe kerül.
