Többen már elkönyvelték: a Vivendi Universal S. A. átjutott a tű fokán, sikerült egy francia szabályok szerint működő befektetési alap jegyeit Magyarországra hoznia. A piac kissé értetlenül fogadta a hírt, hiszen a nyárelőn a hazai szereplők sikeresen lobbiztak a magyar és külföldi alapkezelők versenysemleges helyzetéért, így ma valamennyi befektetési alapkezelőnek a magyar regulákhoz kell igazodnia.
NAGYVONALÚAN. A Vivendi-csoport egyik hazai érdekeltségénél, a Vivendi Telecom Hungarynél (VTH) azonban egészen másféle bravúrról beszélnek. Nevezetesen arról, hogy az anyacég egy olyan sikeres kampányt tudhat a háta mögött, amelynek célja az volt, hogy a Vivendi-társaságok valamennyi alkalmazottja közelebbről is megismerje a csoport tagjait és azok tevékenységét. A “házon” belüli hírverést pedig összekötötték egy hűségteszttel felérő befektetési ajánlattal. Az alkalmazottak persze vélhetően leginkább egy kevés fizetéskiegészítésben bíznak, amire minden okuk megvan, hiszen anyavállalatuk nem kevesebbet ajánlott számukra, mint hogy éves jövedelmük 2,5 százaléka erejéig 50-1000 euróért egy olyan (többnyire Vivendi-részvényekbe fektető) alap – a Vivendi Growth Fund (VGF) – jegyeiből vásárolhatnak, amelyre a párizsi székhelyű társaság nemcsak hozam, de tőkegaranciát is vállal. A program optimista változata szerint öt esztendő múlva a Vivendi-részvények 2005. május 12-ig bekövetkező árfolyam-növekedésének hatszorosa üti a dolgozók markát hozam gyanánt. A pesszimista verzió is sokkal kisebb kockázatnak teszi ki a befektetőket, mint amilyenekkel egy “hétköznapi” befektetési jegy tulajdonosának szembe kell néznie. A Vivendi ugyanis részvénykurzusának stagnálása, sőt zuhanása esetén is nagyvonalúan visszajuttatja alkalmazottainak a befizetett összeget, méghozzá 5 százalékos tőkésített kamattal megfejelve.
A Pegazus névre elkeresztelt ösztönzési rendszert – az anyaországbeli sikeres főpróba után – ezúttal kiterjesztették a Franciaországon kívül eső valamennyi Vivendi-érdekeltségre. A 46 államban meghirdetett – májusban megindított, s a napokban lezárt – jegyzés során a magyarországi alkalmazottak érdeklődését, úgy tűnik, az átlagosnál jobban sikerült felcsigázni. Nemzetközi szinten ugyanis a dolgozók 34 százaléka, itthon viszont 40 százaléka – 5 ezer alkalmazottból 2 ezer – vásárolt a VGF befektetési jegyeiből. Ezen belül a VTH-nál még nagyobb, 60 százalékos volt az érdeklődés. Papp Zoltán HR fejlesztési igazgató szerint a 2,5 százalékos limit a hazai körülmények között némileg még alacsonynak is bizonyult, VTH dolgozók egy része nagyobb tételben is szívesen vásárolt volna. A hazai érdekeltségeknél egyébként összesen 60-80 millió forintért vásároltak befektetési jegyet.
Pénzpiaci szakértők nem találják meglepőnek ezt a lelkes fogadtatást, mert – mint mondják – a konstrukció valóban előnyös a dolgozók számára, nemcsak a magas hozamígéret, de a kedvező adózási feltételek miatt is (a befektetési jegyeket Magyarországon 20 százalék forrásadó terheli). A Vivendi “agytrösztje” persze nem volt teljesen önzetlen, amikor kiötlötte a konstrukciót. A befektetési jegyek ugyanis – akárcsak a dolgozói részvények – a cég kasszáját is kímélik, mivel forgalmazásukat nem drágítják járulékok.
A Vivendi “nemes céljait” a jelek szerint a magyar hatóságok is méltányolták: nem gördítettek különösebb akadályokat a szükséges engedélyek megszerzésének útjába. A devizahatóságként eljáró Magyar Nemzeti Banknál például a VGF-et olyan speciális zártkörű befektetési alapnak tekintik, ahol a hangsúly nem az értékpapírok forgalmazásán van, hanem a társaság dolgozóinak javadalmazásán. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete sem kifogásolta az alap magyarországi működését, miután meggyőződött róla, hogy a magyar befektetők adott esetben képesek lesznek jogaik érvényesítésére a kibocsátóval szemben.
MÉG IDŐBEN. A speciális célok szolgálatába állított, zárt körű francia alap magyarországi megjelenése a Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége álláspontja szerint elsősorban azon külföldi alapok érdekeit sérti, amelyek annak idején nem kaptak engedélyt az MNB-től. Számukra meglepő egy váratlanul felbukkanó devizahatósági jóváhagyás. Fatér Gyula elnök fontosnak tartotta kiemelni ugyanakkor, hogy az alap jegyzése a jelenleg érvényes szabályok bevezetése előtt történt, ma egy ilyen tranzakció csak akkor történhetne meg, ha a külföldi alap a hazai alapokra érvényes előírásoknak is eleget tenne.
