A Knoll Galéria november 11-ig nyitva tartó kiállításán kortárs osztrák művészek – Alexander Brener, Barbara Schurz, Ines Doujak, Elke Krystufek, Ulrike Lienbacher és Klaus Pamminger – vallanak arról a helyzetről, amelyet privát és művészéletük kettős szorítása határol be. Arról a szakadékról mesélnek, amely a modern társadalmakban a közszükségletek és az egyén tartalmasabb igényei között húzódik. Céljuk – s egyben üzenetük számunkra, akik pár éven belül ugyanitt fogunk tartani -, hogy megjelenítsék azt a művészetet is, amely a magánélet és a fun-societyként ismert, fogyasztóorientált, felszínes örömöket dicsőítő társadalom között feszülő ellentmondást tükrözi. Ennek jegyében a rendhagyó kiállítás a műalkotások születésének hermetikusan elzárt körülményeit is vizsgálja, bemutatja például a művész stúdióját, műtermét. Ezzel egyébként arra is rávilágít, hogy az elvárások és kötelezettségek – magyarán a megrendelések – közepette a művészembernek is számtalanszor fel kell mérnie saját határait, s szembesülnie kell saját tűrőképességével. Az összezártság, a sokszor antihumánus közeg jellemzően nagyvárosi leképezései jólesően igazolják tapasztalatainkat, amitől ha megkönnyebbülést nem is, de valamiféle enyhítő szolidaritásérzetet azért kapunk. –
