Bécs a minap kissé szokatlan módját váilasztotta az EU-n belüli érdekérvényesítésnek, amikor a “csendes diplomáciára” rácáfolva Brüsszelben sajtótájékoztatót hívott össze, hogy elmagyarázza: miért tartja veszélyesnek a munkaerőpiac azonnali megnyitását a néhány éven belül újonnan csatlakozó keleti országok munkavállalói előtt.
MEGIJEDTEK. Bécset, – mint azt közvetve Gregor Woschnagg brüsszeli osztrák nagykövet is elismerte, – megijesztette, hogy az Európai Bizottság a tizenötök közös pozí- ciójára tett javaslatában kerek-perec kijelentette: a közép- és kelet-európai tagjelöltek csatlakozásának valószínűleg csak korlátozott hatása lesz az EU munkaerőpiacára.
Ausztria, amelynek Németországgal együtt a legtöbb félnivalója van az olcsó keleti munkaerő tömeges megjelenésétől, ebből úgy érezhette, hogy a Bizottság, néhány kevésbé érintett tagállammal a nyomában, kicsinyíteni igyekszik az ügy jelentőségét.
A kormány megrendelésére készült, minden eddiginél tényszerűbb érveket felsorakoztató tanulmány éppen ezért az osztrák helyzet és a korábbi bővítések közötti különbségekre helyezi a hangsúlyt. Egyre többen vonnak ugyanis párhuzamot a keleti kibővítés és a portugál, spanyol felvétel között, amikor az EU – mai nézőpontból – indokolatlanul, hosszú időre zárva tartotta határait a potenciális munkaerő-kibocsátónak tekintett két déli ország előtt. Bécs szerint azonban az összehasonlítás erősen sántít, mert a határon túl munkát vállaló ingázók problémája Ausztriát – földrajzi fekvése és a jövedelemkülönbségek miatt – sokkal drámaibban érinti, mint annak idején Spanyolország kapcsán Franciaországot. Miközben az osztrák munkaerő 77 százaléka él a keleti szomszédok határrégióitól karnyújtásnyi távolságra, a francia lakosságnak csak 12 százaléka volt 1986-ban hasonló helyzetben – húzza alá a dokumentum. Az anyag azt is felemlegeti, hogy Ausztria és a szomszédos térségek közötti jövedelemkülönbségek jóval nagyobbak, mint annak idején a francia-spanyol határ két oldala között voltak.
Osztrák becslések szerint a munkaerőpiac liberalizálását követő 5 éven belül akár 110 ezerre is emelkedhet az országba átjáró ingázók száma, míg tízéves viszonylatban 200 ezer “átjáró lélekkel” számolnak. Bécs egyik további érve, hogy már mostanság is éppen elég közép- és kelet-európai munkavállalónak ad munkát: tavaly a foglalkoztatottak közül minden tizedik külföldi volt. Ráadásul az ottani munkaerőpiac felvevőképessége is végesnek látszik. Ausztria még mindig adós mintegy 50 ezer, már huzamosabb ideje területén élő külföldi (zömében boszniai menekült) munkapiaci integrációjával. Végül, de nem utolsósorban a Lajtán túl attól is tartanak, hogy az új jövevények felbukkanása hozzájárulhat a hazai jövedelemszintek közötti különbségek növekedéséhez és ez különösen az alacsony képzettséget igénylő szakmáknál fejt majd ki kedvezőtlen hatást.
ENYHÍTENÉNEK. Az osztrák tanulmány nem habozott kimondani, amit már egy ideje mindenki tud, hogy átmeneti időszak beiktatásával szeretné enyhíteni a munkaerő piacára a bővítés miatt nehezedő nyomást. Az osztrák nagykövet azonban egy másik lehetőségre is utalt. Ausztria annak idején a csatlakozási szerződésben egy úgynevezett szubregionális védzáradékot harcolt ki az uniótól, ami feljogosította a tagjelöltekkel kötött európai megállapodások számára kedvezőtlen következményeinek semlegesítésére. Az eddig soha nem aktivizált védzáradék eredetileg a keleti agrártermékek özönétől kívánt védelmet nyújtani Burgenlandnak és más határvidékeknek. Az ötlet szabad munkavállalásra való adaptálása lehetőséget adna Ausztriának a korlátozások ideiglenes fenntartására, miközben a Nyugatra ácsingózó keleti munkavállalók az EU más pontjain kereshetnék a boldogulásukat.
Az előre bejelentett osztrák átmeneti igénynek egyelőre mégsem lesz nyoma a tizenöt tagországnak a munkaerő szabad áramlásáról szóló fejezettel kapcsolatos álláspontjában, amit – ha csak az utolsó pillanatban valami közbe nem jön – a május 26-i tárgyalási fordulón ismertetnek az asztal túloldalán ülő tagjelöltekkel. Az EU elfogadta Günter Verheugen bővítési biztos javaslatát, hogy a jelenlegi szakaszban taktikai okokból ne kérjen átmeneti mentességet a közösségi szabályok alól. A színvallás késleltetése lehetőséget ad az uniónak arra, hogy a kellő pillanatban alkalmasint más szempontokat is figyelembe véve rukkoljon elő a kérelemmel. A közös álláspont szövege Ausztria és Németország megnyugtatására addig is nyomatékosan jelzi a probléma horderejét.
A kérdés ezzel együtt ma már nem az, hogy lesz-e átmeneti korlátozás, hanem inkább az, mennyi időre és milyen formában történik majd. Bár korábban nem hivatalos német és osztrák források 10 évet is emlegettek, ezeket a kijelentéseket szakértők szerint nem kell komolyan venni. Günter Verheugen azon kevesek közé tartozik az Európai Unióban, aki már a nyilvánosság előtt is morfondírozott a lehetséges megoldásokról. Ő úgy vélte, ahol szükséges, fokozatosan, évről évre emelkedő kvóták alkalmazásával nyílna meg az unió munkaerőpiaca a keletről érkező munkavállalók előtt. A kevésbé problematikus szakmáknál azonban már akár rögtön a csatlakozást követően feleresztenék a képzeletbeli sorompót.
