Szép számmal akadnak elképzelések arra vonatkozóan, mi is legyen a beszállítói program fő “csapásiránya”. Az ötletbörzét a program felelőse, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) nyitotta meg, amikor pénzügyi szakértőkkel – köztük Aladics Sándorral, a Hitelgarancia Rt. volt vezérigazgató-helyettesével és Ter-ták Elemérrel, a Daewoo Bank vezérigazgatójával – javaslatokat állíttatott össze a beszállítói program hatékonyságának növelésére, továbbá új finanszírozási technikák és konstrukciók kialakítására.
Az MVA megbízásából készült indítvány több finanszírozási lehetőséget is felvet. E megoldási módozatokhoz a négytagú – a fent említetteken túl Király-Végi Ágnessel és Goldperger Istvánnal kiegészült – szakértői csoport azonban kívánatosnak tartaná, ha a kormányzat minél előbb megjelölné a szektorban szükséges fejlesztési preferenciáit. Ezeket – a velük járó támogatási eszközökkel – ,,ablak” jelleggel lehetne megnyitni, majd bezárni, amikor már elérték a kitűzött fejlesztési fázis végét.
A beszállítói program valóságos célja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás idejére a honi kis- és közepes vállalkozókat – legalábbis azok leginkább felkészült csapatát – felerősítse, egyszersmind képessé tegye a piacon maradásra, netán újabb területek meghódítására. A javaslat összeállítói a kormány beszállítói programjához kapcsolódóan – ennek kidolgozását az 1999-2001-es időszakra amúgy is sürgetik – többek között olyan finanszírozási technika alkalmazását hiányolják, amelynek révén az állam betölthetné a tőle elvárt katalizátor szerepet. Mert bár eddig is volt például kamattámogatás, az máig nem érte el tényleges célját, így ez az eszköz is mindenképpen korszerűsítésre, bővítésre szorul a jövőben.
Az utóbbi időben az egyebek mellett visszaélések és hamisítások következtében háttérbe szorult váltó mellett lándzsát törők úgy vélik, e konstrukció révén – amelyben a beszállítónak a megrendelő e papirossal fizet – optimalizálható igazán a cégfinanszírozás. A váltó jóvoltából ugyanis a beszállítók számára csökkenthetők a közvetlen banki hitel- és kamatterhek, általa meghosszabbodhat a fizetési határidő. Feltéve, hogy a vállalkozó biztosan számíthat arra: az adós minősített és átvizsgált váltója alapján – akár két nappal a számla elfogadása és a fizetési ígérvény kibocsátása után – pénzhez juthat. Arról már nem is beszélve, hogy a váltó kedvezményezettje – ez esetben a kis- vagy közepes vállalkozó – esetleg kedvezőbb kamatkondíciókkal juthat a pénzhez, mint a saját bankjánál, mivel a leszámítolási kamatlábat a bank a kiváló minősítésű váltóadósra állapítja meg. Így a váltó kötelezettje megkímélheti saját forrásait, közben pénzt juttatva a vállalkozói körbe. “A váltóra alapozó beszállítói finanszírozási formát egyébként egyes hitelintézetek már alkalmazzák is” – tájékoztatta a Figyelőt Keresztury Miklós, gyakorló hitelezési szakember.
A multik részéről indult másik kezdeményezés a beszállítók forráshoz juttatását nem hitelintézet, hanem egy kockázatitőke-alap közbeiktatásával látja megvalósíthatónak. Az alapot egyrészt az állam, másrészt a bankok, harmadrészt pedig maguk a nemzetközi cégek töltenék fel, s abból tőkebefektetés formájában kisegíthetnék az arra rászoruló vállalkozásokat. “Ez a megoldás különösen a kicsiknek lehetne nagy segítség – magyarázta kérdésünkre Fekete István, a Henkel Magyarország vezérigazgatója, egyben a Beszállítói Munkabizottság elnöke -, hiszen ennek révén megerősödhetnek annyira, hogy közepes nagyságú társaikkal szemben versenyképessé váljanak.” E kockázatitőke-alap ugyanakkor – elnevezésével ellentétben – éppen azáltal lehet vonzó, hogy szinte kockázatmentes befektetést biztosít az abba invesztálóknak. Az összegyűlt forintokból ugyanis olyan vállalkozásokat látnának el forrással, amelyeknek szinte ,,halálbiztosan” fizető megrendelőik vannak: a multik. Ennek következtében attól szinte egyáltalán nem kell tartaniuk a befektetőknek, hogy felkaroltjuk likviditási gondok miatt nem tud majd termelni. A növekedéshez és a versenyképesség kialakításához, illetve megtartásához elengedhetetlenül fontos fejlesztési források megteremtését tűzte ki egyik céljául a Joint Venture Szövetség és a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága által létrehozott Beszállítói Munkabizottság is, amely a tavaly 49 multi kézjegyével ellátott beszállítói charta vezető-tanácsadó testülete.
Mindent egybevéve, az MVA által felkért szakértők szerint a szóba jöhető eszközök sokfélesége, valamint a támogatásra fordítható összegek lényeges növelése együttesen jelentheti a megoldást. A javaslat a vállalkozások számára – egyebek mellett – egy 5-10 éves futamidejű fejlesztési és beruházási hitelkonstrukció kialakítását veti fel, amelyben részt vennének a többségi állami tulajdonú vagy csupán a szektort támogatni kívánó bankok, s más pénzügyi intézmények is. Ezzel párhuzamosan szükség lenne egy új konstrukcióra, megoldandó a magyarországi hitelpiacon köztudottan eléggé nehezen hozzáférhető tartós forgóeszköz-finanszírozást. Ezen űr kitöltését szolgálhatná ugyan a faktoring is, annak alkalmazásától viszont egyelőre ódzkodnak a vállalkozók (Figyelő, 1999/10. szám).
Az MVA mindezek mellett javasolja az alultőkésített kicsik és közepesek hitelképességének javítása érdekében konzorciális, szindikált tőkehitel bevezetését is, ahogyan – hasonlóan a multik ötletéhez – kivitelezhetőnek tartanának a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat, illetve a majdani kkv-fejlesztési alap bázisán egy 2-4 milliárd forinttal rendelkező, úgynevezett standby (készenléti) beszállítói fejlesztési és beruházási alapot. Lehetőségként felmerült még a lízing, s a kamattámogatások korszerűsített változataként kamat-visszatérítési rendszer bevezetése is, ám a végleges változat minden bizonnyal majd csak a kétéves programhoz igazodva születik meg.
