Rejtett csatornaként is számon tartják a szolgáltatásokat a nemzetközi gyakorlatban a jövedelmek, tőketételek áramoltatásánál. A motivációk között a legelterjedtebb az egyik, vagy mindkét oldali adóelkerülési szándék. A szolgáltatások erre való alkalmasságát pedig a kevésbé kézzelfogható jellegük, típusaik rendkívüli változatossága, valamint ellenőrizhetőségük problémái adják. Tekintettel azonban arra, hogy ezek az esetenként szolgáltatási jogcímek mögé bújtatott, közgazdasági tartalmukat elfedő pénzmozgások valóban rejtettek, nagyon nehéz létüket, nagyságukat statisztikailag felderíteni. Gyakorlatilag hosszabb időszak folyamatelemzése derítheti ki – és nagyrészt csak utólag -, a reálgazdasági, a pénz- és tőkepiaci folyamatok elemzésének felhasználásával, hogy bizonyos időszakokban kisebb vagy nagyobb rejtett pénzmozgás, ki- vagy éppen beáramlás volt-e valószínűsíthető, vagy sem. Ennél többre mi sem vállalkozhatunk.
A szolgáltatásokból (idegenforgalommal együtt) származó nettó bevételek 1998. évi 678 millió dolláros értéke 500 millió dollárral volt alacsonyabb az 1997. évinél, annak következményeként, hogy az alig növekvő szolgáltatásexport mellett a szolgáltatásimport jelentősen megemelkedett. A szolgáltatási aktívum legmagasabb, 1,4 milliárd dollárt meghaladó értékét 1996-ban regisztrálták. Akkor az idegenforgalmi aktívum, a korábban jellemző 500-600 millió dollárral szemben 1,3 milliárd dollárra emelkedett, és ehhez még az egyéb szolgáltatások 138 millió dolláros nettó bevételi többlete is társult. Az 1996-os év azonban rendkívülinek számít, és semmiképp sem mérvadó abból a szempontból, hogy mindaz a pozitív hatás, amit az 1995. márciusi stabilizációs csomag a bizalom, elsősorban a forint iránti bizalom helyreállításában, a privatizáció felgyorsítása révén a szolgáltatások bővülésében játszott, nagyrészt abban az évben mutatkozott meg. Ugyanakkor a belföldi kereslet erőteljes visszafogása szintén fontos tényezője volt például az idegenforgalmi kiadások mérséklődésének, miközben a bevételek közel megduplázódtak.
A szolgáltatások aktívumának lemorzsolódása 1997-től figyelhető meg. Tavalyelőtt az egyéb szolgáltatások korábbi nettó bevételi többlete már eltűnt, és az 1996 utolsó negyedévétől megfigyelhető – mind a mai napig tartó – folyamat következtében már 249 millió dolláros passzívum alakult ki. Az aktívum ezen mérséklődését akkor még eredményesen fékezte a turizmus: 1997-ben ugyanis az idegenforgalmi kiadások növekedését még meghaladta a bevételek gyarapodása, aminek eredményeként az idegenforgalmi egyenleg 1,4 milliárd dolláros rekordmagasságba emelkedett.
Az egyéb szolgáltatások kiadási többletének növekvő trendje 1996 utolsó negyedévétől indult be, s a jelenség 1998-ban is kimutatható volt. Ez nagyrészt az integrációs és liberalizációs folyamatnak, valamint a gazdasági növekedés dinamizálódásának természetes következménye.
Ezt a trendet erősítette fel, és a szolgáltatási aktívum jelentősebb csökkenésének irányában hatott 1998-ban a tovább növekvő belföldi felhasználás és az orosz válság közvetlen és közvetett hatása is. Így a korábbi várakozásokkal szemben, amelyek az idegenforgalmi aktívum további növekedését valószínűsítették, az idegenforgalom nettó bevételi többlete mérséklődött. A fuvarozási és szállítmányozási tevékenységen realizált nettó bevételi többletek növekedését pedig jóval meghaladták az üzleti szolgáltatások, a technikai és kulturális szolgáltatások tovább emelkedő nettó kiadásai.
Az idegenforgalom 1,3 milliárd dolláros nettó exporttöbblete 130 millió dollárral volt alacsonyabb, mint 1997-ben. Ez egyrészt annak következménye, hogy a turizmusból származó bevételek dollárban számítva 3 százalékkal csökkentek, a hazánkba látogató külföldiek száma ugyanis 10 százalékkal esett vissza. Ebből meghatározó volt a Közép- és Kelet-Európából érkező utasok számának mérséklődése, amit elsősorban az orosz válság közvetett hatásaként értékelhetünk, hiszen azon országok felől esett vissza a turizmus, amelyeket ez a leginkább érinthetett. Horvátország és Csehország pedig saját gazdasági problémái okán számítható ide. Az idegenforgalmi kiadások viszont tavaly 4,5 százalékos növekedést mutattak, ami a lakossági fogyasztás emelkedésével van összhangban, és évközi lefutása is követi a lakossági fogyasztásét.
Az idegenforgalmon kívüli egyéb szolgáltatások összesen 2,4 milliárd dolláros exportja mindössze 5 százalékos, 100 millió dolláros növekedést jelentett 1997-hez képest. Ezzel szemben az egyéb szolgáltatásimport 3 milliárd dolláros értéken állt, amelynek a 19 százalékos növekedése – az előző évvel összevetve – közel félmilliárd dolláros importtöbblethez vezetett. Mindezek következtében az egyéb szolgáltatások egyenlege 1998-ban lényegében ugyanannyival – 369 millió dollárral – romlott, mint 1997-ben. Ezzel együtt az egyéb szolgáltatások negatív egyenlegének eddig folyamatosan növekvő trendje 1998 alapján – ugyan nagyobb nettó import mellett, de – stabilizálódni látszik.
Az egyes szolgáltatási tételeken belül az 1998-as egyenlegromlást elsősorban a technikai kulturális szolgáltatásokon, ezen belül is az egyéb üzleti professzionális és technikai szolgáltatásokon, a bérleti díjakon, valamint a szabadalmi és licencdíjakon keletkezett nettó kiadási többletek idézték elő. Mindegyik esetben elsősorban a bevételek csökkenése, és csak kisebb mértékben a kiadások növekedése járult hozzá a passzívum emelkedéséhez. A rendkívül vegyes tartalmú, egyéb üzleti professzionális és technikai szolgáltatás jogcímen – amelynél a legnagyobb mértékű az egyenleg romlása – kell például a jogi tanácsadási, képviseleti, hirdetési, kutatási-fejlesztési, mérnöki és egyéb fordítási, tolmácsolási, “public relations” szolgáltatásokat elszámolni. Itt szerepeltek a leányvállalati rezsiköltség-hozzájárulások is. A bevételek csökkenésében szerepet játszhatott az, hogy a vállalatalapítások száma a kezdeti erőteljes felfutás után mérséklődött, illetve a korábban létrehozott magyarországi leányvállalatok nyereségessé váltak és a nem-rezidensek vállalatalapítással és -fenntartással járó rezsiköltségei mérséklődtek.
A technikai és kulturális szolgáltatások a fenti jogcímeken kívül a kommunikációs, számítógépes és informatikai, szabadalmi és licencdíjakat, bérleti díjakat, audiovizuális és a hozzá kapcsolódó, egyéb kulturális és szórakoztatási szolgáltatásokat tartalmazzák. A szabadalmi és licencdíjak bevételei erősen leapadtak, miközben a kiadások is emelkedtek. A bérleti díjaknál a közel 50 százalékos többletkiadás járult hozzá a passzívum növekedéséhez. Mindkét változás a liberalizáció hatását jelezheti. Az első esetben emellett a folyamatos innovációs készség csökkenése is szerepet játszhat, míg a második esetben a külföldi ingatlanvásárlások lehetővé tétele és elterjedése egyértelműen a bérleti díjak növekedéséhez kell, hogy vezessen.
Az egyéb szolgáltatások közül (lásd külön anyagunkat) a fuvarozásnál és a szállítmányozásnál bekövetkezett 120 millió dolláros nettó bevételi többlet egyenlegjavító hatását jóval meghaladó volt a technikai-kulturális és az üzleti szolgáltatásoknál együttesen regisztrált 442 millió dolláros romlás. Ez utóbbi két – nettó importot növelő – tételnél, 1997-tel összevetve, megállapítható, hogy az üzleti szolgáltatások exportjának visszaesése 1998-ban új jelenség. A pénzügyi szolgáltatások exportbevételének ezen belül is markánsan alacsonyabb szintje azonban jól magyarázható a nemzetközi események által rendkívül kedvezőtlenül érintett 1998. évi magyar pénz-, és tőkepiaci teljesítménnyel. A technikai és kulturális szolgáltatásoknál az előző évi tendenciák folytatódásáról beszélhetünk: az export jelentősen tovább csökkent, miközben az import kisebb dinamikával, de nőtt. Mindez alapvetően a liberalizációval, integrációval és a gazdasági növekedés gyorsulásával összefüggő folyamat, amivel feltehetőleg számolni kell hosszabb távon is. Úgy értékelhető, hogy a fizetési mérleg belső struktúrájának átrendeződése során, amelynek 1998-tól lehetünk tanúi, ez az egyik figyelemre méltó jelenség.
Az eddig kifejtettek alapján, a szolgáltatás-külkereskedelemben 1998-ban bekövetkezett változásokat lényegében meg tudjuk magyarázni közgazdasági okokkal. Mégis érdekes felhívni a figyelmet arra, hogy az egyéb szolgáltatások külkereskedelmi egyenlegének elmúlt évekbeli alakulása alapján nem zárható ki: a befektetők éreznek bizonytalanságot, amit a kedvezőtlen nemzetközi környezeti hatás felerősít, és a szóban forgó hiány növekedésében ez is szerepet játszhat. Ennél többet, a jelenleg rendelkezésre álló adatok ismeretében nem állíthatunk. Mindenesetre a külső gazdasági, nemzetközi pénz-, és tőkepiaci érzékenységünk újabb tényével szembesülhetünk a szolgáltatás-külkereskedelem kicsit mélyebb elemzése során is.
A külső egyensúly szempontjából azonban – most már az idegenforgalmat is beleszámítva – nemcsak a hiány lehetséges további növekedése szempontjából van jelentősége a szolgáltatás-külkereskedelemnek, hanem az egyik potenciális kitörési pontként is számításba vehető, hosszabb távon mind az idegenforgalom, mind a kommunikációs, kulturális, audiovíziós, számítógépes, pénzügyi és hasonló szolgáltatások területén. Ezek kiteljesedéséhez azonban nemcsak kormányzati stratégia és a gazdálkodók erőfeszítései szükségesek, hanem a külgazdasági kapcsolatoknak kedvező nyugodt, mondhatnánk békés nemzetközi környezet is.
(A két szerző a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese illetve főcsoportvezetője)
