A banküzem meglehetősen kockázatos, amit jól mutat például a részvényeseket az idei év első hónapjaiban erőteljesen foglalkoztató, és az OTP Bank menedzsmentjének feltehetően sok álmatlan éjszakát okozó Hajdú-BÉT ügye. A baromfifeldolgozó társaságnak – mely döntően az orosz válság miatt került válságos helyzetbe – a legnagyobb hitelezője az OTP Bank volt, a hitelkockázat teljes összege elérte a 13 milliárd forintot. A bank egyébként 1998 végén 15 százalékos tartalékot képzett e hitelre, majd a Hajdú-BÉT márciusi közgyűlésén arra is rákényszerült, hogy tulajdonosként is beszálljon. Az egymilliárd forintot valamivel meghaladó 16 százalékos részesedéshez hitelkonverzióval jutott hozzá az OTP Bank, s ennek – mint Spéder Zoltán, akit a bankban e tűz eloltásával is megbíztak, elmondta – komoly feltételei voltak. Közéjük tartozott, hogy a Hajdú-BÉT tőkeemelése zömmel készpénzzel valósult meg (ennek megfelelően a Wallis-csoport 2,7 milliárd forintot pumpált a társaságba, amivel korábbi kisebbségi részesedése 50 százalék fölé nőtt), új üzleti és pénzügyi tervet fogadtak el a részvényesek, és a várakozások szerint az év hátralévő részében nagyrészt már pozitív lesz a cash-flow, valamint az eredmény. Emellett átütemezésre is sor került: a kamatfizetésre november végéig, míg a tőketörlesztésre jövő év februárjáig kapott haladékot a Hajdú-BÉT. Az OTP egyébként a többi hitelező bankkal együtt immár az igazgatóságban is megfelelő képviselethez jutott (a 7 tagú testületből 3 főt a hitelező pénzintézetek delegálnak), egyúttal előirányozta, hogy a szeptemberi közgyűlésen – megfelelő középtávú tervek esetén – újabb hitel-tőke konverziót valósít meg. Bár így a legrosszabbat vélhetően sikerül elkerülni, az tény, hogy a banknak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia.
