Felmérendő a magyar NATO-csatlakozás költségeit, a GKI Gazdaságkutató Rt. nemrégiben tanulmányt készített. A kutatók véleménye szerint két eset lehetséges. Az egyik változatnál mintegy 200 millió, a másiknál 270 millió dollárba kerülhet az integráció évente. Ez körülbelül a GDP 0,3-0,4 százalékát jelentheti. A kutatók 1995-ös árakon kalkulálva megadták a forintösszegeket is. Ennek értelmében 330-440 milliárd forintos éves kiadással kell számolni, amelyből persze lejön a várható kompenzáció.
A csatlakozás egyik legérzékenyebb pontja a magyar honvédség felkészítése. A hazai elképzelések szerint a következő öt évben a költségvetés 200 milliárd forinttal járulna hozzá a fejlesztéshez. A gazdaságkutatók három változatban fogalmazták meg előrejelzéseiket. Az első gyors, a második a tervezettnél valamivel lassabb, a harmadik mérsékelt ütemű gazdasági növekedést vett figyelembe. A legoptimistább változat szerint 1999 és 2001 között a katonai kiadások a GDP-hez viszonyítva évi 0,1 százalékponttal bővülhetnének. Ez azt eredményezné, hogy a nemzetgazdasági növekedés közel 5 százalékát katonai célokra lehetne fordítani. Magyarán, a hazai honvédelmi büdzsé néhány éven belül elérhetné a GDP 2,0-2,1 százalékát. (Az idén ez a keret 164 milliárd forint, amely a jelenlegi GDP 1,6 százaléka; tavaly 1,4 százalékos volt ez az arány.) A kutatók úgy látják, hogy a finanszírozás a második változatban sem veszélyeztetné a gazdaság fejlődését. A harmadik verzió bekövetkeztét, tehát a gyöngébb gazdasági teljesítményt pedig nem tartják túlzottan valószínűnek. Ha mégis ez az eshetőség kerülne előtérbe, akkor érdemes újragondolni a hadifejlesztések ütemezését.
A pénzügyi feltételek tisztázása után sor kerülhet a magyar védelmi ipar helyzetének, a talpon maradt vállalatok lehetőségeinek feltárására. A jelenlegi állapotok ugyanis enyhén szólva hervasztóak. A Magyar Hadiipari Egyesület felmérése szerint legfeljebb másfél tucat aktív cég működik ebben az iparágban. Valamivel szebbé teszi viszont a képet, hogy ezek a társaságok termelésük egyharmadát exportálják, termékeik versenyképesek, s minőségük megfelel a legszigorúbb piaci követelményeknek is. Feltehetően azonban e szűk szállítói kör teljesítménye nem lesz elegendő ahhoz, hogy legalább részben kitöltse a jövőbeni NATO-kiadások ígért kompenzációs exportlehetőségeit. Éppen ezért valószínűleg a Gazdasági Minisztérium hadiiparral foglalkozó szakembereire hárul azon átfogó terv elkészítése, amely javíthatja, növelheti majd a magyar ipar beszállítói képességeit (Figyelő, 1999/4. szám).
A csatlakozás fontos eleme lesz a honvédségi informatikai és híradástechnikai rendszer korszerűsítése. Az utóbbiban az eszközök átlagos életkora jelenleg 20-25 év. A NATO-kompatíbilis szisztéma kiépítése több tízmilliárd forintot emészthet fel. Ezt a költséget főként a különféle NATO-programokból, kisebb részben segélyekből fedezik. A szükséges mikrohullámú átviteli berendezések, kapcsolástechnikák, végberendezések, titkosító eszközök és harcászati rádiók beszerzése még nem kezdődött el. Tavaly ősszel viszont már beindult a honvédelmi tárca 5 milliárd forintos informatikai beruházásának első, 500 millió forint értékű, a telefonközpontok beszerzésére vonatkozó szakasza. Ezt a tendert hosszas – s a politikai összetűzéseket sem nélkülöző – viták után a Siemens Rt. nyerte.
A hadseregnek természetesen más, nagyságrenddel többe kerülő haditechnikai beszerzésekre is szüksége van. Feljavításra és új gépekre szorul a légierő. Előrehaladott tárgyalások folynak ugyan újabb MIG 29-es vadászrepülők vételéről, ám nem kizárt, hogy a nagy nyugat-európai, illetve amerikai gyártók előtt is megnyílhat a magyar légtér. E kérdésben azonban egyelőre még nincs döntés. Az egyéb harcászati eszközök, mint például a harckocsik beszerzésénél valószínűleg figyelembe veszik majd a szakértői véleményeket, amelyek az egykori Varsói Szerződéshez tartozó államok – elsősorban Lengyelország, Csehország és Szlovákia – gyártóit részesítenék előnyben.
A beszerzések ütemezésénél alapvető szempont, hogy a NATO forrásai csak Csehország, Lengyelország és Magyarország teljes jogú tagsága, az áprilisi NATO-csúcs után nyílnak meg. A következő tíz évre előirányzott fejlesztésekre szánt NATO-pénz a három országra vonatkozóan nem csekély: összesen 1,3 milliárd dollár.
