Nem áll fenn a veszély, hogy a GM erősítése a közgazdasági egyetem vállalatgazdálkodási tanszékének működését veszélyezteti?
– Eddig nem volt jellemző, hogy a miniszter úr a korábbi tanszékéről csábítson el munkatársakat a tárcához, sőt én vagyok az első, akit felkért. Másrészt Chikán Attila nem hagyott fel az oktatással. Ha a miniszter tud tanítani, akkor ez számomra sem lehet megoldhatatlan feladat.
Meglepő, hogy a makrogazdasági kutatóintézet élére a vállalatgazdálkodási tanszékről kérnek fel valakit…
– Szakmailag semmi közöm azokhoz a kutatásokhoz, amelyeket a miniszter úr még az egyetemen végzett. Sőt továbbmegyek, teljesen véletlen, hogy a vállalatgazdálkodási tanszékre kerültem, szakmai tevékenységem egyáltalán nem sorolható a mikroökonómiához. A gazdaságmodellezés módszertani kérdéseivel foglalkozom, s ennek a tudományágnak nem volt tanszéke a Közgázon, sőt nem is fogadták el teljesen. Ezért – mondhatni – Chikán Attila fogadott be az egyetemre. Ide, mint gazdaságmodellezőt kért fel a miniszter úr.
Azt most már kezdem érteni, hogy miért esett a választás Önre. Azt azonban kevésbé, hogy Ön miért állt e kényes területen a kormány “zsoldjába”, hiszen pontosan a gazdasági növekedés lehetőségeinek megítélésében robbant ki a választások előtt és alatt igen parázs vita.
– Mindenekelőtt leszögezem, hogy nem szegődtem senkinek a zsoldjába. Talán azokra illik e kifejezés, akik politikai hivatalt vállalnak, de – minthogy feladatom szigorúan szakmai – ki is kérem magamnak ezt a kitételt. Ami a választások idején elhangzott gazdasági prognózisokat és a kormány ígéreteit illeti, lehet vitatni, mennyire voltak szakmailag megalapozva. Az a véleményem, hogy ezek a számok ugyanannyira voltak megbízhatóak, mint az előző kormányok és a gazdaságkutatók korábbi elemzései. Ha már a növekedést emelte ki, akkor maradjunk is ennél az adatnál: rengeteg szám volt és van forgalomban, ám ezek mindegyike megegyezik abban, hogy a “hasra ütés és az ujjszopás” keverékéből adódik. Hozzátéve egy kis – nem megvetendő – szakmai becslést. Egy prognózis sem alapult kemény tényeken, illetve ezek vizsgálatán. Ez persze nem ítélendő el teljesen, hiszen a gazdaságelemzés köztudottan a művészet és a tudomány keveréke, s egyik alkotóelem sem hagyható ki. A baj pontosan az, hogy hiányoznak a kemény adatokon alapuló elemzések a kormány és a független kutatók eredményeiből. A Gazdaságelemző Intézetnek kinyilvánítottan az célja, hogy ezt az űrt betöltse.
Pontosan ez indokolja az előző kérdésemet. Mi vonzotta e konfliktusokkal járó feladathoz?
– A válasz rendkívül egyszerű. Chikán Attila elmondta, mi a célja, s megkért, gondolkozzam el a feladaton. Egy hét alatt összeállítottam a feltételeimet tartalmazó listát. A tíz pontomból kilenc a garanciákra vonatkozott, s ezek egy kivételével bele is épültek a megállapodásunkba. Az általam kért biztosítékok lényege az volt, hogy közvetlenül a miniszter alá tartozzon az intézet, senkinek se legyen szakmai beleszólása a munkába. Én állapítom meg egy évre előre a szakmai programot, amelynek végrehajtásáért a miniszteri jóváhagyás után egy személyben én vagyok a felelős. Ezzel kapcsolatban a GM egyetlen – érthető és teljességgel elfogadható – feltétele az volt, hogy az eredményekről először a minisztérium vezetése kapjon tájékoztatást. Hangsúlyozom először, de nem kizárólagosan, mert éppen a szakmai nyitottság volt a másik fontos kikötésem.
Hol van a munka súlypontja?
– Két feladatot állítottam az intézet elé: egyrészt ki akarunk dolgozni egy általános egyensúlyelméleti makromodellt – sőt nem is egyet, hanem rögtön kettőt. Ezek elsősorban a költségvetés összeállításánál és tárgyalásánál játszanak majd fontos szerepet. Azért kell két modell, mert az egyik a mikroadatokból építkezve jut el az általános képhez, vagyis lebontható lesz ágazati és alágazati szintre, míg a másik mikromegfeleltetés nélkül készül. Mindkettő általános egyensúlyi modell lesz, amelyben a nemzetgazdaság főbb összetevői összhangba kerülnek. Ilyen átfogó modell az elmúlt húsz évben nem készült Magyarországon; lehet, hogy korábban sem, de az az időszak kívül esik a látókörömön. A másik fő tevékenységünk a gazdaságpolitika szempontjából fontos kérdések igényes vizsgálata lesz – mint például a növekedés modellezése. Ehhez a nemzetközi gyakorlatban sikeres növekedési modelleket fogjuk alkalmazni, s így májusig 6-12 hónapos, több szcenáriót a kormány rendelkezésére bocsátani.
Milyen szerepet szánnak a munkában a többi kormányzati intézeteknél működő kutatócsoportoknak?
– A kutatómunkát összehangoljuk, s ezért a GM előremutató megállapodást kötött a KSH-val az adatáramoltatástól. Így a minisztérium a hivatalnak 2001-ig átadja a külkereskedelem teljes statisztikai adatállományát, amelyet eddig a tárca fogott össze. Ugyancsak a munka minőségének javítását szolgálja, hogy a KSH kutatóintézetével az Ecostattal is együttműködünk. A Pénzügyminisztérium szakemberei – már akiket nem vittek át a Miniszterelnöki Hivatalba – nagyon színvonalas munkát végeztek a költségvetés elkészítésekor. Velük is együtt kívánunk működni, már amennyiben a napi leterheltségük ezt lehetővé teszi. S ugyanez a helyzet a Magyar Nemzeti Bank Neményi Judit vezette főosztályával is.
Mátyás László 41 éves, magyar-ausztrál állampolgár. A világ legkülönbözőbb pontjain tanult – Budapest mellett Algériában és Argentínában is járt iskolába az érettségi előtt. Egyetemi tanulmányait a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte; 1982-ben diplomázott, 1987-ben kandidált. A GM-ben januárban megkezdett munkája mellett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen és a párizsi egyetemen is dolgozik.
