Olga nett és precíz, munkája azonban szürkeségbe és sótlanságba hajlik. Mindig nehezen és sokáig gondolkodik, mielőtt valaminek nekifogna. Mégis fél; úgy érzi, előbb ki kell próbálnia mindent, üzemi körülmények közt és tényleges feladatokon. Ezért csak ritkán kell újraindítani a programjait. A végső megoldást hosszú magyarázat kíséri, mert azt tapasztalta, hogy két év múlva már maga sem érti, mire való a program, és hogyan is működik. Fizetése, presztízse közepes, egyre több idegcsillapítót fogyaszt.
Ferenc lehetetlen alak, csak líg-lóg, beszélget és hülyéskedik, feladatait pedig úgy végzi, hogy lehetőleg nem csinál semmit. Inkább elmagyarázza főnökeinek, hogy amit vele meg akarnak csináltatni, arra először is semmi szükség, másrészt úgysem tudják majd eladni. Ha pedig már sehogy sem tud kitérni előle, akkor inkább ásítva belepiszkál néhány ákombákomot egy másik, csatlakozó programba, hogy a további dumának és felesleges ugrálásnak elejét vegye. Mindenki kedveli furcsaságai meg tüskés gorombaságai miatt, mégsem csodálkozik senki, hogy végül mindenünnen kirúgják.
Azonban lássuk, mi történik velük! Nem mondhatjuk ugyan, hogy Lajos teszi tönkre a vállalatait, azok azonban valamiért mégis sorra tönkremennek. Olga cége ma is megvan, Ferencet viszont egyre nagyobb és sikeresebb cégek rúgják ki. És mindez nem is csoda, ha megfontoljuk, hogy a legtökéletesebb számítógépes program az, ami nincs. Tudniillik minél rövidebb és gyorsabb, annál jobb; minél hosszabb és körülményesebb, annál rosszabb.
E kis beszámoló az új gépek nagyon is létező mestereiről tulajdonképpen nem szolgál mást, mint hogy valamire rádöbbentse a Kedves Olvasót. Hogy mire, azt nagyon nehéz szavakba önteni. Talán arra, hogy a tradicionális gazdasági ágak válsága közepette új technikák bontakoznak ki, és ezek a megszokott viszonyokat és magatartásokat a fejük tetejére állítják. Az élet nemcsak változik, de bukfenceket is vet. Az egyszerű fizikai munka a munkással együtt úgy pusztul ki Amerikában, mint autó jöttével a ló. Az pedig megmaradt a magyar idegenforgalom attrakciójának, hogy a külföldi még ráülhet egy virtigli ló – vagy egy igazi munkás hátára.
Zendülésre bujtogatnék? Dehogy; csupán arra, hogy figyeljünk az idők szavára. A furcsaságok terjednek. Itt van bármelyik újság, amit a Kedves Olvasó a kezébe vesz. Azt hiszi, hogy megvásárolta, pedig még a papír árát sem fizette meg, amire kinyomtatták. A fotós, a nyomda, a szerkesztőség, a posta, a honorárium már tiszta ráfizetés. A médiát ma a hirdetések tartják el, a fizetett információk és dezinformációk. A legjobb üzlet egy olyan újság volna, amiben mindenki hirdet, de senki sem olvassa. De ha nem olvassa senki, akkor hirdetni sem fognak benne, szóval mégsem fog megélni, ha félrevezető és ráadásul unalmas dolgok áradnak belőle.
Talán túlságosan is bonyolulttá válik szemünk előtt mind a gazdaság, mind pedig ez az átkozott gazdaságtan. Elértéktelenedik mindaz a marhaság, amit a főiskolán a fejünkbe vertek – de még annak nagy része is, amit pedig nemrég magunk találtunk ki magunknak.
Ha ez a változás nem volna furcsán vonzó és bizsergető, el is menne a kedvünk az egésztől.
