Decemberben hatalmas vitát váltott ki a terven felül beérkezett privatizációs bevételek felhasználása.
Összességében körülbelül 100 milliárd forint sorsáról folyik a vita. A privatizációs miniszter által bejelentett 453 milliárd forintnyi bevételből ugyanis 150 milliárd az 1995-ös, 100 milliárd forint pedig az 1996-os költségvetési törvény alapján a költségvetést illeti. A privatizációs szervezet fenntartása és egyéb költségei további 100 milliárd forintot emésztenek fel, ezek után marad a vitatott 100 milliárdos összeg.
Önmagában a költségvetési törvényeknek megfelelő teljesítés is okoz némi gondot, hiszen az hirtelen hatalmas pénzmennyiséggel duzzasztja fel a költségvetés forgóalapját. Elvileg ebből a pénzből a költségvetés folyó finanszírozásához is hozzá lehetne járulni. Azaz az Államadósság Kezelő Központ ez esetben mindaddig nem bocsátana ki újabb állampapírt, amíg arra nem feltétlenül lenne szükség. Szakértők szerint azonban ez a megoldás azzal a kockázattal járna, hogy “szétverné” a magyar állampapírpiacot, amely pedig mára nemzetközi elismerést vívott ki magának.
Szintén az állampapírpiac zavarását jelentené az a megoldás, ha ez a szervezet állampapír-visszavásárlási akcióba kezdene. Ezzel ugyanis csak felverné a papírok árát, ráadásul olyan pénzmennyiséget zúdítana a gazdaságra, amelyre már a likviditás szűkítése érdekében a jegybanknak kellene a maga sajátos eszközeivel reagálnia.
A privatizációs bevételeket indokolt tehát minél nagyobb mértékben az MNB-nél nyilvántartott adósságállomány csökkentésére fordítani.
Szakértői becslések szerint 100 milliárd forintnyi adósságcsökkentéssel legalább a jegybanki alapkamatnak megfelelő összegű kamatkiadást, azaz mintegy 28 milliárd forintot lehet megtakarítani.
Annak eldöntése persze, hogy a privatizációs bevételeket mire használják fel, valójában gazdaságpolitikai – és persze jelesül politikai – kérdés (lásd erről még Bokros, Horn, Nagy című kiemelt írásunkat a 18. oldalon, valamint Nézőpont rovatunkat!). Éppen ezért megfontolandó, hogy amennyiben 100 milliárd forintnyi privatizációs bevételt elköltenek – akármilyen hasznos fejlesztési vagy tiszteletre méltó szociális célra -, az a konszolidált államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányára is hatással van. Ekkora összeg körülbelül 1-1,5 százalékponttal növeli az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányát. Az IMF készenléti-hitelmegállapodás feltétele pedig közismert: legfeljebb 4 százalék.
