25 éve, egészen pontosan 1999. szeptember 29-én jelent meg a Sony első PlayStationjére, és indult világhódító útjára a Tony Hawk’s Pro Skater – azaz a THPS – legelső verziója.
A játék, ami olyan nagyot szólt, hogy az egy évvel később kiadott második részével együtt 2000-ben már a világ minden pontján felkerült az év legsikeresebb videójátékainak top 10-es listájára – és ezzel beindított egy azóta 20 részesre duzzadó, több milliárd dollár bevételt termelő franchise-t. Úgy, hogy közben egy új műfajnak, az extrémsportjátékoknak is megadta a kezdő löketet.
Míg az első rész megjelenése idején még teljesen komolyan írták ki falakra, nyomták matricákra vagy pólókra a deszkás fiatalok: „Skateboarding is not a crime”, ma már annyira a mainstream része lett a sport, hogy senki nem hirdetné iróniamentesen, hogy
a gördeszkázás nem bűn.
A korszellem megváltozásában kulcsszerepe volt a játék névadójának, a világ talán legismertebb extrém sportolójának, Tony Hawknak – azaz a Madárembernek –, aki hiába szenvedett már nagyon sok súlyos sérülést deszkázás közben, 56 évesen sem tervezi, hogy felhagyjon a szenvedélyével.
Tony Hawk – aki egyébként a napokban lett nagypapa – ugyanis nemcsak a nevét adta a játékhoz, hanem a szaktudásával is segítette a fejlesztőket. Sőt: a gurulgatás hátterében szóló számok listáját is ő találta ki az autentikusság jegyében – amivel több generáció zenei ízlésére is komoly hatást gyakorolt, ezzel megváltoztatva a punk műfaját. Hiszen több millió ember lehet a világon, aki a Neversoft fejlesztőcsapat átszúrt szemgolyós logója után, a THPS intrójában hallott először Dead Kennedys számot, vagy a hangárban berobbanva találkozott a ska-punk műfajával, a Goldfinger klasszikusának, a Supermannek köszönhetően.
Utóbbi egyébként annyira hozzánőtt a játékhoz, hogy még maga Tony Hawk is megtanulta elénekelni, és a Tony Hawk’s Pro Skater világhódító útját – a videójátékfejlesztők és a játékban szereplő profi gördeszkások visszaemlékezéseivel – bemutató 2020-as dokumentumfilmjének címéhez is kölcsönvették a refrénje egyik sorát. (A Pretending I’m a Superman: The Tony Hawk Video Game Story az Apple TV+ kínálatában érhető el.)
Beadta a 900-ast, majd bankot robbantott
Az 1999-es év más miatt is emlékezetes volt Tony Hawk számára: ezen a nyáron rendezték meg az extrém sportok olimpiájának tartott, pár évvel később már a tematikus csatornán hazánkban is közvetített sportesemény, az X Games ötödik felvonását San Franciscóban.
Tony Hawk legendás kitartása – azaz a tizenegy hatalmas zakó és az azt követő sikeres földetérés – olyan nagyot szólt, hogy rögtön bele is kellett rakni a megjelenése előtt három hónappal már csak az utolsó simításokra váró játékba.
Az egyik játékfejlesztő cég, az Activision ekkor még ki is akarta vásárolni félmillió dollárért Tony Hawkot, de a sikerei csúcsán lévő gördeszkás élete legjobb üzleti döntését meghozva nem élt a lehetőséggel. És azóta több tíz millió dollárt kereshetett a játékokból befolyó jogdíjakból.
A Madárember egyébként saját bevallása szerint nem azért mondott nemet a kivásárlásra pár évvel korábban, mert akkora lehetőséget látott a játékban, hanem, mert úgy érezte, hogy jó úton jár a karrierje, és megengedheti magának, hogy nemet mondjon annyi pénzre, amennyit addig még sose látott.
Persze az ajánlat miatt sejthette, hogy valószínűleg nagyobb siker lesz a játék, mint amire először számított. Ő ugyanis már azzal is elégedett lett volna, ha a gördeszkásoknak tetszik a termék annyira, hogy páran PlayStationt vegyenek maguknak emiatt. Arra viszont egyáltalán nem gondolt, hogy a nagyközönség is ennyire imádni fogja, amit összehoztak.
De nemcsak ő, hanem a játékfejlesztő cégek sem tudták először, hogy micsoda aranybányára bukkantak. Az Activisonnél abban bíztak, hogy 250 ezer CD-t fognak tudni majd eladni az első részből, a Neversoftnál pedig abban, hogy annyira sikeres lesz a THPS, hogy az Activision majd folytatást is akar csinálni hozzá.
Azonban a játék sikere az összes résztvevő elvárásait felülmúlta: a folytatásokkal együtt egy több mint egymilliárd dollárt termelő franchise-zá vált, ami a sportvideójátékok között is az egyik legnépszerűbb sorozatnak számít mind a mai napig.
A kezdetek: Bruce Willisből Tony Hawk, az apokalipszisből skatepark
Az 1980-as években induló, és akkor már veterán játékfejlesztő cégnek számító Activision először egy Apocalypse című, 1998-ban piacra dobott videójátékon dolgozott együtt a pár évvel korábban alapított Neversofttal. Ez arról szólt, hogy egy Bruce Willisről mintázott karakterrel kellett megakadályozni a világvégét.
A különös elképzelés, hogy egy mozikban bemutatott film nélkül egy hollywoodi sztár vendégszereplésével csinálnak egy játékot, természetesen nem jött be, csúfos bukás lett a vége.
Az Activision vezetőit viszont lenyűgözte, hogy a Neversoft munkatársai kilenc hónap alatt összedobták a játékot, aminek szerintük sem volt sok értelme, de szerződés kötelezte őket az elkészítésére. Ezért az esések után felálló, és újra próbálkozó deszkásokhoz hasonlóan a két játékfejlesztő cég is folytatta, mert annyira bíztak a közös munkában.
És közben hozzájuk is eljutott az a pletyka, miszerint Tony Hawkot majdnem sikerült bevonnia egy konkurens vállalatnak, a Grand Theft Auto-sorozatot is megalkotó Rockstar Gamesnek a saját gördeszkás játékukhoz, a szintén PlayStation-ön kiadott Thrasher: Skate and Destroy-hoz.
Mivel utoljára a nyolcvanas években készültek otthon is játszható gördeszkás videójátékok, és egyik sem volt túl autentikus, ezért az Activision és a Neversoft a Sega Top Skater nevű játéktermi gépéből inspirálódva szintén elkezdett egy ilyen játékot fejleszteni, hogy majd ők nyerhessék meg maguknak a Madárembert. Aki teljesen nyitott volt a gördeszkázás élményét rendesen visszaadó videójáték ötletére, hiszen gyerekkora óta maga is rendszeresen videójátékozik.
Azonban az Activision és Tony Hawk első megbeszélése kis híján kudarcba fulladt: ahelyett, hogy egyből megmutatták volna neki a fejlesztés alatt álló játék legelső változatát, egy hosszú és száraz Power Point prezentációt kapott az üzleti tervről, amitől halálra unta magát. Pedig, amikor betoltak egy tévét egy feltört PlayStationnel, rögtön megtörtént a csoda.
Bemutatták nekem a motort, amiben akkor még Bruce Willis volt a karakter, aki csak néhány alaptrükköt tudott. Azt hiszem, volt benne ollie és kickflip, illetve 180 fokos fordulatot is lehetett vele csinálni a levegőben. Valamit nagyon jónak éreztem benne, de nem tudom megmagyarázni, hogy mit. Egyszerűen tudtam, hogy így sokkal szórakoztatóbb játszani, és a tapasztalataimmal, az erőforrásaimmal olyasmit tudok csinálni, ami hitelesen képviseli a gördeszkázást. Nem volt licitháború – szinte azonnal aláírtam nekik
– emlékezett vissza Tony Hawk arra, hogyan találkozott először a róla elnevezett játék legelső változatával, amiben akkor még egy hátán gépfegyvert viselő akcióhőssel lehetett trükközni az apokaliptikus környezetbe csak úgy bedobált félcsöveken és egyéb tereptárgyakon.
A gördeszkázás hiteles képviselete pedig olyan jól összejött nekik, hogy a Tony Hawk’s Pro Skater már a megjelenése előtt kivívta a deszkás társadalom elismerését. Tony Hawk ugyanis annyira biztosra akart menni, hogy a játék kalózváltozatát elküldte több deszkás barátjának is – így a szubkultúra Los Angeles-i képviselői már akkor „A Játékként” hivatkoztak rá, amikor még ki sem adták. A többi pedig már videójáték- és sporttörténelem.
