Meghittség, szeretet, béke: ezekről szól a legnagyobb keresztény ünnep, a karácsony, pontosabban ezekről kellene szólnia. Karácsonykor azonban történnek szörnyűségek is, melyek az ünnepi háttér miatt még borzalmasabban hatnak, mintha az év bármely más napján követték volna el őket. Nem véletlen, hogy annyi emlékezetes krimi játszódik az ünnepek alatt. A Newsweek és az Icon gyűjtéseit felhasználva mi nem fiktív, hanem valós karácsonyi bűnügyek nyomába eredtünk.
A családi tragédia, amire vállalkozás épült
Néhány nappal 1929 karácsonya előtt a kilenctagú észak-karolinai Lawson család felkerekedett és bement a városba. Mindenki új ruhákat kapott, majd a fényképészhez siettek, hogy családi portrét készíttessenek. Később sokan mondták, szokatlan, hogy egy vidéki munkáscsalád így szórja a pénzt, ám mások rögtön rávágták, hogy Charlie Lawson két évvel korábban vásárolt farmja remekül ment, ennyit bőven megengedhettek maguknak az ünnepek előtt.
Charlie Lawson és Fannie Manring 1911-ben házasodott össze. A férj 25, a felesége 19 éves volt. Az észak-karolinai Germantonban telepedtek le, a gyerekek jöttek sorban egymás után: 1929 végzetes karácsonyán Arthur 19, Marie 17, Carrie 12, Maybell 7, James 4, Raymond 2 éves volt, a legkisebb, Mary Lou pedig alig négy hónapos. Lawsonéknak volt még egy fiuk, William, aki 1920-ban, nem sokkal a hatodik születésnapja után meghalt egy betegségben.
Lawsonék dohányfarmokon dolgoztak, később dohányföldeket vettek bérbe, majd sikerült annyi pénzt megtakarítaniuk, hogy 1927-ben megvehették a saját farmjukat.
Arthur Lawson 1929. december 25-én néhány elintéznivaló miatt bement a városba. Míg távol volt, az apja az egész családot lemészárolta, majd önmagával is végzett.
Charlie Lawson először Carrie-t és Maybellt lőtte agyon, akik a nagybátyjukhoz és a nagynénjükhöz indultak. Az apjuk a dohányszárító pajta mellett állt lesben a sörétes puskájával, majd amikor a lányok lőtávolba értek, tüzelt. Hogy biztos lehessen a dolgában, Charles egy tompa tárggyal, talán a puskatussal többször fejbe is ütötte őket.
A családfő aztán visszaballagott a házhoz és agyonlőtte a tornácon üldögélő feleségét. A fegyverdörrenés hangjára a legidősebb lány, Marie sikítozni kezdett, a két kisfiú, James és Raymond pedig megpróbált búvóhelyet keresni. Charles mindhármukat megölte. A férfi nem kegyelmezett a négyhónapos Mary Lounak sem, egy tompa tárggyal agyonütötte a babát, majd bevette magát a közeli erdőbe.
Charles Lawson órákig bolyongott a fák között, kezében a puskával. A farmot már ellepték a kíváncsiskodók, amikor eldördült a lövés, amivel Charlie Lawson kioltotta a saját életét is. Arthur Lawsonnal együtt egy rendőr is a hang irányába futott.
A családfő testét egy nagy fa alatt találták meg. A lábnyomok alapján Charles számtalan kört írt le a fa körül, mielőtt végzett magával.
A tragédia a helyi folklór része lett, népdalok, balladák örökítik meg a történetet. A karácsonyi mészárlást egyedül túlélő Arthurnak sem adatott hosszú élet: motorbalesetben halt meg 1945-ben, 35 éves korában. A feleségét és négy gyermekét hagyta hátra.
A karácsonyi mészárlást követően beindult a pletyka és a találgatás. Charles néhány hónappal korábban csúnya fejsérülést szenvedett, voltak, akik úgy gondolták, akkor változott meg valami az elméjében, ez vezetett a mészárláshoz. A férfi agyát azonban megvizsgálták a halála után és nem találtak rajta semmilyen kóros elváltozást.
Makacsabbul tartotta magát a pletyka, hogy Charlie Lawson hosszabb ideje vérfertőző kapcsolatot folytatott legidősebb lányával. Marie teherbe esett az apjától, aki rettegett, hogy mi lesz, ha a titok napvilágra kerül.
A családot közös sírba temették. A sírkőre Charles neve fölé szabadkőműves-jelképet faragtak, ami további találgatásoknak biztosított táptalajt. Bár Lawsonék házát már rég lebontották, Germanton környékén megmaradt a hiedelem, hogy Charlie Lawson szelleme minden karácsonykor visszatér kísérteni.
Az ételfutár rejtélye
Paul Logan egy kínai étterem autós futárja volt az angliai Durham megyében fekvő Blackhillben. A 25 éves, kétgyermekes apa 1993. december 23-án is dolgozott. Este egy megrendelést kellett kiszállítania a várostól távolabb eső Blue House Farmra, de amikor bekopogott az ajtón, kiderült, hogy átverés történt, a farmon élő család nem rendelt ételt.
Logan bosszúsan indult vissza a bekötőút kereszteződésénél hagyott autójához.
A család aggódott, hogy valami baj történhetett, ezért hajnali negyed háromkor felhívták a rendőrséget.
Paul Logan holtteste mintegy 45 méternyire a háztól, a vastag hóban feküdt. Nem a hideg végzett vele, hanem a fejére mért ütések. A northumbriai rendőrség a gyilkosság óta eltelt három évtizedben nem került sokkal közelebb a rejtély megfejtéséhez.
Logan szülei 2003-ban 10 ezer font (közel négy és félmillió forint) jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek, de senki sem jelentkezett a pénzért. Később a rendőrség is megpróbálkozott ugyanezzel, ők már 50 ezer fontot (több mint 22 millió forintot) ajánlottak fel, de semmire sem jutottak vele.
A nyomozást vezető Ian Sharp főfelügyelő 2021-ben azt nyilatkozta, a rendőrség sohasem fogja feladni Logan gyilkosainak felkutatását. A nyomozó azt mondta, biztos benne, hogy a fiatal férfi egy alaposan kitervelt gyilkosság áldozata lett, amit több ember követett el.
A tűzben köddé vált gyerekek
A huszadik század egyik legnyugtalanítóbb, máig megoldatlan rejtélyének főszereplője öt gyerek, akik 1945-ben meghaltak vagy eltűntek egy tűzvészben. Az előbbi valószínű, de ebben az ügyben szinte semmi sem biztos.
Giorgio Soddu 1895-ben született Szardínia szigetén, majd 1908-ban, 13 évesen, az egyik bátyjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. A testvér már a New York-i kikötőben úgy döntött, inkább hazamegy, de Giorgio Amerikában maradt. George Sodder néven először építkezéseken, vasútépítéseken dolgozott, vizet és szerszámokat hordott a felnőtt munkásoknak, aztán megtanult teherautót vezetni, majd saját fuvarcéget alapított. A nyugat-virginiai Fayetteville-ben telepedett le, ahol rengeteg olasz bevándorló élt.
Egy olasz boltos lányát, Jennie Ciprianit vette el, aki szintén gyerekkorában hagyta el az óhazát. Kilenc gyerekükkel Fayetteville-től mintegy 3 kilométernyire, egy nagy, kétszintes faházban éltek, amikor 1945 karácsonyán megtörtént a tragédia.
December 24-én éjjel ütött ki tűz Sodderék házában. A lángok gyorsan terjedtek, a házaspár és négy gyerek ki tudott menekülni, de öt gyerek, a 14 éves Maurice, a 12 éves Martha Lee, a 10 éves Louis, a 8 éves Jennie Irene és a 6 éves Betty Dolly azonban az épületben reked. A legidősebb fiú, Joe nem volt otthon, az amerikai hadsereg katonájaként még Európában állomásozott.
A hatóságok maradványok híján is kiadták a halotti bizonyítványokat, január 2-án pedig eltemettek öt üres koporsót a városi temetőben.
A Sodder-házat elpusztító tűzvészt furcsa körülmények egész sora teszi rejtélyessé. Közvetlenül a lángok elszabadulása előtt a család kapott egy fura telefonhívást, ám később a tűzoltókat már nem tudták kihívni, mert az egész környéken süketek voltak a vonalak. Amikor George kívülről akarta kimenteni a házból a gyerekeit, sehol sem találta a létrát, amelyik mindig ugyanott állt. Két teherautó állt az udvaron, amikor a családfő azokat akarta a mentéshez használni, egyik sem indult be, holott előző nap még mindkettő kifogástalanul működött. A ház körül lévő összes vödörben fagyott volt a víz, így nem lehetett oltásra használni, pedig ilyesmi korábban sohasem történt, hiszen még a gyerekek is tudták, hogy a télen nem szabad vizet hagyni a vödrökben.
Sodderék biztosak voltak benne, hogy szándékosan gyújtották fel a házukat. Azt is sejtették, hogy talán azért, mert George többször is becsmérlően beszélt a fasizmusról és Mussoliniről. A hatóságok azonban azzal zárták le az ügyben indult vizsgálatot, hogy a tüzet elektromos rövidzárlat okozta.
Kétségbeesetten keresték őket, magas jutalmat tűztek ki, mivel a hatóságokban nem bíztak, magánnyomozókat béreltek fel. Bár többször is úgy tűnt, sikerült áttörést elérni, a nyomok mindig zsákutcába vezettek. Volt, hogy a magánynyomozó is nyomtalanul eltűnt. Ha részletesebben is olvasna a máig megoldatlan rejtélyről, kattintson ide!
Álmodj, királylány
A gyerek-szépségkirálynő JonBenét Ramsey meggyilkolása volt az 1990-es évek leghíresebb, legrejtélyesebb és legfelkavaróbb bűnügye az Egyesült Államokban. A hatéves kislány a coloradói Boulderben élt a szüleivel és a bátyjával. Az apja, John, sikeres üzletember volt, aki egy szoftvercéget vezetett, amely a hadiipari óriás Lockheed Martin leányvállalata lett. Az anyja, Patricia korábban szépségkirálynő volt, és már egészen kicsi korától kezdve megszállottan hurcolta a lányát különböző gyerek-szépségversenyekre.
JonBenét 1996. december 25-én éjjel tűnt el. Az anyja azt mondta, csak másnap kora reggel tűnt fel neki, hogy nincs meg a kislánya, amikor talált egy
A levél meglehetősen furcsa volt. Kézzel írták, több mint két és fél oldalt töltött be. A noteszlapok és a toll, amivel írták, John Ramsey dolgozószobájából származott. Egyetlen szakértő sem látott még korábban olyat, hogy emberrablók ennyire hosszú levelet írjanak az emberrablás helyszínén, amit igyekezniük kellene minél hamarabb elhagyni. Az üzenet szövegét mintha különböző akciófilmekből és krimikből ollózták volna össze. Természetesen az is bele volt írva, hogy a kislányt megölik, ha a család értesítené a rendőrséget, Patricia azonban december 26-án, nem sokkal reggel hat előtt bejelentette a kislánya elrablását.
Mivel JonBenét halálának idején csak a szülei és a kislány 9 éves bátyja, Burke voltak otthon, hamarosan a lehetséges gyanúsítottak listájának élén találták magukat. Ám a nyomozók soha nem találtak annyi bizonyítékot, amennyivel bíróság elé állíthatták volna a házaspárt. Elsőre például szinte biztosnak tűnt, hogy a zsarolólevelet Patricia Ramsey írta, ám hat független írásszakértő is azt mondta, kizárt, hogy a levél a nő műve.
Ez azt a teóriát erősíti, hogy egy idegen hatolt be a házba és ölte meg a kislányt, de a nyomozóknak fogalmuk sincs, hogy ki lehetett. Csak erős gyanú volt, hogy a kislány, aki a szépségversenyek miatt gyakran jelent meg a médiában felnőttes ruhákban és kisminkelve, a szexuális bűnelkövetők célpontja lehetett.
Kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények miatt tartóztattak le 2006 augusztusában egy John Mark Karr nevű, 41 éves, amerikai tanárt a thaiföldi Bangkokban. A férfi bevallotta, hogy ő gyilkolta meg JonBenét Ramseyt, ám a vallomásában csak olyan részleteket említett meg a bűnügyről, amiket a sajtóból is tudhatott és a DNS-e sem egyezett meg a helyszínről származó mintával. Karr célja valószínűleg az lehetett, hogy kiadják az Egyesült Államoknak, így ne egy pokoli thaiföldi börtönben kelljen letöltenie a büntetését.
Közülük már csak ketten élnek, Patricia Ramsey 2006-ban meghalt petefészekrákban. John Ramsey később újra megnősült, Michiganben él az új feleségével. A fia, Burke 2009-ben lediplomázott, majd a technológiai iparban helyezkedett el, csendes, hétköznapi életet él. Ha részletesebben is kíváncsi a hátborzongató ügy részleteire, kattintson ide!
Gyilkos mikulás
Mi lehetne hátborzongatóbb egy meghitt karácsony estén, mint egy kegyetlen, őrült tömeggyilkossá változó télapó? A kaliforniai Covinában, 2008-ban ez is megtörtént. Az elkövető nem hirtelen felindulásból cselekedett, hónapok óta készült a mészárlásra, mikulásjelmezét már nyáron megvásárolta.
A 8 éves Katrina Yuzefpolsky izgatottan szaladt ajtót nyitni, mielőtt bárki bármit is mondhatott volna. Amint kinyílt az ajtó, a Télapó egy 9 mm-es félautomata pisztollyal arcon lőtte a kislányt.
A mikulásruhás támadónál három pisztoly volt, melyekkel módszeresen lövöldözni kezdett a fejvesztve menekülő családtagokra, majd a magánál hurcolt ajándékcsomagból egy házilag barkácsolt, gázolajjal működő lángszórót vett elő, lángba borította a házat, és elviharzott. Az épület 12-15 méteres magasságig felcsapó lángokkal égett, a helyszínre érkező 80 tűzoltónak csak másfél óra alatt sikerült eloltania.
A brutális mészárlást a 45 éves Bruce Jeffrey Pardo követte el. Elsőszámú célpontjai a volt felesége, Sylvia, illetve az anyósa és az apósa voltak. Ők voltak azok, akiket azonnal agyonlőtt, amikor bejutott a házba. Prado és a Sylvia 2004-ben ismerkedtek meg és 2006 januárjában házasodtak össze. A házasságuk már az első év végére megromlott, valószínűleg az anyagiak miatt: a férfi egyetlen cent erejéig sem volt hajlandó közösséget vállalni a feleségével, ragaszkodott hozzá, hogy mindent külön fizessenek.
Prado a válóper során is azt sérelmezte, hogy bíróság arra kötelezte, fizessen házastársi támogatást a volt feleségének. A villamosmérnökként dolgozó férfi azt mondta, Sylviának semmi szüksége az ő pénzére, hiszen a szüleinél lakik, nemrég drága autót vett magának, eljár Las Vegasba kaszinózni és gyakran fordul meg drága éttermekben is. A bíróság akkor függesztette fel a havi apanázsról szóló ítéletét, amikor Pradót kirúgták a munkahelyéről, miután a felettesei rájöttek, hogy trükközik a túlórákkal. A férfi azonban még így is tartozott 10 ezer dollárral (kb. 3,4 millió forinttal) a volt feleségének, aki megtarthatta a jegygyűrűjét és a közös kutyát.
Úgy tervezhette, hogy megszökik, hiszen érvényes repülőjegy és 17 ezer dollár (közel 6 millió forint) készpénz volt nála, de a mészárlás helyszínétől nagyjából 50 kilométernyire, a testvére házában maga ellen fordította egyik fegyverét és öngyilkosságot követett el. Valószínűleg azért, mert a házilag barkácsolt lángszóró neki is súlyos égési sérüléseket okozott.
Három évvel később, egy iráni származású texasi férfi követett el kísértetiesen hasonló mészárlást. Miután elveszítette az állását, anyagilag padlóra került, majd a házassága is tönkrement, az 56 éves Aziz Yazdanpanah karácsony este, Mikulásnak öltözve lőtte agyon a volt feleségét, két közös gyereküket és három további családtagot, majd önmagával is végzett.
A ballada
Nick Cave, The Clash, Ike & Tina Turner, James Brown, Bob Dylan, Neil Diamond, hogy csak néhányat említsünk azok közül, akik feldolgozták az egyik leghíresebb amerikai népdalt, a Stagger Lee-t.
A ballada egy valóban megtörtént, karácsonyi gyilkosság történetét meséli el. Stagger Lee egy afro-amerikai strici, Lee Shelton beceneve volt, aki a XIX. század végén vitt jó jövedelmező vállalkozást St. Louisban.
Shelton 1895 karácsonyának estéjén a Bill Curtis Saloonban a St. Louis-i alvilág egy másik jól ismert alakjával, Billy Lyonssal poharazgatott. A két férfi között állítólag volt némi üzleti ellentét és politikai nézeteik is eltértek. Akárhogy is, Shelton és Lyons vitatkozni, majd veszekedni kezdett.
Amikor Lyons később belehalt a sérüléseibe, Sheltont letartóztatták. Nem volt ez semmilyen tekintetben ritka, vagy kirívó gyilkosság a korabeli Amerikában, mégis két évvel később, amikor Lee Shelton tárgyalása zajlott, már futótűzként terjedt az esetet megörökítő dal. Senki sem tudja, hogy ki írta és miért, de a ballada népszerűsége azóta töretlen.
Shelton Lee-t egyébként 1897-ben elítélték Billy Lyons meggyilkolásáért, de 1909-ben kegyelmet kapott. Nem sok időt töltött azonban szabadlábon, két évvel később egy fegyveres rablás miatt ismét rács mögé került, majd börtönben halt meg, 1912-ben.
