Húsvéthétfő, a berúgás nemzeti ünnepe

Szeretem a húsvétot, akkor is, ha olyan korán van, mint idén. Gyerekként is szerettem, az első tavaszi ruha, az első tavaszi szandál, végre napsütés és kék ég, jácintillat és harapós a levegő. Minden évben mentünk barkát szedni, téptük a füvet a nyuszi fészkének, később a csavart fűz ágáról húztuk a kérget, festettük a tojást, vártuk a foszlós kalácsot.

A locsolást sosem szerettem. A sokféle olcsó és büdös kölnitől megfájdult a fejem, és szívesebben játszottam volna a napsütésben, mint várjam a locsolókat. Untam. Ráadásul sosem jött el a titkos szerelmem, ami nyolcévesen is frusztráló. Amint lehetett, összebeszéltünk a barátnőkkel, kocsiba ültünk és elmentünk kirándulni. Szálkára, a tóhoz. Orfűre. Bárhova, el otthonról.

Nem csak az olcsó kölnik elől menekültünk. A berúgás nemzeti ünnepe elől is. Húsvéthétfő elől.

És most is menekülőre fogom. Ma már a kislányunk miatt. Nem akarom, hogy pálinkától bűzlő régi kedves szomszédok, ezer éve nem látott ismerősök, akik megtudták a piacon, hogy itthon vagyunk, kapatos szegről-végről rokonok félig beállva csipkedjék az arcát, hogy „mi van husom”, meg azt kérdezgessék tőle, hogy mi van az óvodában. Egyszerűbben megfogalmazva: nem akarom, hogy a magyar keresztény húsvéti ünnepkörből az legyen az első élménye, hogy a bácsik berúgnak, mint az albán szamár és tántorogva idétlen vagy trágár versikét mondanak, a lányok meg jó pofát vágnak mindehhez, nem pedig azt mondják, hogy köszönöm, ebből nem kérünk.

Részeg vagyok rózsám, mint a csap

De Magyarországon erről sem illik beszélni, Magyarországon egyáltalán nem illik az alkoholról beszélni.Magyarországon a berúgás, meg az, hogy valaki bírja a decit, az felnőtté avatási szertartás. A pálinkának nagyobb kultusza van, mint a Szent Korona tannak, persze ez is ilyen magyarkodássá vált, pedig az önjelölt vegyigyümisek elbújnának, ha megkóstolnának egy-két házit a Vajdaságból. Magyarországon a részegség vicces vagy tabu. Attól függ, hogy közösségi oldalon hirdetik hitelesnek minősített oldalak, hogy „a feles a gyengék decije”, vagy nyugalmazott tanárnők húzzák meg otthon a bugyik közé rejtett vodkásüveget. Az nem csinál szagot, ha utána mégis le kell ugrani a henteshez vagy a zöldségeshez.

Onnan tudjuk, hogy a férfiak bebasznak húsvétkor, hogy a rendőrség országos razziát rendel el a húsvét teljes időtartamára és ezt bemondják a tévében. Mindegyik híradóban. Persze az is lehet, hogy a biztonsági övre meg az eüdobozra hajtanak, csak én vagyok rosszindulatú. És persze az is nyilvánvaló, hogy az én családom, az én mikrokörnyezetem és az én baráti társaságom ilyen, bezzeg mások ‘órbaszájba’ a templomba vannak húsvétkor, ha meg nem, azt számolgatják, hány órája fekszik Krisztus halva. És azt, mikor nyit a teszkó, mondtam anyádnak, hogy vegyen még két kiló kenyeret, de beszélhetek én, épp olyan hülye, mint az anyja, most meg nem tudok mit vágni a sonkához.

A medve nem játék, de a sör ital

Másoknál olyan sincs, hogy locsoláskor elkezdik kínálgatni a tizenkét éves gyereket, ugyan már, egy pohár nem árt meg. Ne legyen már puhapöcsű, mit fog szólni az apja, ha elmesélik neki? Na, hát férfi vagy-e, he? Jól van, hát, ha pálinkát nem akar, akkor legalább egy sört. Magyarországon a sör az ivóvízzel egy kategóriába sorolt ital, így a pálinka után rögtön ez következik a tökösségi listán.

A sörözés társadalmilag is elfogadott. Vidéken a rendes ember még mindig az, aki „nem iszik, nem dohányzik, dolgozik”. Azt az asszony sem bánja, ha az ember a hét egy-egy napján beugrik munka után a kocsmába meginni egy-egy sört, természetes, sőt, megérdemli, amennyit dolgozik. Hadd menjen, más szórakozásra úgyse telik. Ha ugyanez a rendes ember néhány felesre ugrana be, ferde szemmel néznének rá. Akkor inna. A sör reklámozása is erősíti a sztereotípiákat: az egyre fiatalabb korosztályt célzó filmek előszeretettel ábrázolják a férfiakat közkedvelt, tetszetős, egyenesen „macsó” tevékenységek folytatása közben, vagy a sör iránti imádatot eltúlozva, humorosan bemutatva, így tovább erősödik az a kép, sörözni veszélytelen, könnyed és szórakoztató, tartalmas időtöltés. Ha sört iszol, magányos sem vagy: vannak barátaid, akikkel ki tudsz ülni a tópartra, hogy bámuld a csajokat, ha sört iszol, társasági vagy, van életed.

Sört ide, bort ide, te szép barna lány, az anyád!

A sörrel kapcsolatban elképesztő sztereotípiák tartják magukat. Az első és legfontosabb, hogy a sör nem alkohol. Pedig az. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a sör: malátából, valamint pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidban dús, általában alkoholtartalmú ital. Aztán a másik, hogy a sörtől nem lehet berúgni. De, be lehet, mivel alkohol. Az ittasság az egészséges szervezet válaszreakciója az elfogyasztott alkoholra. Ezek lehetnek pszichés, vegetatív tünetek. Legyenek erősek, olyan fokozat, hogy szalonspicc, nem létezik, ha tehát kipirult arccal kissé szaporábban veszik a levegőt, máris alkoholos befolyásoltság alatt állnak, nem feltétlenül a pupillamerev tekintettel magzatpózba gömbölyödés jelenti azt, berúgtunk.

A sörtől nem lehet meghízni. De igen.

Ha hetente két-három pohár sört fogyasztunk, ugyanúgy nem hízunk el, mintha hetente jóízűen megeszünk egy szelet fehér kenyeret. A nagy mennyiségben fogyasztott sör azonban jelentős kalóriát tartalmaz, a benne levő B-vitaminok pedig igen jó étvágygerjesztő, roboráló hatásúak. Az alkohol egyébként is étvágyat csinál, így, ha az elfogyasztott sörtől nem is, az utána pár órával menetrendszerűen jelentkező zabarohamtól biztosan hízunk.  Végül, de nem utolsósorban: nincs jobb a dögmelegben és futás (edzés) után egy pofa hideg sörnél. Persze, csak ésszel. A sört azonban ne a szomjúság csillapítására használjuk, hiszen az alkohol vízhajtó hatású. A dehidratáltság miatt ébredünk macskajajosan kiszáradt szájjal, sajgó fejjel. A nagy melegben fokozottan izzadunk is, ezért nagyon fontos, akármennyire csábító, strandon, kerti munkák alatt, közös főzésekkor, fesztiválozás közben fogyasszunk a sör mellé vizet is, lehetőleg egy pohár sör, egy pohár víz adagolással.

Egy sör nem sör, két sör fél sör

De jártathatom én a számat, annyit ér, mint halottnak a csók, ha nem segítenek sem az egészségügyi szervezetek, sem az orvosok, hiszen a „mértékletes alkoholfogyasztás” nincs definiálva. Próbálják ugyan alkoholegységekkel magyarázni, mit jelent mértékletesnek lenni , azaz milyen mennyiségű alkohol elfogyasztása tolerálható (nőknél 14, férfiaknál 21 a heti „megengedett” egység, ahol egy egység 425 ml világos vagy 285 ml barna sör, mindez úgy, hogy két alkoholmentes nap is legyen).

Férfiak esetében ez kilenc liter, azaz 18 üveg sör. Napi két és fél üveg, ha az alkoholmentes napokat nem tartjuk be. Vagy hétvégén sok, nézőpont kérdése. A két és fél az mindjárt három, azt meg sem érezzük, egyébként is egy sör nem sör, két sör fél sör, négy sör egy sör, de egy sör nem sör, ám az igazi probléma ezzel az, nem mindegy, ki és milyen állapotban fogyaszt sört (alkoholt). Az alkohol hatása egyénileg változó, számít tehát, hogy egy hetvenkilós férfi fogyaszt el négy üveggel, vagy egy százhúsz kilós, ahogy az is, milyen testi-lelki állapotban vagyunk. Éhgyomorra, fáradtan, idegesen, kimerülve más az alkohol hatása, mint egy jóízűen, jó kedéllyel elfogyasztott pohár söré a csülkös pacal után. Tőlem persze mindenki annyit iszik, amennyit akar, arra fogja, amire akarja – semmi savam nincs – de én inkább felülök a bringára és kitekerünk Ósükösdre.

Húsvéthétfőn, a berúgás magyar nemzeti ünnepén.