Élet-Stílus
lángos (Array)

Mit eszik a magyar, ha végre nyaral?

Hódos Hajni
Hódos Hajni

állandó háttérzaj. 2015. 07. 21. 07:00

Jó, hát tudjuk, hogy Ön egy gourmand. Én is az vagyok amúgy, de a Balatonon hekket eszek karéj kenyérrel és uborkával. 

 

A mamám az indulás előtt két héttel kezdte meg a „jajLányommitesztekottozást”. Ez annak tudatában volt csak elviselhető, hogy március-áprilisban tettlegességig fajuló vitánk volt a „Hajni veteményese” (ld. Tilos az Á az értelmező kéziszótárban) feliratú, NATO-hálóval elkerített főd (ld. zsebkendőnyi veteményes) bejáratánál, ahol a mama szerint semmi nem volt étel és kár volt a jó zsíros földet pazarolni rá. Így aztán lett padlizsán, rebarbara meg mángold, de nem lett az istennek se rukola, pedig másnál szórás közben csírázik. Szerintem az érzékeny lelkét megviselték a mama reggeli beszólogatásai, miszerint „semmit érő olasz gaz, kecskéknek és kákabélűeknek.”

Szóval, a nyaralás előtt két héttel a mama sokkos állapotba került attól, hogy mi éhen veszünk a horvátoknál, akiknél amúgy akadt jó étel, ő csak tudta. Soha nem felejtjük el a sütit, aminek a receptje a „horvátkettőről” származott úgy, hogy megpróbálta kitalálni az összetevőket. Maradjunk annyiban, hogy megettük és csokoládés volt, de nem szerettük volna újból.

Az indulás előtti este aztán menetrendszerűen megérkezett apám a fonott vesszőkosárral, benne két frissen levágott csibe, egy félig kiengedett nyúl. Hungarocell tálcán meggyes pite, egy rúd házi szalámi, szalonna, körtebefőtt (!), 20 tojás és biztos ami biztos: még langyos krumplipaprikás lábosban. Apám persze felhozni nem merte, csak tétován álldogált a ház előtt, én leszaladtam a csöngetésre, adtam puszit, ő adott apai útravalót, „nehogy bajunk legyen a mindenféle herkentyűtől” és párás szemmel búcsúzkodtunk. Aztán én már a másodikon meghúztam kétszer a szilvapálinkát, mert várt rám egy kemény vita arról, valóban el kell-e hozni az összes papucsomat és szandálomat és nem is értettem, miért nem egyértelmű, hogy IGEN. Még akkor se, ha szentségelve a tudomásomra hozták minden évben, egy rohadt Opellel megyünk, nem egy nyerges szkániával. Minden évben befért amúgy, úgyhogy.

Aztán megérkeztünk Horvátországba és két napig a Neretva-völgyében vásárolt frissen fogott pisztrángot ettük, apámék meg három napig a krumplipaprikást, amit a mama nekünk főzött. Na de mi a helyzet másoknál?

1.) Átlag magyar család felekezetre való tekintet nélkül a Balatonnál, egy vagy sok (kettőnél több) gyerekes is

Rántott sajt tatárral és hasábbal. Sült kolbász kenyérrel. Roston csirke némi zöldséggel, ami általában magyarosch, azaz lecsó van ráhalmozva. Hekk. Tihanyban roston fogas, a nem bérből és fizetésből élőknek, de nekik is csak egyszer a hat éjszaka hét nap alatt. Lángos, sajtos-tejfölös. Lacipecsenye. Akármilyen hús, ami lacipecsenyére hasonlít, ecetes uborkával és kenyérrel. Palacsinta. Még palacsinta. Egyszer élünk, még egy, de tényleg az utolsó. Úristen, nem tudok megmozdulni, pedig nem ettem egész nap, csak hat palacsintát. Jó, hát a gyerek is evett ma négy palacsintát, de kihúzta a víz, úgyhogy ez a vattacukor vacsi előtt belefér. (A vacsi töltött paprika lesz, otthonról hozták és tökjó, hogy van fagyasztós hűtő az apartmanban, máskülönben dobhatták volna ki.) Bolónyai, háváj pizza, songoku pizza. Kártedóros fagyi tejszínnel és csokiöntettel. Jégkása. Gyros. Hambi. Baszki, csalamádés, nem baj, kettőt, igen, kecsöppel. Úristen, gofri, gyerekkoromban ettem utoljára gofrit, csokisat kérsz vagy vaníliásat? Kovászos uborka leves. Koviubileves. Almás pite vanília fagyival, az olyan gurmandos. Harcsapaprikás nokedlivel és tejföllel. Hepi áörsz grilles kaja, kárbonárá tiramiszuval (te, szerinted mitől fingok egyfolytában?!) Dinnye. Vízízű mind.

Fotó: MTI/Marjai János

2/a.) A nemzeti érzelmű apartmanos Horvátországban

Utazás előtt három napig süt-főz, minden ott töltött napra ebédet és vacsorát is, mert a meleg étel kell. Az adagokra lefagyasztott töltött káposzta, disznópörkölt, töltött paprika feliratozva kerül a hűtőtáskába, rutinosan a tripla mennyiségű jégakku közé. A biztonság kedvéért hat-hét üveg bolónyaiszósz és édes-savanyú mártás. Lecsó befőttes üvegben, pirospaprika mert ezeknek ott nincs úgyse rendes. Két pár kóbász az olcsóbbikból. Két karton akciós sör és ásványvíz, a gyereknek csoki és kinderpingi, ami indulás után tizenöt perccel szarrá olvad, mert nem fért be a hűtőtáskába és nejlonzacskóba tették a kalaptartóra. Az útra rántott húsos szendvicset pakol, ha nem fogy el, első este ez lesz a vacsora is, azért mert nyaralunk, nem jelenti, hogy pazarlunk, nem az az étel kerül sokba, amit megveszünk, hanem az, amit kidobunk. Ha ne adj’ Isten kifogy a hozott ételből és vásárolni indul, Horvátországban csak a CBA-ban vásárol, bizalmatlanul nézegeti a helyi termékeket, majd a biztos és kézenfekvő megoldás mellett dönt: lecsót csinál vacsorára, ugye mondtam, hogy ez a két kiló hagyma még elkél. Az utolsó előtti estén az egész család/társaság beül egy pizzériába. A gyerekek hawaii pizzát esznek, anyu sajtos-sonkást, apu morog, mert nincs kolbászos. És hát nem gondolta, hogy ENNYIRE drága a sör, mit képzelnek ezek mégis, mégiscsak a Balkánon vagyunk, he?!

2/b.) Az apartmanos fogalmatlan Horvátországban

Kizárólag croissant, pizzát és csevapcsicsát eszik. A nyaralás harmadik-negyedik napján megkóstolja a túrós burekot, fintorogva dobja a kukába, mert sós és a nagy-Jugoszlávia jegyében Jelen pivót rendel. Brac szigetén. Minden nap vesz pár gombóc fagyit és minden nap megjegyzi, hogy olaszba’ azért jobb volt. Utolsó előtti este befizet egy korlátlan ételfogyasztásos grillestre, ahol kizárólag csirkét fogyaszt, nem is érti egyébként, miért csodálkoznak ezek, hogy barbározzák őket itt a Balkánon, baszki, kecskét megsütni így egybe?!

Fotó: Thinkstock

3.) A szállodás-félpanziós garasoskodó

Még csak terítenek a reggelihez, amikor ő már hosszú tömött sorokban áll az étterem ajtajában. Az itthoni kenyér jobb, az itthoni felvágott jobb, a sajtnak fura erős íze van, a kávé lötty, bezzeg otthon a sarki kispiszkosban is jobbat kapni. Később aztán kétpofára zabál fulladásig. Mindenből pakol szalvétába csomagolva a strandra, legalább nem kell venni, hehe. Na most egyetek gyümölcsöt, itt ingyen van, a sarkon az a rabló csilliókat kér, igyatok is, nekem ne nyavalyogjatok később, hogy szomjasak vagytok, mert a parton nem veszek négyszer ennyiér’!

Vacsoraidő előtt egy órával kiparancsolja a gyerekeket a vízből, hogy megszáradjanak, újra ő az első az étteremben, válogat, finnyáz, háromszor annyit szed, mint amennyit meg bír enni, felháborodik, hogy megint van hal és hangosan rászól a gyerekre, na látod, mondtam, hogy lesz fagyi, mit képzeltél, majd háromszoros árat fizetek érte, mikor itt most ingyen ehetsz? Ennyiért inkább bekapcsoltatom egy  napra a légkondit, amúgy nem tudom mit ajvékoltok, egész jól jár a szél éjjel, meg aztán, itthon sincs és megvagyunk. A vacsorához csapvizet iszik az asztalra kitett kancsókból, mert az italfogyasztás fizetős. Hat skandináv krimivel és ugyanennyi rejtvényújsággal érkezik a nyaralásra, nem kirándul, nem barangolja be a vidéket, hat teljes napig döglik a strandon – mondtam, Béla, hogy homokos strandra menjünk, utálom ezt a sok kavicsot – ajándékba pedig levendulaolajat hoz a sógornőjének és a kolléganőknek, mert harminc kúna, meg egyébként is mit vegyen, minden bóvli kínai szar itt is. Milyen szigetek? Nem, nem voltunk arrafele. A gyerekek felültek a banánra, nagyon élvezték. Igen, jövőre is. A kaja? Mi nem azért megyünk, tudod. A tenger a mindenünk.

reggeli (Array)Fotó: Thinkstock

4.) Az ólinkluzívos

Hülyevagy? Török. Horvátországba a prolik utaznak, érted. Jó, hát van ott is egy-két hely, ahova még én is elmennék, de voltam már ott és mondom neked, tö-rök. Ez olyan mint Buda meg Pest, ez olyan mint északi meg déli part, érted. Na, barátom, nekem mondhat bárki bármit, Siófok a Balaton, és kész. Hát Pestre meg nem járok, érted, csak ha kell.

Az egész időt a szálloda területén tölti. A nyaralás alatt öt és fél kilót hízik, itthon röhögve meséli, hogy a tengervizes medencéből lehetett koktélt rendelni, a sok hülye meg képes volt biciklit bérelni vagy gyalog (!) felmenni arra a rohadt magas hegyre valami hülye barlang vagy mi miatt, amit ő a napernyő alól egész nap látott. Ráadásul a medencéből is. Közben a kis janicsár majd a nyakát törte, úgy sietett a fagyikehellyel meg a viszkiszódával, érted. Ja, hát hogyne élvezte volna a Joli is, szőke, tudod, mondták neki a törökök . Meg azt is, hogy ők a magyarok testvérei, tudod, szóval, ment a flört. Pedig pont elnéztem, tavasszal volt zsírleszíváson, és már megint olyan a segge, mint a karfiol. Harminchat. Hát lehet, hogy igazad van, de szeretne gyereket is meg minden, most rakjam ki? Majd elmegy ilyen hipokszitréningre, na. Na de a nyaralás, érted, teljesen rendben volt, na. És tudod, az egészben az volt a legjobb, hogy nem hallottunk magyar szót egész idő alatt. Hát igen, ez azért nem az a hely, amit bárki megengedhet magának. A kaja? Hát öregem, beszarsz, kivi, ananász meg minden amit el tudsz képzelni, grilles hús meg mindenféle sültek, mi? Halat, hülye vagy? Undorodom ezektől a tengeri szaroktól, persze, voltak ilyen itteni ételek is, de hát baszki, csak nem eszek ilyen hófehér izét és mártogatok bele, érted. Hús, az kell, a Joli se hízna, érted, csak cézárt eszik meg csirkét, ha látják. Meg a négy tábla csoki, a ropi meg a kóla. Meg a fél hűtő éjjel, höhöhö. Na, kérsz még egy redbullkólát, ne szégyellősködjél már, egyszer élünk, nem?

hotel (Array)Fotó: Thinkstock

5.) A dúvad

Felhúzza az órát, hajnalban kimegy a halpiacra. Bökdösi a polipot, sikoltozik hogy jé, még él, nem veszi észre a „nabaszdmegeznemnormális” pillantásokat a háta mögött. Kér négy kiló kék kagylót, mert olcsó, nem gondolja végig, hogy ketten vannak rá. Kérdezget, vihog, ujjong:  meg szabad-e fogni, visz még két kiló halat a kagylóhoz. Faszenet nem, majd öngyullad ez az egész, a nyaralás alatt minden lazább. A megérkezés napján ő az első, aki leszalad a pekárához, vesz burekot, iszik rá fél liter joghurtot, aztán mint a lakodalmas kutya. Ebből tanul, de két nap múlva újra ott okoskodik a halpiacon, kéri hogy tanítsák meg, hogy kell a tintahalat, elvágja a kezét, de lelkes. Nem sikerül, nem adja fel. Receptet kér, kézzel-lábbal. A végén megszeretik, és mint helyi hülyét, karból-karba adják, a második héten elmagyarázza, hogy kell smarnit csinálni, már nem fosik a helyi joghurttól, kefírtől. Visszavárják, karácsonykor telefonál és ordít, mint minden magyar, ha nem értik, amit szeretne elmondani: szeptember elején megyünk! Hvala mindent, és boldog karácsonyt nektek is, puszi!

halpiac (Array)Fotó: Thinksotck

(Aki az ötös pontnál bárminemű egyezőséget talál jelen cikk szerzőjével, az csak a véletlen műve! Aki az egyesnél, az maga a valóság.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.