Schéner Mihály művészete többféle stílusirányzat elemeit ötvözi magában. Ami mégis állandó munkáiban, az a népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs: a lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifraszűr mentéje, piros csizmája, a zsinórdíszek, a mézeskalács bábok, a faragott lovacskák, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetik a szemlélőt.
Schéner gyakran alkalmazza a görög mitológia alakjait is, kentaurokat, hárpiákat, sellőket. Álmai, érzései sokféle alakban és anyagban öltenek testet, egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával és fémmel.
Művészi törekvéseinek összegzése az 1983-ban a Műcsarnokban megrendezett gyűjteményes kiállítása volt. 1984-ben újabb oldaláról is megismerhette a közönség a művészt: ekkor adta ki Diabolikon címmel a száz kisördögöt bemutató rajzsorozatát, melyet az ördögök tulajdonságairól szóló szövegekkel egészített ki. Nem ez volt az egyetlen prózai munkája, hiszen egyrészt művésztársairól szóló cikkeket jelentetett meg az Új Auróra című folyóiratban, másrészt Az Egy (Ontológiai létező) címmel filozófiai művet is írt.
Művészetéről számos tanulmány jelent meg, művei több írót és költőt is megihlettek, többek között Nagy Lászlót és Ágh Istvánt is. Pacskovszky József portréfilmet készített róla, mely 2002 októberében a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti fesztiválon első díjat nyert.
