Báró Apor Vilmost Rómában avatták boldoggá
A legutóbbi magyar vonatkozású boldoggáavatás 1997-ben volt Rómában. November 9-én II. János Pál pápa avattá boldoggá a Szent Péter téren sokezer hívő és ezen belül közel négyezer magyar zarándok előtt, az 1945 húsvétján mártírhalált halt, báró Apor Vilmos volt magyar püspököt.
Az esztergom-budapesti érsek szerint a dekrétum aláírása a múlt megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít a kiengesztelődéshez, és ahhoz, hogy “igazi hiteles katolikus példaképeink legyenek”. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az említett nyilatkozatban a jóváhagyás kapcsán úgy fogalmazott: “a nemzet lelki megújulásának évében ez a legszebb ajándék, amit a Szentatya a magyar egyháznak és talán a magyar társadalomnak is adhatott”.
Az egyház hosszú évek óta megemlékezik a szociális testvérről. Salkaházi Sára emlékét tábla hirdeti a Szabadság híd pesti hídfőjénél, ahol minden év december 27-én, egykori elhurcolásának évfordulóján gyertyát gyújtanak.
A szeptember 17-ei szertartásról Erdő Péter bíboros hétfőn tájékoztatja a sajtó munkatársait. Az eseményről egyelőre annyit tudni, hogy liturgia után, ünnepi szentmise keretében hirdetik ki a boldoggá avatási határozatot.
Hasonló szertartás 1083-ban volt a legutóbb Magyarországon, akkor Szent Istvánt, valamint fiát, Szent Imrét, és annak nevelőjét, Szent Gellértet avatták boldoggá.
A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája közbenjárásának tulajdonítanak. Kivételt képeznek a vértanúk, mivel maga a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit szempontjából az isteni kegyelem egyértelmű jele. A vértanú és nem vértanú boldogok szentté avatásához egyaránt csodára van szükség.
