Kedden a parlament rámondta az áment a választási szabályokat sokadszorra az aktuális hatalmi érdekek szerint hajlító módosítócsomagra. Bár a nyilvánosságot a kerülettérkép átrajzolása uralta, lényegesen több részletszabály változott, például – csak hogy egy mindenki számára örömteli pontot emeljünk ki – a későbbiekben már nem lesz vita arról, milyen eredmény esetén szükséges újraszámlálni a szavazatokat.
Most azonban nem a már megszavazott csomagról lesz szó, hanem arról, mi minden változhat még a 2026 áprilisában esedékes országgyűlési választás előtt.
Közkeletű tévhit ugyanis, hogy a választást megelőző egy évben már ne lehetne hozzányúlni a választási szabályokhoz. Ez csak egy ajánlás, amire előszeretettel hivatkoznak olykor kormánypárti képviselők és kormánytagok is, hogy aztán ugyanazzal a könnyedséggel mégis megszavazzák, például, a fővárosi közgyűlési képviselők megválasztásának módját, hat hónappal a választás napja előtt.
Egyetlen jogszabályi korlátozás él, az is csak papíron: a választókerületi térképnek érintetlennek kell maradnia a választás évében, és az azt megelőző évben, tehát a friss térképrajzolás még épp időben történt, a határidő ugyanis 2024. december 31-én lejár. De az Orbán-rendszer tizenötödik évében pontosan tudhatjuk, hogy ez sem jelent semmiféle valódi kötőerőt: amíg a kormányoldalon megvan a kétharmados többség, bármikor kijátszhatja ezt a tilalmat is, ahogy egyébként 2013-ban meg is tette.
Tehát bár úgy tűnhet, hogy letudták a szabályok 2026-os választás előtti finomhangolását, valójában semmi akadálya, hogy a jövő évben bármikor lefuttassanak egy (vagy több) újabb kört. Nem biztos, hogy ez megtörténik, de
A közhangulat 2024 februárja óta folyamatosan változik, és nem a Fidesz számára kedvező irányba. Nem tudni, meddig tart ez a trend, de abban biztosak lehetünk, hogy a kormánypártban felkészülnek minden forgatókönyvre.
Azzal már aligha számolnak, hogy 2026-ban is sikerül kétharmadot szerezniük, de ha mégis előállnának a 2018-ashoz vagy a 2022-eshez hasonló erőviszonyok, akkor a hatályos választási rendszer újra alkotmányozó többséget hozhat anélkül, hogy érdemben csiszolgatni kellene.
Sokkal valószínűbb forgatókönyv, hogy kemény küzdelemben ugyan, de a Fidesz nyer, ám a megszokottnál jóval kisebb különbséggel. Reális célként ezt tűzhették ki, és ez az, aminek érdekében bizonyosan mindent meg fognak tenni.
Ezzel újraindulásra ösztönöznék azokat a pártokat, amelyek az elmúlt időszakban elveszítették a választóik jelentős részét, és egy ötszázalékos küszöb mellett semmi esélyük sem lenne a bejutásra. Ha minden huszadik aktív választót kellene meggyőzniük, hogy szavazzanak rájuk, nem sok vizet zavarnának, de ha csak minden ötvenediket, az lökést adhat nekik, és ezzel potenciális Tisza-szavazókat szerezhetnének vissza.
Annak sincs akadálya, hogy a jelöltállítási feltételeket újra meglazítsák. Emlékezetes, 2020-ban épp az szolgálta a kormányoldal érdekét, hogy szigorítson a listaállítás kritériumán: 27 helyett ekkor emelték hirtelen 71-re az országos lista állításához szükséges egyéni jelöltek számát. Ezzel ellehetetlenítették, hogy két vagy három párt felossza egymás között az egyéni választókerületeket úgy, hogy mindegyiküknek lehessen országos listája.
Kevesebbet nyom a latban, de újra elővehetik a kerülettérképet is. A fővároson és Pest megyén kívül ugyanis csak Csongrád-Csanád és Fejér megyében igazítottak a kerülethatárokon, érintetlenül hagyva 16 megyét. Ha a 2025-ös kutatási adataik, tereptapasztalataik, adatbázis-építő akcióik vagy az időközi választások alapján úgy ítélik meg, hogy jobban járnának egyik vagy másik település szomszéd kerületbe pakolásával, meg fogják lépni.
Fontos, hogy a kerülettérképnek csak szoros választási eredménynél van hatása, de akkor döntő lehet. Az elmúlt választások egyike sem ezen múlott, hiszen a Fidesz utcahosszal nyerte őket. Azt viszont a hatályos térkép 2011-es megalkotása óta tudjuk, hogy 1–2, de akár 3 százalékpontos ellenzéki előnyt is át tud billenteni a Fidesz javára. Kérdés persze, hogy egy alapvetően Fidesz–MSZP vetélkedésre (és az akkor felemelkedő Jobbikra) optimalizált választókerületi beosztás mire elég egy Fidesz–Tisza küzdelem esetén – éppen ezért nem kizárható, hogy az idén érintetlenül hagyott megyéket is eléri jövőre a határkijelölők ceruzája.
Ha nagy lesz a pánik, akár a – mind Magyar Péter, mind Hadházy Ákos által belengetett – külhoni választókerületek kialakítása is napirendre kerülhet, de ennek nemcsak diplomáciai, hanem belpolitikai kockázatai is vannak. A határon túli magyar állampolgárok választójogát ugyanis sosem támogatta a határon inneni magyarok többsége, igaz, nem is ütközött különösebb ellenállásba annak bevezetése. Ennek két oka volt.
- Az egyik, hogy egy, maximum két mandátum sorsára vannak hatással a külhonból érkező voksok, ami azzal együtt is minimális, hogy 2014-ben enélkül nem lett volna meg a Fidesz kétharmada.
- A másik, hogy az ellenzék is megosztott volt a kérdésben, és még akik nyíltan ellenezték (a DK), azok is csak szórványosan emlegették.
Annak ugyanis már jelentős hatása lehetne a végeredményre, akár át is fordíthatna egy magyarországi ellenzéki fölényt a Fidesz javára. Az anyaországbéli magyarok tehát azt érezhetnék, hogy bár leváltották a kormányt, „külföldiek” tartják hatalomban Orbán Viktort. Ha nem is feltétlenül jutnánk el idáig, ez a félelemérzet könnyen kialakítható a választókban. Kérdés, hogy az ezzel járó kockázatot Magyar Péter vállalná-e, de egyáltalán nem nehéz ezt úgy tálalni, hogy az elkötelezett fideszes táboron túl ne ragadjon rá a „hazaáruló” bélyeg. Elképzelhető tehát, hogy lesznek külhoni választókerületek, de nem valószínű, hogy a Fidesz így próbálná ellensúlyozni a hátrányát, már csak azért sem, mert húzhat ennél kevésbé támadhatót.
Ott van például a sokat szidott, „győzteskompenzáció” néven elhíresült hungarikum. A győztes jelöltek után járó töredékszavazatoknak a Fidesz öt plusz mandátumot köszönhetett 2022-ben, de nemcsak ekkor, hanem 2014-ben és 2018-ban is messze elmaradt volna a párt mandátumaránya a kétharmadtól, ha nincs ez a trükk a rendszerben. Igen ám, de ha a politikai széljárás úgy változik, hogy a Tisza jelöltjei nagyobb számban és arányban számíthatnak egyéni kerületi győzelmekre, akkor már lesznek a győztesei ennek a mechanizmusnak. Ebben az esetben a Fidesz egy tollvonással megszüntetheti a teljes intézményt, és elvi okokból még csak támadni sem lehetne érte, hiszen az ellenzék mindig is kritizálta a létezését.
Még ennél is tovább mehetnek, ha reménytelenül nagy hátrányba kerülnének. Amennyiben realitássá válna, hogy a Fidesz akár 10–20 százalékpontos különbséggel is kikap, akkor a vázolt trükkök együtt sem mentik meg egy tetemes választási vereségtől. Sőt, még az sem volna kizárt, hogy a Fidesz mandátumainak aránya egyharmad alá csökkenjen, márpedig akkor a sarkalatos törvények módosítását sem tudnák blokkolni. Ha egy ilyen helyzet közeledne, úgy tudnák minimalizálni a várható vereséget, hogy
Ezzel minden győztest erősítő hatás kiiktatható, a legtöbb választás után koalíciós kényszer állna elő, talán már 2026-ban is, kétharmadot pedig belátható ideig nem szerezne egyetlen politikai erő sem.
Bár ez most elképzelhetetlennek tűnik, épp egy éve, hogy Budapesten meglépték ezt, hogy a Fővárosi Közgyűlésben káoszt idézzenek elő. És pontosan ez lehet a céljuk egy esetleges Tisza-győzelem után az Országgyűlésben is.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője
