Fapados furcsaságok

Gadó Gábor: Fapados furcsaságok

A több mint egy évtizede végrehajtott „jogállami ellenforradalom” egyik fontos intézkedése volt az az alaptörvényi előírás, amely mindaddig, amíg az ország államadóssága meghaladja a teljes hazai össztermék felét, korlátozta az Ab arra vonatkozó jogkörét, hogy elbírálja a központi költségvetésről, annak végrehajtásáról, valamint a központi adókról (illetékekről, járulékokról, vámokról) szóló törvények elleni panaszokat.

Az Alaptörvény kivételt egyedül akkor enged, ha az indítvány az élet, az emberi méltóság, a magyar állampolgárság vagy a gondolat és vallásszabadság jogának sérelmét jelöli meg az Ab-hoz fordulás indokaként. No meg hozzátett még egy, tárgyunk szempontjából fontos mondatot: az Ab az új adószabályokat akkor is korlátozás nélkül megsemmisítheti, „(…) ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek”. (Lásd az Alaptörvény 37. cikkének (4) bekezdését.)  Az Orbán-rendszer „közjogi furcsaságok” iránti vonzalma már az alaptörvény szövegezésekor megnyilvánult. Az Ab épp azokban az ügyekben kényszerül a politikai hatalommal szemben kapitulációra, ahol az – például egy gazdasági válság időszakában – leginkább érezhet késztetést az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen jogszabályok bevezetésre. A rosszhiszemű jogalkotás utólagos megakadályozása szempontjából ezért vált fontossá annak a tisztázása, hogy egy törvény helyébe lépő veszélyhelyzeti rendelet – „megalkotásának és kihirdetésének” jogi rendjére, helyesebben rendezetlenségére utalással – mely esetekben vihető az Ab elé.

Bauer Tamás: Szövetségünk alapja és határai

Mindig csodálkozom, amikor mai ellenzék politikusok és publicisták előszeretettel neoliberálisnak, magyarul új-szabadságpártinak bélyegzik az Orbán-kormány gazdaság- illetve társadalompolitikáját. Mintha nem hinnének magának Orbánnak, aki rendszerét illiberálisként, vagyis szabadságtagadóként szereti jellemezni, és nem tudnának arról a széleskörű tapasztalatról sem, amit az itt élők a szabadság folyamatos szűkítéséről szerezhettek. Nemcsak a politikai szabadságot szűkítik évről-évre, sőt hónapról-hónapra – azt talán észreveszik –, de a gazdasági szabadságot is, hiszen Orbán különadói, a vállalkozás szabadságát korlátozó megannyi rendelkezése, jól működő magáncégek és multileányok kizsarolt felvásárlása éppen ezt jelenti.

Ez lenne neoliberalizmus? Amikor önmagát örök szabadságharcosként jellemzi, ezen valójában azt érti, hogy őt a közhatalom gyakorlójaként sem más hatalmi ágak ne korlátozhassák az országon belül, és ezért saját ellenőrzése alá vonja az egykor a kormánytól függetlennek létrehozott intézményeket a bíróságoktól az Alkotmánybíróságon, a Számvevőszéken és a köztársasági elnökön át a közszolgálati médiáig, sem pedig nemzetközi intézmények, mint az EU vagy a Valutaalap ne szóljanak bele az ő hatalomgyakorlásába.

De azt is érti a maga szabadságharcos mivoltán, hogy a gazdaságban is korlátozza mindenki más játékterét, és a maga kliensévé teszi a jegybankot, a kamarát, minél több nagyvállalkozást, hogy azok kizárólag az ő szándékai szerint működjenek, és ugyanakkor az adófizetők pénze felhasználásának, a költségvetésnek az Országgyűlést kicsúfoló „korai” megállapításával, az elfogadott költségvetés kormány általi korlátlan módosítgatásával is önmaga szabadságát terjeszti ki. Erről ne tudna Korózs Lajos, az MSZP alelnöke, hosszú ideig parlamenti képviselője, aki képes Orbán hatalomgyakorlását a neoliberális jelzővel illetni, s egy korábbi cikkemet bíráló hozzászólásában nekem a szerinte neoliberális Orbán-rendszerrel szemben ajánl szövetséget.

Kovács Zoltán: Sajtómunkások LII.

Tényleg hungarikum: a TV2 vezetőségének nyilatkozata szerint a csatorna azért nem tett eleget a Juhász Péter ellen jogerősen elbukott helyreigazítási perben foglalt kötelezettségének, mert olyan sok pontban kellett volna beismerniük korábbi műsoruk valótlanságait, hogy az nem fért volna bele a műsoridőbe.

Az Együtt volt társelnökéről még 2016-ban és 2017-ben híreszteltek valótlan, lejárató jellegű állításokat a Tények című műsorukban, egyebek mellett hamisan hozták kapcsolatba Portik Tamás olajbűnözővel. A Tények tavaly, hat évvel a valótlanságokban igen gazdag riportok közlése után, a kormányközeli médiában amúgy széles körben elterjedt simliskedő módon ismertette a közölni rendelt részeket: a bíróság által megszabott szövegből úgy ragadtak ki mondatokat, hogy olykor az sem volt egyértelmű, kitől kérnek elnézést. A műsorvezető a központozásokat sem hangsúlyozva, rontotta érthetetlenségig a helyreigazítás szövegét.

A hazai sajtó gyalázatos helyreigazítási gyakorlatában is egyedülálló azonban, hogy a közölni rendelt szöveget egy csatorna azért nem közli, mert arra nem elég a műsoridő. Lehetne okoskodni, hogy ha nem hordtak volna össze annyi valótlanságot, amennyit sikerült nekik, akkor rövidebb műsoridő is elegendő lett volna a rendelkező rész felolvasására. De ne okoskodjunk elhamarkodottan, a bíróság időközben másodszor is végrehajtást rendelt el a TV2 Tények ellen. Erre föl valamit beolvastak ugyan, de az sem felelt meg a helyreigazítás követelményeinek, nem tették közzé maradéktalanul a jogerős ítélet szerinti pontokat.  A Media1 cikke szerint a Tényeknek összesen tizenhat pontban kellene bocsánatot kérnie az egykori politikustól, ez látszik pillanatnyilag megugorhatatlan feladatnak.

Váncsa István: Dugd a tőkét

Tiborcz-közeli magántőkealap szállhat be az egyik leggazdagabb ma­gyar, Scheer Sándor szállodaprojektjébe. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) oldalán megjelent bejelentés alapján a Market-vezér minősített többségi befolyása alatt lévő cég eladja a Sárváron luxushotelt építő kft.-ben meglévő üzletrészének felét. A vevő az Equilor Alapkezelő Zrt. által menedzselt Central European Opportunity II. Magántőkealap – ol­vasom a forbes.hu oldalon. A szöveg az, aminek látszik, tárgyszerű tu­dósítás egy párhuzamos univerzum lakóinak mindennapos problémái­ról, amelyek leginkább százmilliárdos nagyságrendű összegek megfele­lő elhelyezésében és fialtatásában kulminálnak. A többé-kevésbé nor­mális átlagember figyelmét ez a problémakör soha föl nem csigázhat­ná, ezt abból sejthető, hogy voltak ilyen irányú kísérletek, eredményük nulla. Annak ellenére, hogy a „magántőkealap” szó önmagában is vala­miféle mutyizásra látszik utalni, azaz olyasvalamire, amitől Rózsa Sán­dor összevonta a szemöldökét, sőt akár a lovát is ugratta. Valamikor, régen, talán.

Sok évvel ezelőtt magam is úgy gondoltam, hogy a nép, amely fittyet hány a politikára, ahhoz talán elég anyagias, hogy a buk­szájá­ban való kotorászást komolyan vegye, sőt csontig elszegényedvén fel is horkanjon akár.

Tévedtem ebben is, ahogy minden másban.